Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.

Ülésnapok - 1896-454

454. országos ülés 189!), előtüutetni, melyért e földön, vagy a túlvilágon büntetés fogja érni, (Élénk tetszés jóbbfelől. Mozgás és zaj balfelől.) A t. képviselő űr is úgy olvasta, mint én, de ő az egyik részt idézte, én a másikat. (Zajos derültség. Elnök csenget.) Én elismerem, hogy ez így van, és a képviselő űr jóhiszeműségében abszolúte nem kételkedem. Ezen terrénumon keressük mind a ketten az igazat. Én idéztem az egyik oldalát a kérdésnek, ő a másikat. (Élénk derültség.) Seramit szépíteni nem akarok. Nincs-e a magyar törvényhozás az angollal, egy különbség leszámításával, tökéletesen azonos alapon? Én azt hiszem, hogy igen. És miben van az az egy különbség? Ez az egy különbség abban van, hogy az angol törvényhozás a kápolnába való rábeszélést nem tiltja el. De vájjon, t. ház, ha nem tiltja el, következik-e ebből az, hogy helyesli., hogy követendőnek tartja ? Bizonyos redukaneziával beszélek erről a kérdésről, mert hiszen e kérdés szavazás által már el van döntve. Ezért inkább csak érintem, mint kifejtem a kérdést. (Halljuk! Halljuk!) Én méltányosnak, igazságosnak tartom azt, és ez a magyar törvényhozás álláspontja ma is, eddigi törvényeinkben is, ebben a javaslatban, ha törvénynyé válik is, hogy a pap a választási mozgalmakban részt vehessen mint jelölt, és úgy is, mint a ki az egyik, vagy másik jelölt mellett egész befolyását latba vetheti, épúgy mint más állampolgár. De ha ezt a magyar törvényhozás ebben a széles keretben, mint Angolországban, megengedi, helytelenül cselei-szik-e, ha azt mondja, hogy legyen bizonyos egyenletesség ebben az eljárásban, és ha a pap, mint más állampolgár, úgy vesz részt ebben a mozgalomban, akkor a maga papi állásának különös előnyeivel ne jöjjön Jíbbe az ütközetbe. (Élénk tetszés a, jobb- és szélső baloldalon.) Akkor álljon ugyanazon szabályok alatt és ugyanazon korlátok között, és csak a személyi jelesség, csak a személyébe vetett bizalom és hit és életének példaadó tisztasága legyen az, (Zajos tetszés a jobboldalon.) a mely tán a világiakkal szemben őt előnyösen tünteti ki. (Helyeslés jóbbfelől. Zaj balfelöl.) Ha ő nemes értelemben korteskedni akar, szálljon le a kathedráról, mert a kathedra arra van rendelve, hogy onnan vallási és erkölcsi igazságokat hirdessen, vallási meggyőződéseket és érzelmeket felkeltsen és ébreu tartson. (Egy hang a baloldalon. A polgári életben is!) Kérem, azok kihatnak a polgári életre is. Minél tökéletesebben teljesíti egy pap hivatását, és mondom, minél nagyobb sikerrel, minél inkább tudja hiveit áthatni vallásos, erkölcsi érzésekkel és meggyőződésekkel, minél hatályosabbá tudja ezt mint motívumot tenni hívei érzésében és cselekvésében, annál biztosabb lehet abban, hogy május 3-äii, szer ti ás, iga, azok választási jogukat ezen elveknek megfeielőleg fogják felhasználni. Erősítse őket ez az egyik feladata, (Helyeslés a jobboldalon.) de ha politikai vezérük is akar lenni, akkor legyen ugyanazon feltételek közt, mint más állampolgár, (Élénk helyeslés a jobb- és szélső baloldalon.) akkor ne a kathedráról legyen az, a hol a gyengék, a tudatlanok, a ragaszkodó hívek összezavarják, hogy milyen minőségben beszél az a pap, és a hitbeli és erkölcsi oktatást összezavarják a politikai jó értelemben vett korteskedéssel. Pedig, t. uraim, ezt egészen és szorosan külön kell választani. Ha egy pap elmegy egy választói gyülekezetbe, magával viszi oda összes befolyását, erkölcsi erejét és az összes bizalmat, a melyet kiérdemelt, de ott nem úgy beszél, mint a kathedráról, ott tudják, hogy ez olyan állampolgár, mint a többi, ennek ez a véleménye, —• nem a hitnek és nem a hittel kapcsolatos erkölcsi igazságoknak hirdetése ez, (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) hanem politikai vélemény, — a mely ellenmondás, kritika, czáfolat, helyeslés és kárhoztatás tárgyát képezi. (Zajos tetszés és helyeslés a jobb- és szélső baloldalon.) Ha a kathedrán veszi fel ezt a szerepet, kilép papi hivatásából, ott el kellene tűrnie az ellenmondást, a kárhoztatást, a helyeslést, a czáfolatot. (Élénk helyeslés a jobbés szélső baloldalon.) De akkor, a ki visszaélt a helynek a szentségével, a ki profanáita a templomot, a ki profanáita a saját szent hivatását, az elsősorban nem az ellentmondó zajongó közönség, hanem az maga a pap. (Zajos tetszés és helyeslés a jobb- és szélső baloldalon.) Nincsen ebben semmi üldözés, t. uraim, csak fékezzék magukat a t. lelkész urak is! Magyarországon, — én merem állítani, — a törvényhozás és az állami politika barátságos az egyházak iránt. (Derültség balfelől.) Mielőtt olyan kömryedén nevetnénk, várjunk egy perczig. (Halljuk! Halljuk!) Hát az a hires egyházpolitika, a melyre az én t. képviselőtársam és a többiek is annyiszor visszatérnek, a melynek alkotásait megváltoztatni szeretnék, hogyan lett megoldva? Én fennen merem hirdetni, hirdettem már a polgári házasságra nézve, a mit annyit emlegetnek a választási visszaélésekkel kapcsolatban, pedig nem tudom mily kapcsolatban vannak egymással, (Tetszés jóbbfelől.) úgy oldottuk meg, hogy azt, a mit az állam párancsolólag rendel, mindenki megteheti lelkiismereti meggyőződésének legkisebb sérelme nélkül, (Igaz ! Úgy van! a jobb- és szélső baloldalon.) és a mit az állam tilt, attól mindenki tartózkodhatik a nélkül, hogy bármit is elmulasztana, a mit vallási kötelessége, vagy lelkiismerete parancsol. (Élénk helyeslés a jobb- és szélső baloldalon. Ellenmondások balfelöl.) Épen ezért csakis — hogy a rendes kifejezéssel éljek, — az egyházak iránt