Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.

Ülésnapok - 1896-454

454. országos ülés 1899. május 8-án, szerdán. 191 hogy nem mindig. Mit jelent ez? Ez azt jelenti, hogy akkor nem, a mikor azt tartják a képviselő urak, hogy ezeknek a tárgyaknak a körűihordozása s ezáltal a hivők vallási érzelmeinek felkeltése a hívőkben annak a hitnek előidézése, hogyha ezen párthoz csatlakoznak, vallási kötelességükkel összhangban járnak el, ha pedig ezen párt ellen harczolnak, akkor vallási kötelességük ellen vétenek; hogy Istennek tetsző dolgot követnek el, ha oly választási párthoz csatlakoznak, a hol ezen tárgyakat talán épen a lelkész körülhordozza ; ezt akarják, hogy a lehetőség meg legyen, hogy felkelthessék ezen érzületet akkor, a midőn az egyháziak véleménye, mondjuk a vezérek véleménye szerint oly ügy forog fenn, hogy azt mondják: az egyház érdeke kivánja, hogy egy bizonyos politikai párt győzzön, (Felkiáltások balról: Eltalálta! Ez igás!) Köszönöm a beismerést. (Derültség jobbfelöl) Én nem gúnyolódni akarok az urakkal, hanem indokolni akarom azt, hogy nem önöké a helyes egyházi álláspont, hanem a mienk. Miért? Hát kérem, a vallási érzésnek és a vallás szankcziójának a politikai jártok küzdelmébe való bevitele veszedelmes visszaélés a vallással. A választás és a választási küzdelem politikai dolog. A választás hatalmi czéíok érdekében történik, ott hatalmi kérdések dőlnek el. Mint minden földi dolognál, itt is a mozgalomba sok salak vegyül. Szabad-e a politikai, a pártgyőzelem eszközeivé tenni ezen tárgyakat is, és mind az a gyűlölet, mind az a szenvedély, melyet a választások felkeltenek, nem fogják-e érinteni ezeket a tárgyakat is, és választási küzdelem után visszavitték a templomba, hiszik-e, hogy a hivők az áhítat ugyanazon érzésével fognak reájuk tekinteni? A ki az igazi vallásosságnak barátja, annak kívánni kell, hogy a vallási érzés pártczélok szolgálatába ne adassék, maradjon egy hely tisztán az emberi szívben, a hová a politikai pártmegoszlások által felkeltett gyűlölet és viszály nem hatolhat be. (Élénk helyeslés a jobb- és szélső baloldalon.) A választóknak közös politikai meggyőződéseik vannak, de ugyanazon párt választói lelkiismeretükre, egyházi meggyőződésükre nézve különbözhetnek egymástól. És ugyanazon egyház hivei tartozhatnak és tartoznak is különböző politikai pártokhoz. Ha önök a vallást is bármily jó szándékkal, a vallási érzelmek felgerjesztését, az azzal összefüggő reményeket, sóvárgást, félelmet és lelkiismereti* furdalást, politikai pártgyőzelem eszközévé akarják tenni, nemcsak a választások szabadságát, de magát a vallást is súlyosan támadják meg, és koczkára teszik magának a vallásnak minden körülmények közt megőrzendő hatalmát a kedélyek felett, (Úgy van! ügy van! a szélső baloldalon.) a mely csak addig tarthat, mig eszközül lényegétől idegen czélokra nem használtatik. (Mozgás balfelől. Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nincs veszedelmesebb ellensége a vallásnak, mint az, a ki azt politikai, hatalmi czélok eszközéül használja fel, bármily hatályosnak mutatkozzék is ez bizonyos pillanatban, és bármily ügyességgel akarják is leplezni azt, hogy itt tulajdonképen a vallásos érzés felkeltése politikai, világi czélok győzelmének kivivására tesz szolgálatot. (Ugy van! Úgy van! a jobboldalén.) Ha már most egy törvényhozás abból indul ki, hogy vallásos tisztelet tárgyait és a vallási szertartások végzésére rendelt tárgyakat, a melyeket megszokott a nép, és meg kell szoknia a művelteknek is, még a más vallásuaknak is tisztelettel szemlélni, s melyeket nem szabad nekik máskor használatban látniok, csupán istentiszteleteknél és a vallásos szertartási cselekményeknél, ha ezeket a nép kortesmeneteknél látja körűihordoztatni, azt hiszik-e, hogy ugyanazon tárgyai az isteni tisztel étnek, ugyanazon tárgyai a vallásos szertartás végzésének : ha majd a templomban lesznek kiállítva, ugyanazon tisztelettel fognak tekintetni, a melylyel tekintetnének akkor, ha ily visszaélés nem történik? (Úgy van! Úgy van! jobbfelöl.) Az önök felfogása szerint is mindenkinek érdekében áll, hogy az ily visszaélések ki legyenek zárva? És mert az egyház ezeket maga nem képes feltartóztatni, mert hiszen ismételve történtek ily visszaélések, — ezt már csak nem fogják tagadni . . . (Mozgás és zaj balfelöl. Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) Tessék csak megfigyelni; én Erdélyben, nemzetiségi kerületekben tudok példákat, és még ha nem is tudnék, akkor tudom azt, hogy a kísértés a választási küzdelemben olyan nagy, a közeli győzelem kilátása annyira megrészegíti a kedélyeket, hogy a kik nyugodt állapotban visszaélést nem követnének el, ilyenkor erre ragadtatják magukat, s a kik nyugodt kedélyállapotban kárhoztatnak egy visszaélést, ilyenkor elnézők lesznek, és utólag aztán meddő sajnálkozásukat nyilvánítják e fölött. Az eredmény ugyanaz. De az ily meddő sajnálkozás felett, midőn az érdekek nagy küzdelme, harcza folyik, napirendre szoktak térni azok, a kik tüzesebbek, erélyesebbek és lelkiismeretlenebbek. (Úgy van! Ugy van ! a jobboldalon.) Tehát önöknek, uraim, csak örömmel kell üdvözölniök, hogy ez a szakasz itt benn van. Rakovszky István: Ha jobban lenne szövegezve! Szilágyi Dezső í Rátérek ezen szövegezési skrupulusra is. Hogy örülnék én, t. képviselőtársam, — de most csak maradjunk ennél a szakasznál, — ha Rakovszky István t. képviselő társamtól ebben az elmúlt vitában a következő beszédet hallottam volna; »T. ház! Itt van egy