Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.

Ülésnapok - 1896-454

484. országos ölés 1899. május S«áu, szerdán. 193 követelményei között; de minthogy ezek mind olyanok, a melyek ha megtörténtek, önök sem tagadják, hogy visszaélések, például a szakramentumokkal való fenyegetés, vagy visszaélés, minthogy ez a másik része, tudniillik, hogy templomban meghatározott módon lehessen így a választásokat befolyásolni, az semminemű hitczikkekef, semmi pozitív parancsát az egyháznak nem is érinti, akkor ez martirság nem lehet. Tulajdonképeo a mit féltenek itt, az hatalmi eszközeiknek a megszorítása, semmi egyéb. (Zajos helyeslés a jobboldalon.) Ezért lehet mártirságba rohanni, a ki akar, ámbár ez a csekély büntetések alapján igen olcsó volna. (Derültség a jobboldalon.) De nem is fogják ezt megadni. Én meg vagyok győződve, hogy nem az lesz az eredmény, hogy mártíroknak fogják tekinteni, hanem azt, a mik lesznek: a törvény megszegői, a kik a maguk vélekedését, a maguk tetszését, talán pártérdeküket a törvény ellenére, a törvénynyel szemben, annak tilalmával szemben érvényesíteni akarják. (Igás! Úgy van! a jobboldalon.) Ezek pedig, igen tisztelt ház, kivált, ha a hatalmi eszközök birtokáért történnek, nem hiszem, hogy a martirdicsőséget akárkinek megtudnák szerezni, és félek tőle, hogy ebben a tekintetben — de ez nem a mi dolgunk, — alaposan tévednek számításukban. Páder Rezső: A mártírok is törvényszegők ! Szilágyi Dezső í De nem minden törvényszegő martir is. Össze nem tartozókat ne hasonlítsunk össze. Az ártatlanul égő pipát nem szabad az inquiziczió tüzéhez hasonlítani. (Élénk tetszés és taps a jobboldalon.) Mikor egy rombamenő világgal, egy erkölcstelenségében sülyedő társadalommal egy nemes, isteni, új hit küzködött, és mikor azok, a kik az új hitet vallották, életüket örömmel vitték a máglyára, mert tudták, hogy ebből épül fel az új egyház, melynek isteni alapítója örök életet igért. Ezekhez nem lehet hasonlítani ezen szakasznak leendő mártírjait, . . . Kálmán Károly: Korhadt, pogány a Bánffy-rendszer! (Derültség.) Szilágyi Dezsői... a kik nem egyebet akarnak, minthogy a választások szabadságának oly visszaélések ellen felállított korlátait, a melyeket, ha valóban megtörténtek, a t. képviselő úr sem tartaná helyeseknek ; ha mondom, ezen korlátokat mégis a törvény ellenére'megakarnák szegni uralmi czélokért, hatalmi czélok kedveért, azok sokkal önzőbb, sokkal kicsinyebb, hogy úgy mondjam, közönségesebb szempontból megítélendő cselekményt követnének el. Nem kell tehát ezen nagy és fenséges példákkal élnünk; mert hiszen nem is életüket és vérüket viszik a kegyetlen államhatalommal szemben, hanem KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXII. KÖTET. legfölebb egy kis pénzbírságot, (Élénk derültség.) államfogházat koczkäztaínak. (Derültség. Úgy van! jobbfelől.) Ha ezt martiromságnak tekintik, izlés dolga; mi azt, tartjuk, helyes és alkotmányos törvény elleni küzdelemnek, nyilvános ellenszegülésnek a büntetése sohasem martiromság. (Élénk helyeslés. Ügy van! jobbfelől.) Beszédem első részében foglalt kitérésemre a háztól bocsánatot kérek, tudom, csakis a ház engedelmével tehettem ezt, magát a szakaszt pedig még a t. képviselőtársaim szempontjából is igazoltnak tartom, és úgy hiszem, piogy 'az egyház érdekében helyesen teszik, ha elfogadják ezt a szakaszt még azon vád árán is, a mit különben én nem emelnék, hogy következetlenek. (Hosszan tartó, zajos tetszés, éljenzés és taps. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Molnár János képviselő úr félreértett szavait akarja helyreigazítani. Molnár János: T. ház ! Félreértett szavaimat akarom rektifikálni. Nagyon jól tudom és mélyen érzem, hogy nagy dolog egy Szilágyi Dezsővel tengelyt akasztani, de legyen meggyőződve róla, hogy én ezt megtenném, ha nem tudnám, hogy az el van tiltva ez idő szerint. (Félkiáltások jobbról: Miért?) A házszabályoknál fogva. Miután tehát másra, mint az én félreértett szavaim magyarázatára ez idő szerint ki nem térhetek, azért legyen szabad pár szóval ezt elvégeznem. Mindenekelőtt nagyon félreért a t. képviselő úr, mikor azt gondolja, hogy mi a valódi visszaéléseket védelmezzük. Mi a valódi visszaéléseket kárhoztatjuk; kárhoztatjuk szívünk egész meggyőződésével és hevével. Csakkogy azt, a mit a t. képviselő úr és a t. túloldal akárhányszor profanácziónak és visszaélésnek nevez, azt mi nem tartjuk visszaélésnek, nem tartjuk profanácziónak, hanem sokszor kötelességnek. A második dolog az, t. képviselőház, hogy méltóztatott mosolyogni felettem, mint hogyha én azt az angol törvényt helytelenül idéztem volna, mintha én eltakartam volna azt, a mi következett. Hát t. képviselőház, mikor hoztam fel és mire azt az angol törvényt? Azt mondta a miniszterelnök úr, hogy lehet kapaczitáíni mindenütt, »a lelkész gyakorolhatja politikai jogait és kapaczitálhat is, de nem ott, és nem azon a módon, nem a templomban«. Széll Kálmán miniszterelnök: Azon a módon. Molnár János: Mikor én az angol czitátomot itt felolvastam, hiszen akkor nem arra kellett a súlyt fektetnem, a miben az angol törvény a mienkkel egyezik; azt is épúgy, mint a mienket elitélem, hanem azt akartam bebizonyítani, hogy nem oly szűkkeblű az angol törvény, mint a mienk, mert míg a mi törvényünk ezen 26