Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.

Ülésnapok - 1896-454

454. országos ülés 1899. májas S-fas, szerdám. 171 az indítvány- és interpellácziós könyvek felolvasása. Nyegre László jegyző: Tisztelettel jelentem, hogy az indítvány-könyvben újabb bejegyzés nincsen, az interpellácziós könyvben 1899. május 3-ról Pichler Győzőnek a kereskedelemügyi miniszterhez intézett interpellácziója foglaltatik a a Vaskapu díjtételei ügyében. Elnök: Az interpellácziót az ülés vége előtt fogja az interpelláló képviselő úr megtehetni. Áttérünk most már a napirendre, az országgyűlési képviselőválasztások feletti bíráskodásról szóló törvényjavaslat (írom. 600, 611) részletes tárgyalásának folytatására. Molnár Antal jegyző: Szalay Károly! Szalay Károly: T. képviselőház! Rövid felszólalásomra a miniszterelnök úrnak tegnapi nyilatkozata késztet. Itt mindenekelőtt őszinte tisztelettel és elismeréssel adózom a miniszterelnök úrnak beszédéért. Nagyon kedves meglepetés volt az, midőn a miniszterelnök úr nem arra hivatkozott, hogy többsége van, hogy övé a hatalom, hanem hivatkozott argumentumokra és hivatkozott arra, hogy az ő álláspontja a helyesebb és erről akart bennünket kapaczitálni. Hogy beszédének szépségével azt az eredményt, a melyet elérni akart, nem érte el, annak oka az én meggyőződésem szerint sem a miniszterelnök úr jóakaratában, sem tehetségén nem múlott, hanem oka az, hogy azt az álláspontot, a melyet a miniszterelnök úr elfoglal, megvédeni egyáltalában lehetetlen. (Igaz! Ügy van! balfelöl.) Az igen tisztelt miniszter úr, Visontai Soma t. barátomnak igen beható, igen alapos fejtegetéseire azzal felelt, hogy azt szofisztikusnak czímezte. Én úgy vagyok meggyőződve, hogy egy a tudomány minden fegyverével ellátott előadást, egy ilyen felszólalásnak értékét leszállítani azzal a kifejezéssel, hogy az szofisztikus, abszolúte nem lehet. Annál kevésbbé lehet akkor, midőn a miniszterelnök úr azt, hogy tulaj donképen mi volt abban az előadásban szofisztikus, meg sem érintette. Az olyan nyilatkozatot, mint a milyent itt Visontai Soma t. képviselőtársam tett, vagy meg kell czáfolni, vagy ha nem lehet megczáfolni, akkor el kell hallgatni, de nem szabad azt egyszerűen szofisztikusnak nevezni, (Helyeslés a baloldalon.) nem annál kevésbbé, mert az az egy mondat és állítás, a mit a t. miniszterúr Visontai Soma t. képviselőtársam beszédéből kikapott, minden a világon, csak nem szofisztikus. (Iga*! Ügy van! balfelől) Azt mondta a miniszterelnök úr, téves az, hogy ViBontai Soma t képviselőtársam a javaslatnak ez intézkedését preventívnek és ennek folyományaképen terrorisztikusnak nevezte. Nos hát, ez lehet tévedés, de semmiesetre sem azofizma. Én nem tartom ezt téves állításnak, de ha csakugyan tévedés, akkor ebben a tévedésben leledzik először az igazságügyi bizottság, a mely szórólszóra ugyanazt mondja ; ezen tévedésben leledzik Horánszky Nándor t. képviselőtársam, a ki ugyanezt mondta, de leledzik maga a miniszterelnök úr is, a ki ennek a javaslatnak az érdemét leginkább abban keresi és találja, hogy ez saját magát fogja épen ezen preventív intézkedés folytán feleslegessé tenni. (Úgy van! balfelől.) Az igen tisztelt miniszterelnök úr megígérte, hogy ezt a kérdést, a mely medréből kitereltetett és szerinte túlzásokkal vétetett körül, a maga rendes medrébe tereli vissza. Minden tiszteletem mellett engedje meg a t. miniszterelnök úr, ha azt mondom, hogy tegnapi beszédével ezt a kérdést nem a rendes medrébe terelte vissza, hanem az én igénytelen felfogásom szerint, inkább a rendes medréből elterelte. (Úgy van! a baloldalon.) A t. miniszterelnök úr szerint »az a szándéka a javaslatnak, hogy minden polgára ellen a hazának politikai meggyőződése szerint, és nem perturbált, nem presszió alá helyezett, nem megvesztegetett politikai meggyőződése szerint adja szavazatát, és hogy meg akarjuk tisztítani a választásokat azoktól a befolyásoktól, a mely befolyások a meggyőződés önállóságát zavarják és a meggyőződést meghamisítják.« Hát, t. ház, nem hiszem, hogy e házban, de sőt ez országban egyetlenegy ember volna, a ki nem ezen az alapon áll. (Úgy van! a baloldalon.) A kontroverz kérdés nem ez; a kontroverz kérdés az, vájjon az itt szóban forgó szakaszok alkalmasak-e ezen czél elérésére, vagy nem. (Úgy van! a baloldalon.) Hogy nem alkalmasak, arra nézve számos szónok előadta nézetét, előadta azokat az érveket, a melyekkel e nézetet támogatta. A miniszterelnök úr nem azoknak a nézeteknek a czáfolatába bocsátkozott, hanem felállított bizonyos tételeket, a melyekkel a saját maga álláspontját támogatja, azt tudniillik, hogy e törvénynek ezen rendelkezései alkalmasak a mindannyiunk által kivánt czélnak legalább megközelítésére. És legelőször azt mondja az igen tisztelt miniszterelnök úr, hogy ez a törvény, ég ennek különösen ezen paragrafusai is egy pártközi megállapodás eredménye, a melyen ma már változtatui nem lehet; ezt a törvényjavaslatot egészben kell elfogadni, különben megszűnik az egyensúlya. Nem tudom, vájjon az igen tisztelt miniszterelnök úr egyáltalán ennek a törvénynek a szerkesztési és alaphibáira akart-e ezzel rámutatni, mert hisz mindannyian tudjuk, hogy a szóban lévő intézkedések a törvényben annak benyújtásakor nem voltak benne, akkor annak szükségét nem látta be sem a kormány, sem az igazság