Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.

Ülésnapok - 1896-453

164 153. országos ülés 1899. május 2-án, kedden. gondolkozásának. (Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) Már ezen rendelet is megvilágítja azt az irányt, hogy a liberális törekvéseknek mi a czélja? Ugyanaz a czélja ma is, a mi volt a múltban; tehát semmi változás nincs ebben. Van és lesz változás a közigazgatásban, de a mi a vallás elleni üldözést illeti, ott ugyanaz ma is, mint a múltban volt, mutatja ezt az általam felhozott miniszteri rendelet ég ezen törvényjavaslatnak általunk kifogásolt szakaszai. Ezen pontok beszúrását határozottan a politikai és hatalmi fanatizmus hozta be ezen törvényjavaslatba. Igen, a politikai fanatizmus azon czégér alatt, hogy nem szabad napi politikát a szószékre vinni. Ki bizonyítja, vagy ki óhajtja, vagy ki állítja, hogy napi politikát kell vinni a szószékre, ez csak ürügy arra, hogy azt a széket, mely határozottan az egyház szabadságát jelképezi, bilincsekbe verje; de nem elégszik meg a templommal, hanem kimegy a társadalomba és vallási gyülekezeteket, melyeknek tulajdonkép nem is tudjuk még a körülírását, hogy melyiket kell vallási gyülekezetnek tartani és melyiket nem, és azt iktatják törvénybe, hogy ezen vallási gyülekezetekben csak a választási befolyást czélzó nyilatkozat is elég ok arra, hogy esetleg az illetőt hosszabb időre nemcsak nagymérvű" pénzbüntetéssel, de még szabadságvesztéssel is sújtsa. Nem szeretném megélni, de félek, hogy megéljük azt az időt, hogy csakugyan sikerülni fog a liberalizmusnak a politikától teljesen elválasztani a vallást, és ha ez megtörténik, akkor igenis majd a szoczializmus fog diktálni önöknek is. (Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) Mert én nemes, ideális és hazafias politikát nem képzelhetek vallás és vallásosság nélkül. (Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) A vallás nemesíti meg, a valláserkölcs adja meg azt az alapot a polgárnak, hogy az hazájáért önzetlenül képes legyen harczolni és hazájának üdvére jogait érvényesíteni. (Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) És éppen ebből a szempontból derül ki, hogy igenis a politika irányzásába a valláserkölcsi momentumoknak nemcsak bele kell játszaniok, hanem határozottan ezeknek kell annak alapját képezni. Nem fogadhatom tehát el azt a felfogást, hogy a vallást a politikától teljesen el kell választani, mert hiszen a pap, a midőn a szószéken az evangéliumot magyarázza, azt nem is teheti máskép, hogy ne legyen annak világi vonatkozása a társadalomra és a polgári kötelmekre, a melyek egy vallásos polgárt kell, hogy irányítson. Tehát nem lehet prédikáezió, mely kollizióba ne jöjjön ezzel a törvcnynyel. Hiszen a pap, ha a szószékről hirdeti azokat az erkölcsi tanokat, a melyeken a társadalomnak nyugodni és felépülnie kell, akkor a választásokra már eo ipso vonatkozással él, és lehetetlenség, hogy azt ne befolyásolja,^ de kell is, hogy befolyásolja. Ámde miért követelte az ellenzék ezt a törvényjavaslatot? Azért, mert az előbbi kormányzat illetéktelenül, semmi tért meg nem kímélve, belenyúlt a polgárok jogainak mikénti gyakorlásába és önhatalmúlag a törvények ellenére korlátlanul cselekedett. Ezért követelte az ellenzék a kúriai bíráskodást, és nem azért, hogy ellenünk fegyvert kovácsoljanak, mert határozottan ezek a jelzett szakaszok fegyverek ellenünk a liberalizmus érdekében. Már pedig ha mi szabad választásokról álmodozunk, akkor ilyen fegyvert nem szabad [a liberális irányzatnak kezében Nagyni, a melylyel tetszés szerint bánhat el és tetszés szerint kiszolgáltatja a katholikus papságot a birói, egyéni felfogásnak és a szándékos inzultusoknak és zaklatásoknak. Ezt mi meg nem engedhetjük, mert mi lesz ennek az eredménye? Az, hogy, minthogy nincsenek a törvényjavaslatban — mikép igen jól megmagyarázta Visontai Soma t. barátom, — azok a kázusok felsorolva, melzek határozottan ezen büntetésre rászolgálnak, tehát tetszés szerint a biró belátására lesz bízva, hogy kit büntessen és kit ne büntessen. Sőt megtörténhetik, hogy az egyik biró büntetni fog, a másik pedig nem, egy ugyanazon jellegű cselekményt, mert egyéni impressziója, esetleg vallási érzülete diktálja a bírónak, hogy mikép itélje meg az egyes kázusokat. De másrészt veszedelmes szabad utat nyitni annak, hogy ép azok a kétes exisztencziák, ép azok, az erkölcsökben nagyon is szükölkö dők serege és azok, a kik mindig a hatalom körül settenkednek, a denuncziálások egész sorozatával boszantsák az illető faktorokat, a katholikus klérust. Vájjon azok, a kik szándékosan ily czélzattal denuncziálnak, megkapják-e azt a büntetést, a mely őket megilleti? Nagyon különös, miként Visontai Soma t. barátom jelezte, hogy azt a sok faktort, a mely a választásra befolyhat, nem érinti ez a törvény, hanem különösen kiszemelte épen a katholikus papságot és a vallásos dolgokat, hogy azok ellen kirántsa kardját. Igen helyesen említette, hogy ott van a magánintézetek egész serege, így a takarékpénztárak. Nekem módom volt meggyőződni arról, hogy micsoda hallatlan visszaéléseket követnek el épen a takarékpénztárak, mert ma tagadhatatlan és sajnos az anyagiakkal való presszió sokkal nagyobb hatással van a népre, mint a vallási intelem. Ezt tapasztaltam még azon kerületekben is, a hol nagyon vallásos a nép, mert kénytelen volt, ha csak nem akarta, hogy dobra üssík összes holmiját, oda sorakozni a hatalomhoz, a takarékpénztárak százával mondták fel mindenkinek a kölcsönt és meg-