Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.

Ülésnapok - 1896-454

46á. országos ülés 1899. május 3-áu, szerdán. 177 talnok visszaéléseiről szól, de nem ezen szakasz és az istenkáromlásról szóló szakasz közt. (Helyeslés jobbfelől.) Egyébiránt a büntető törvénykönyv ugyanezen fejezete a 191. és 192. fokban nem is kivan olyan nagy nyilvánosságot a vallás elleni vétségre nézve sem, mint a milyet a képviselő úr a 190. §. alapján általában meg akar állapíttatni. Fölveti továbbá a képviselő úr azt a kérdést is, vájjon az a cselekmény, mely a 170. §-ban említtetik, vétség-e, vagy bűntett. Erre nézve kétség nem forog fenn. A büntetőtörvénykönyv 20. §-a világosan megmondja, hogy azon cselekmények, a melyek öt éven aluli álíamfogházzal büntettetnek, vétséget képeznek. A büntetőtörvénykönyvben sok büntetendő cselekmény minősítése csak azáltal van meghatározva, hogy az illető cselekményre mily büntetés szabatik. Felhozta továbbá Visontai Soma képviselő úr azt is, hogy ezen szakasz kémkedésre, házkutatásra vezetne. Én nem értem, hogy gondolja a képviselő úr, hogy ez kémkedésre vezessen. Hisz ha a képviselő úr álláspontjára helyezkedünk, akkor minden cselekményt, mely nem nyilvánosan követtetik el, meg kellene engedni, mert mindegyikre azt lehet mondani, hogy eltiltása kémkedésre, házkutatásra vezet. (Tetszés jobbfelöl.) Különben az, hogy mikor van házkutatásnak helye, a büntető perrendtartás* 173. és következő §-aiban szabályoztatik, s ezek a szabályok lesznek itt is alkalmazandók. Kifogásolja továbbá a képviselő úr azt is, hogy ezen szakasz indokolásául »megelőzése a büntetendő cselekményeknek« említtetik fel. Minthogy erre nézve a miniszterelnök úr megfelelt, én csak Beccariával röviden hivatkozom arra, hogy jobb a bűntetteket megelőzni, mint büntetni, és ez a főczélja minden jó törvényhozásnak. (Helyeslés jobbról.) Szalay Károly t. képviselő űr egy módosítványt nyújtott be, a melynek lényege az, hogy az első pontban a választás eredményének befolyásolását czélzó nyilatkozat helyett vétessék be az, hogyha a képviselő »egy, vagy több választót felhív arra, hogy kire szavazzon, yagy ne szavazzon, vagy hogy a szavazástól tartózkodjék«. A képviselő úr tehát csakis a direkt felhívást szándékozik eltiltani. A direkt felhívásnak ez az eltiltása azonban, nézetem szerint, nem volna elegendő, mert akkor a törvényi nagyon könnyű volna kijátszani. (Helyeslés jobbfelöl.) Kifogásolja továbbá a »kegyszer« kitételt, és helyette »az egyházi funkcziók teljesítésének igéretét, vagy megtagadását« kívánja felvétetni. A t. képviselő úr abból indul ki, hogy kegyszerei csak a katholikusoknak vannak. Azonban, t. ház, kétségtelen, hogy kegyszerei KÉPVH. NAPLÓ. 1896 — 1901, XXIL KÖTET. és pedig a szentség értelmében vett kegyszerei, nemcsak a római és görög - katholikusoknak, hanem a görög nem egyesülteknek, továbbá mindkét felekezeti evangélikusoknak is vannak. Es ha tágabb értelemben veszszük is ezt a kitételt, és alatta a szakramentáliákat is értjük, a mint a felszólaló urak is értették, akkor is vannak ilyen kegyszereik nemcsak a katholikusoknak, hanem a görög-keletieknek is. Nem lehet tehát azt mondani, hogy ezen szakasz egyedül a katholikusok ellen irányúi. (Ellenmondások balról.) Szalay Károly' Azok ellen is, 8 így annál rosszabb ! Plósz Sándor igazságügyminiszter: Ezek szerint, t. ház, én azt hiszem, hogy a jelenleginél jobb szöveg nem lett ajánlva. Még Asbóth János képviselő úr ajánlotta, hogy az angol szerkezetet fogadjuk el. De erre nézve Molnár János képviselő úr épen az ellenkező nézetben van, mert ő az angol példát fényes bizonyítékául tartja annak, hogyan nem kell egy törvényt szövegezni. Bármiként vélekedjék is valaki a szakasz szövegezéséről, nem Nagyhatom megjegyzés nélkül Molnár János képviselő úrnak azt a nyilatkozatát, (Halljuk! Halljuk!) hogy ezen szakasz olyan, hogy teljesen a változó kormányok becsületességének, vagy zsarnokságának veti oda a közönséget és a bíróságot egyaránt. Ezen szakaszok alapján, akár a választások érvényességéről, akár a büntetés alkalmazásáról legyen szó, mindenesetre a független bíróság fog Ítélni, a mely a változó kormányok becsületességétől, vagy zsarnokságától nem függ, és a kormány által nem befolyásolható. Ezek után, t. ház, nem akarván a t. házat tovább untatni, '(Halljuk! Halljuk!) befejezem beszédemet azzal, hogy én igen czélszerű methodusnak tartom az igazság kiderítésénél azt, hogy megkísértsük az ellenfél álláspontjára helyezkedni. Ez az álláspont a jelen esetben a merő negáczió. A szóban forgó rendelkezések ellenzői azoknak épen az ellenkezőjót akarják kimondani. Azt akarják tudniillik kimondani, hogy a lelkész, vagy a vallási szertartások teljesítésére jogosított személy a választás eredményét befolyásolni czélzó nyilatkozatot igenis tehet, és pedig tehet az istentiszteletre szánt helyen is, hogy a kegyszerekkei visszaélhet a választás czéljaihoz, és hogy a vallás tárgyait a választás czéljaira felhasználhatja. Én, t. ház, azt hiszem, hogy a javaslat rendelkezései és ellenzőinek álláspontja között nagyon könnyű a választás. Ajánlom a tárgyalás alatt lévő szakaszoknak elfogadását és a benyújtott határozati javaslatoknak mellőzését. (Élénk helyeslés jobbról.) as