Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.
Ülésnapok - 1896-454
J78 * 5 *" országos ülés 1899. május 3-áu, seerdán. Elnök: Zárszó illeti még meg Eakovszky István képviselő urat, mint a kinek határozati javaslatát tíznél több képviselő irta alá. Kivan a képviselő úr a zárszó jogával élni ? Rakovszky István: Kérem ! T. képviselőház! Teljesen igaza van ama nagy angol államférfiúnak, a ki azt mondja, hogy a szónoklatok a parlamentben a szavazásnak eredményét a legeslegritkább esetekben befolyásolják. Itt is tisztában vagyunk a helyzettel : alea jacta est. Ha mégis felszólalok, teszem azt elvi álláspontomnak fentartásával, és azért, hogy ezen — egy inczidenstől eltekintve, — igazán szép vitában elhangzott ellenvetésekre röviden reflektáljak. T. ház ! Midőn mi ezen vitát megindítottuk, nagyon jói tudtuk, hogy elvi téren a közeledés köztünk lehetetlen, ki van zárva, de reméltük, és jogosan remélhettük, hogy a törvényszakasz módosítása elől, a mely szakasz, eltekintve attól, hogy minket elvileg sért, felületes és rossz szerkezete által ezen sérelmet még nehezebbé, súlyosabbá teszi, a t. többség nem fog elzárkózni, és Örömmel fogja megragadni mindazon indítványokat, a melyek ezen hiány pótlására alkalmat adnak a t. képviselőháznak. Az igen tisztelt igazságügyminiszter úrnak imént elhangzott beszédéből látom, hogy ebben a reményben is csalatkoztunk, és Magyarország törvénykönyve, egy hiányos, felületes törvénynyel fog gazdagodni. (Úgy van! halfelöl.) Annál elszomorítóbb ez, mert a törvényjavaslat ezen hiányát valamennyi szónok, úgy azok, a kik ellene beszéltek, mint azok, a kik mellette foglaltak állást, elismerték az igen tisztelt miniszter úrral az élükön. A t. miniszterelnök úr szakítva az eddigi rendszerrel a parlamenti porondon is, nem hivatkozott az ő többségére, és nem bizakodott el azzal, azt hivén, hogy a puszta többség elegendő a tehetségbeli hiányokat is pótolni, (Zaj a jobból dalon. Halljuk! Halljuk! balfelöl.) . . . Elnök (csenget); Csendet kérek, t. ház! Rakovszky István: . . . hanem fényes tehetségével megvilágítani és megvédeni kívánta a szakaszt, s a következőket mondta Molnár János t. képviselőtársam egy közbeszólására: »A t. képviselő úr csalatkozik, ha azt mondja, hogy ezután is joga lesz erre. Én azt mondom, hogy joga tenni azt lesz, a mit ez a törvény megenged és egyebet tenni joga nem lesz.« Ezen tétel, ha a törvény meghozatik, tökéletesen fennáll, igaz. A t. miniszterelnök úr azt mondja továbbá : »Nem fog itt üldöztetni senki, csak az, a ki világosan és határozottan vét a törvény ellen«. És nyomban rá azt mondja: »Én megengedem, hogy talán lehetett volna jogászilag preczizebb formulát találni erre a szakaszra, valamint a törvényjavaslat többi szakaszaira nézve is; de a javaslat értelme, czélja világos és ez lesz mérvadó«. T. képviselőház ! Hisz épen a körül forgott a kérdés, és a t. miniszterelnök úr és a többi szónokok is elismerték, hogy lehetett volna ezt preczizebben, jobban fogalmazni, de ez nem történt meg. Hisz épen azt állítjuk mi is folyton és azt követeltük, hogyha már lehetetlen egészen kiNagyni a javaslatból ezen szakaszokat, legyenek szívesek és adjanak olyan formulát, a mely kizár minden kétséget, legyen inkább ez a formula még szigorúbb, sújtson jobban az ellene vétőre, de tudja meg az ellene vétő, hogy mikor vét, mit vét és hogyan vét. (Helyeslés balfélol.) T. képviselőház! Én ideiglenes megnyugtatásnak veszem és tökéletesen bízom abban, hogy a t. miniszterelnök úr a meddig azon széket elfoglalja, minden hátsó gondolat nélkül, minden ellenszenv nélkül, jog és igazság szerint fogja ezt a törvényt alkalmazni. De, t. miniszterelnök úr, ez a bírókra nem bir befolyással és ez nem bir kötelezettséggel a jövendő kormánynyal szemben, épúgy, mint a hogy az előbbi kormánynak ténykedései, hála Istennek, nem kötelezték a t. miniszterelnök urat sem. (Igás! Úgy van! a baloldalon.) Ha, t. ház, ezen szempontból ítélem meg a törvényt, akkor a„ t. igazságügyminiszter úrnak iménti felszólalása sem nyugtathatott meg engemet. A t. miniszter úr azt vélte kimagyarázhatni, hogy az egy egészen tiszta definiczió, hogy »a választás eredményének befolyását czélzó nyilatkozat* még az időpontra nézve is. T. miniszter úr! Ötévi cziklus van; ma választottak. Hogyan lehet akkor öt éven belül megállapítani, hogy az a szónoklat, a melyet én nyomban a választás után teszek, egyszer csak a jövő választást befolyásolja és oly kritériummal bir, a mely a választás eredményének befolyását czélzó nyilatkozat lesz, a mely egyévi fogházzal és nagy pénzbirsággal büntetendő. Ez, f. miniszter úr, egy nonszens és abban vannak a nagy hibák és veszedelmek, hogy egy ártatlan ember boaa fide cselekszik és a törvény hézagos, felületes szövegezése miatt bűntényt, vagy vétséget követ el a nélkül, hogy meglenne a szándéka, hogy meglenne a dohisz, a nélkül, hogy meglenne a könnyelmű eljárásra való hajlandóság. A t. igazságügyminiszter úrnak még egy másik kijelentésére is kell reflektálnom, és ez az, a mit Polónyi Géza t. képviselőtársam nehezményezett, hogy tudniillik a törvény második bekezdésében nincsen az mondva, hogy »az a lelkész, vagy vallási szertartás teljesítésére jogosított, vagy egyházi tisztséget viselő másszemély«, hanem csak az van mondva, »a ki«. A t. miniszter úr nagyon könnyen akarja elütni ezt a
