Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.

Ülésnapok - 1896-454

Jgg *54. országos ülés 1899 ekkor megoldotta feladatát a ház: igen, vagy nem? Ez itt a kérdés, és hogy visszaélések történtek a lelkiekben való hatalommal, azt senkisem tagadja önök közül sem, sől ha jót emlékszem egy bizonyos felszólalásra, az azt mondta, hogy ha a lelkiekben való hatalommal ilyen visszaélések történnek, és a választók szabadsága megíámadtatik, magának az egyháznak áll érdekében, hogy ezt vétségnek tekintse a saját körében is, és leghatályosabban meggátolja. De azért ezt az egyházra bizni nem lehet, hanem minden irányban, mint a visszaélést, itt is az állami jogrend alkatrészévé kell nyilvánítani annak fékezését és az állam maga is őrködjék ezen törvények megtartása felett. Ez itt a kérdés. A mi itt, a már eldöntött szakaszokban, és ebben is javaslatba van hozva, az nem egy egyházra, de mindre vonatkozik, vonatkozik különbség nélkül minden lelkészre nézve, és azok a cselekmények, a melyeknek következményeire a ház már szavazatával döntött, elkövethetők minden lelkész által, akkor egyoldalú torvényhozásról szó sem lehet és teljesen helyesen mondta t. barátom Horánszky Nándor, és helyesen emelte ki a miniszter úr is, hogy midőn egyrészt egyenletes mértékkel mér az a törvény, és midőn ez a törvény a leikeikben való hatalommal való megtámadását a választási szabadságnak is az érvénytelenítési esetek körébe felveszi és kisebb bűncselekménynek nyilvánítja: akkor nem az egyházat támadja meg, hanem tiltja azt, a minek az egyház tevékenysége körében nem volna szabad előfordulni, (Igaz! Úgy van! jobbfelöl.) tiltja a visszaélést, mely megtámadja a választási szabadságot, melyet megvédeni elsősorban az államnak kötelessége. (Helyeslés jobbfelöl.) Ha már most t. képviselőtársam ebből azt következteti, hogy illetéktelenül jár el az állam akkor, mikor semmisnek nyilvánítja azt a választást, melyben a lelkész önmaga mellett tiltott módon korteskedik, az állam visszaél a hatalmával akkor, mikor bünteti azt a cselekményt, mely a lelkiekben való hatalommal visszaélés a választói jog szabad gyakorlatát megtámadja, akkor következetesen csak egy eredményre jut, hogy a visszaélések ezen faját szabadon kell burjánözni engedni, minden más hatalmi visszaélést ők is törvénynyel fékezni akarnak. Az ezekre vonatkozó rendelkezéseket hel) eselték, meg is szavazták, a szigorítást kívánták és azt is megszavazták, csak egyetlenegy irányban, a lelkiekben való hatalommali visszaélés ellen állítják, nem szabad az államnak garancziát alkotni saját jogrendjében, — ez a néppárt álláspontja, — hogy e részben való eljárást, ezeket a hatalmi eszközöket azok szabad rendelkezéseire kell Nagyni, a kik a lelki hatalom birtokában vaunak. Ezt az álláspontot I. inájns 8-án, szerdán. soha el nem fogadhatja egy törvényhozás, legkevésbbé fogadta el Anglia, a mire mindjárt rátérek. Nincs állam, mely ezt az elvet elfogadhatja, nircs állam, mely a választási szabadságot így biztosítottnak tekinthetné. Angolországra hivatkoznak, és a t. képviselő úr felolvasott egy részt egy bírói ítélet indokolásából. A birói ítélet indokolásában benne van az, a mit felolvasott a képviselő úr, igenis mondja a biró, hogy a papnak joga van kérni, kapaczitálni, egész súlyát, tekintélyét latba vetni, ajánlani az egyik jelöltet, lebeszélni a másik jelölt megválasztásáról és erre összes befolyásával működni. Igenis — és most fognak önök csodálkozni., — ezt megengedi ez a törvényjavaslat. (Mozgás balfelöl.) Csak türelmet kérek. A pap, bármely vallású, mindezt megteheti, és minél inkább megszerezte híveinek bizalmát, minél inkább ragaszkodnak azok hozzá, minél inkább tapasztalták róla, hogy nemcsak jó pap, hanem egyszersmind derék ember is, a ki az élet egyéb viszonyaiban is okosat és helyeset tanácsol, minél erősebb az erkölcsi befolyás szálai, annál nagyobb súlylyal fog birni szava hivei előtt, mint fog a biróé, mint fog az ügyvédé, mint fog minden emberé birni, ki a maga hivatásában és az élet egyéb viszonyaiban megbízható, józan ítéletű, igazságos és derék ember. (HegleslésJEz egy legitim befolyás. A magyar törvényhozásnak sohasem volt álláspontja az, hogy ettől a papot elzárja. Ezt ezentúl is sokkal nagyobb szabadsággal teheti, mint a közhivatalnok, mert egész seregét a cselekményeknek, a miket a közhivatalnok nem tehet, a pap megteheti. Ebben tehát az angol álláspont és a magyar törvény álláspontja ugyanaz. T. képviselőtársam, kiemelte azt a kifejezést: »even in chapel,« azaz: a kápolnában is. Én ugyan idézhetnék birói ítéletet, hol az van mondva: ez sincs tiltva, de egyáltalában nem ajánlandó, igen hibás dolgot követ el az a pap, ki a templomot használja fel arra, mire neki az élet minden más érintkezése és minden más gyülekezete nyitva van. De megengedem, hogy ez törvényben tiltva nincs. De az a biró ugyanabban az ítéletben, melynek egy részét t. képviselőtársam felolvasta, azt is mondja, nem szabad pedig tenni- neki azt, hogy az illető választó félelmére, rémületére, sőt a babonás hitére hivatkozzék. Nevezetesen nem szabad azt tennie, hogy ezen, vagy a túlvilágon valami jutalmat, sérelmet, büntetést, vagy kárhoztatást kilátásba helyezzen. Nem szabad őket semminemű egyházi büntetéssel fenyegetni. Nem szabad őket semminemű sérelemmel, vagy károsítással ijesztgetni. Nem szabad kiközösítéssel, nem szabad a szakramentumok igérésével, vagy visszatartásával fenyegetni, vagy büntetni. Nem szabad bárminemű vallási hátrányuyal fenyegetni, nem szabad valamelyik jelöltre való szavazást mint bűnt, mint vétket