Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.
Ülésnapok - 1896-454
172 iM * orai&gos Illés 1899. ügyi bizottság, sem senki ebben a házban mindaddig, míg az akkori belügyminiszter úr, tehát nem is az a miniszter, a kit tulajdonképen ezen törvényjavaslat apasága megillet, ezt a szakaszt bele nem diktálta. Nos, hogy a törvénynek az egyensúlya akkor, ha kiNagyatnának belőle ezek a szakaszok, a melyek nem is voltak benne, hanem csak beletoldattak, hogyan zavartatnék meg, azt én részemről megérteni nem tudom. Abban, gondolom, mindannyian egy értelemben vagyunk, hogy tulajdonképen ma még ennek a törvénynek a hatását következményeiben teljes mérvben megítélni nem vagyunk képesek, azt a tapasztalat fogja megmutatni. Ilyen esetben pedig, midőn a gyermeket nem ismerjük, mindenekelőtt az apjára néz rá az ember. A milyen az apja, olyan a gyermeke. (Derültség a baloldalon.) Hát, t. képviselőház, ennek a törvénynek korcs volt az apja és ilyen apának csak korcs lehet a gyermeke, azt kétségbe nem fogja vonni senki e házban. (Élénk derültség a haloldalon.) De hát azt mondja a miniszter úr, ezen szakaszok kiNagyása az egész egyensúlyát megbontja. Mit jelent ez? Az én igénytelen nézetem szerint azt jelenti, hogy ennek a törvénynek egyrésze valakinek nem kellett. Az egyensúlyt tehát így akarjuk helyreállítani, hogy most teszünk hozzá oly szakaszokat, a melyek másoknak nem kellenek. (Derültség a baloldalon.) Vagyis, magyarán mondva, hogyha te vered az én zsidómat, én verem a te zsidódat; ha te ütöd a szolgabírót, én ütöm a papot. (Élénk derültség és helyeslés a baloldalon.) Hát, t. képviselőház, hogy egy törvénynek, melynek csakugyan mélyre kihatónak kell lennie, a melynek czéljai olyanok, a melyeket mindannyian szívvel, lélekkel osztunk, s a melyeket elérni akarunk, kiindulási pontja olyan legyen és ilyen lehessen: ezt én részemről megérteni nem tudom és nem is helyeselhetem soha. (Igaz! Ügy van! a baloldalon.) Ámde jó, ha a pártközi egyezmény szerint ilyenféle intézkedést kell tenni a törvényben. Hát tegyük. De ebből az következik, hogy épen ezt az intézkedést kell tenni? Nem következik, sőt a képviselőház méltósága megkívánja, hogy az az intézkedés megváltoztattassák. Miért? Nincsen szerencsém, hogy tagja legyek az igazságügyi bizottságnak, de méltóztassék megengedni, az mégis, hogy egyéb kifejezést ne használjak, igen erős dolog, midőn az igazságügyi bizottság azt mondja: a törvénynek ezen szövegezése ellen aggályok merültek fel és csak azért terjesztjük be a képviselőházhoz, mert jobbat beadni nem vagyunk képesek. (Felkiáltások a baloldalon: Nagy szegény bégi bizonyítvány.') Nohát, t. képviselőház, hogy azért legyen valami törvéuynyé, mert a képviselőház bizottsága jobbat nem tudott ide beterjeszteni, az minden lehet a világon, csak indító ok nem arra, hogy májas 3-án, szerdán. ezt a szövegezést elfogadjuk. (Igaz! Úgy van! a baloldalon. Felkiáltások: Tőlünk kívántak módosítást !) Hát, t. képviselőház, épen arra akarok áttérni, hogy maga a miniszterelnök úr is és Horánszky Nándor igen tisztelt képviselőtársam is aposztrofálta a néppártot aziránt,<j miért nem ad be módosítást. Mintha én ezt a szemrehányást valahol ebben a házban már hallottam volna. (Derültség a baloldalon.) Ez nem új; minden egyes kifogásnál, a melyet mi az ellenzéken teszünk, mindig ezt halljuk, és én örömmel hallottam erre a helyes választ is elégszer megadni, hogy tudniillik a módosítás nem a kisebbség kötelessége, hanem ha belátja valamely intézkedésnek a helytelenségét, vagy nem kellő szövegezését a többség, akkor módosítani kell azt magának a többségnek, a melynek hatalmában, még pedig egyedüli hatalmában áll, azt keresztül is vinni. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) De ez se legyen kifogás, t. képviselőház, nem azért, mintha én a benyújtandó módosítványt csalhatatlannak tartanám, hanem azért, hogy ezen kívánságnak eleget tegyek, bátor vagyok egy módosítványt ajánlani ezen szakaszhoz, (Halljuk! Halljuk!) még pedig azon hozzátétellel, hogy ez egy almódosííványa lenne Visontai Soma t. képviselőtársam indítványának, s azzal együtt kérem is az igazságügyi bizottsághoz utasítását. Szerintem a törvény 170. §-a ekként szólna (olvassa): »Áz ä lelkész, vagy vallási szertartás teljesítésére jogosított, vagy egyházi tisztséget viselő más személy, a ki a vallás szertartásainak végzésére rendelt helyiségben, vagy az istentisztelet czéljából tartott gyülekezetben egy, vagy több választót arra felhív, hogy rá szavazzon, vagy bizonyos jelöltre ne szavazzon, vagy a szavazástól tartózkodjék, vagy ugyanezen nyilvánosan megjelölt czélból egyházi fenyíték alkalmazásával, egyház funkcziók teljesítésének megtagadásával, vagy tálvilági büntetéssel fenyeget, vagy a vallási tisztelet tárgyait, vagy olyan tárgyakat, melyek egyházi szertartások végzésére rendelvék, a melyeket különben állásánál fogva állandóan magán nem visel, választói gyülekezeten, vagy választási menetben használ.* Ezután következnék a szankczió, hogy hat hónapig terjedhető államfogházzal és 500 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel, valamint politikai jogai gyakorlatának egy évig terjedő felfüggesztésével büntetendő. (Felkiáltások balfelől: Ez sokkal jobb!) Azt hiszem, ezen módosítás csak egyben változtatja a szöveget, abban, hogy a kegyszerekről nincsen benne szó. Én kérem is, hogy ezt a kifejezést mindenesetre kiNagyni méltóztassék és erre két okom van. Kegyszerei másoknak nincsenek, mint a katholikusoknak, következéskép, ha ezélzata nem is az, tulaj donképen a katholikusok "X
