Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.
Ülésnapok - 1896-453
166 * 58 * országos ülés 1899. május -2-án, kedden. tudniillik mi, — »ily kérdésben, hol szabad az elhatározás, hol a kormány irányában nincsenek kötelezve, nem lenne-e kötelességük állást foglalni úgy, a mint állást foglaltak akkor, mikor az ellenzék padjain voltak, és ha ezt nem teszik, akkor azt látom, hogy ott a régi szellem uralkodik, mely megfojtja az új szellem uralomra jutását«. Itt egy konkrét kérdésről van szó, és mivel egyéb kérdések, melyek ily megjegyzésre objektív támpontot nyújtottak volna, a törvényhozás termében eddig fel nem merültek, én is a konkrét kérdés mellett maradok és azt kérdem a t. képviselőtársamtól, hogy melyik szellemet érti: azt-e, a melyet a konkrét kérdésben ők eddig követtek és ma is követnek ? mert ez a szellem a volt nemzeti párt szellemével sohasem egyezett meg, ma sem egyezik meg, és remélem, nem is fog soha megegyezni. (Helyeslés jobbfelöl.) A mai gzabadelvíípártnak szelleme hitem szerint csak egy: az a szellem, melyet a t. kormányelnök űr programmja képvisel. (Úgy van! jobbfelöl.) És mert ezen szellembe ütközik az a kívánság, a mit t. barátom a 170. §-ra vonatkozólag kifejeztek, egészen természetes, hogy nem az ő szellemük mellett állok, hanem állok azon szellem mellett, melyet e kérdésben — ismétlem — a t. miniszterelnök úr kifejtett. (Helyeslés jobbfelöl.) I^az, hogy 1896-ban, mikor ez a törvényjavaslat ebben a házban tárgyaltatott, én is felszólaltam és javaslatba hoztam azt, hogy ezen szakasz újabb szövegezése végett küldessék vissza az illető bizottsághoz. Már maga ez a körülmény is mutatja, hogy én ebben a szakaszban akkor sem láttam vallási üldözést, melyet én el nem fogadnék, mert ha ezt láttam volna, akkor nem a visszaküldést javasoltam, hanem egyszerűen a szakasz kiNagyását kívántam volna. Akkor is láttam és éreztem, hogy az ily intézkedésre nem a vallás ellen, — mert ez mind hiába való beszéd, t. képviselőház, — hanem az állam érdekében szüksége van az országnak. (Igazi Úgy van! a jobb- és baloldalon.) Es épen azért ma sem habozom kimondani azt, hogyha a törvényjavaslat 170. §-a másként lenne szövegezve, szövegezve volna akként, hogy abból ne volna ily tendenczia kimagyarázható, mert hiszen nincs benne, de kimagyarázható és felhasznál ható politikai izgatásra, akkor az sokkal szerencsésebb konczepezió lenne. (Helyeäések.)És hat. szomszédaim oly formaiáthoztak volna javaslatba, melyben az alapelvet fentartva igyekeztek volnaaz államérdeket, nem a vallásellen, de egyáltalán az államérdeket megoltalmazni, nem kételkedem benne, hogy minden kompromisszummal szemben azok a tényezők, a kik a kompromisszumot létrehozták, konszideráezió alá vették volna a szövegezést és bizonyára el is fogadták volna. Ez azonban nem történt. Miért nem ? Azt nem kutatom; mert nem akarom feltenni, hogy itt az ő részükről nem a gyógyításról van szó, hanem szó van agy oly tendeneziáróJ, hogy az agitácziónális anyag fentartassék ezen a téren, ama politikai czélok érdekében, a melyeket t. barátaim, — megengedem, meggyőződésből, — de szolgálnak, a melyeket azonban én az ország érdekében ezélszerüeknek egyáltalában nem tartok. (Igaz! Úgy van! a jobb- és a baloldalon.) Ha ily körülmények közt én, a ki a szakaszban leíektetett elvet mindenkor helyeseltem, ma a szakaszt, úgy, a mint van, elfogadom, ennek oka egyfelől az a körülmény, hogy újabb szövegezés, mely megfontolás tárgyát képezhetné, nem fekszik előttünk, másfelől pedig az a körülmény, hogy én ezt a szakaszt azokon a béketárgyalásokou, a melyeken szóba jöttek, elfogadtam. Nem emeltem szót e szakasz ellen, pedig ha elfogadni nem akarom, bizonyára szót emeltem volna. Hogy néznék én ki most, ha a béketárgyalások alkalmával elfoglalt állásponttal szemben, így vagy úgy megtámadnám a szakaszt, megtámadnám azt állami érdek ellen, mert hiszen vallási üldözésről, ismétlem, szó nem lehet, megtámadnám ismétlem most, holott a szakaszt, úgy, a mint van, elfogadtam. De felhozatott az üldözési tendenczia is, a mely sokak szerint ebben a szakaszban kifejezésre jut és ebben ezéloztatik. Az üldözés, t. képviselőház, egyáltalában egyetlen törvényhozásnak sem lehet feladata, és a mely törvényhozás ilyenre vállalkoznék, nagy hibát követne el. A szóban forgó szakaszban sincsen üldözés, és meg vagyok győződve róla, hogyha valaki ezt a szakaszt komolyan, nyugodtan, higgadtan és hideg fővel megfontolja, — a mint arra rá fogok térni, — üldözési tendencziát ebben nem találhat; és hiába keresi. Vallásüldözési tendenezia-e az, a mikor mi az ország érdekeit akarjuk megoltalmazni oly törekvésekkel szemben, a melyek kizárólag a választásokra és a korteskedésekre vonatkoznak? Hiszen kérem, ha ez üldözés, akkor ennek más téren is meg kell nyilatkoznia, pedig más téren nem halottunk t. szomszédaink részéről semmiféle oly vádat, hogy üldözés forogna fenn, csak ezen az egyetlen téren, a melyet ők képviselnek. Hogy áll a kérdés, t. ház? Tiszta választásokról van szó és ezek érdekében akarjuk megalkotni a törvényt. Ezen választások meghamisíthatok, megmérgezhetők erőszakkal, ha a választáson hatalmi nyom'st gyakorolnak, meghamisíthatok vesztegetésekkel, melyek felmerülhetnek, meghamisíthatok erkölcsileg izgatással. Mi hatályos törvényeket és intézkedéseket vettünk fel a törvényben (így a hatalmi nyomás és a hatalmi erőszak ellen, valamint a megvesztegetés ellen is, mert hiszen ezen egy tételből a vallás
