Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.
Ülésnapok - 1896-453
|58 * 53, országos filés 1899. május 2-án, kedden. még az egyházinál is nagyobb befolyást képes gyakorolni? Az állam az eléje szabott legiszlacziónális határvonalat ebben az irányban nem lépi túl, tartózkodó helyzetben van, és csak addig megy, a meddig »z állami bölcseség, szükségesség és czélszerűség előírják, mikor lehet neki büntető hatalmát igénybe venni. Tehát nemcsak az egyházba nem hatolhat be, de a családba, a gazdasági életbe sem. Elképzelhetők olyan esetek, hogy egy lejárt váltó, vagy kötelezvényből kifolyó lelki befolyás sokszor fel ér a családi, vagy nem vallásos embereknél az egyházi oldalról jövő behatásokkal. Miért nem korlátolja tehát a törvény a hasonló erejű, de más irányú befolyásokat ? Azért, mert túllépné azt a határt, melyet eléje szab az állami bölcseség, az állambölcsészet. Ezek a szempontok azok, a melyek engem arra indítottak, hogy minden netaláni félreértéssel szembeízállva, a magam meggyőződésének, és a magam igazának kifejezést adok azon törekvésemben, hogy semmi mást, mint az igazságot pártolom, (Éljenzés a szélső baloldalon.) Ha pedig mindezeket az elveket szem előtt tartjuk, akkor világos, hogy ezen törvényjavaslat rendszere mellett, a mely úgy is már érvénytelenítési okokat lát, a 3. §-ának 9. pontjában, nem indokolt a 170. és 171. §-ba berakott büntetéseknek sem rendszere, sem mértéke, sem súlyossága. Sőt azt is mondhatnám, t. képviselőház, hogy most, midőn oly nagyban hirdetjük a pártközi békét s az elletéteknek elsimulását, talán azt is meg lehetett volna kisérleni, hogy e büntetési tételek egyáltalán a törvényjavaslatból elimináltassanak és kiNagyassanak azért, mert az érvénytelenségi okkal megvédené az állam saját választásait. Semmiféle adatokkal, semmiféle büntető jogszolgáltatási felfogással, semmiféle egyéb kézzelfogható köríílmenyekkel nem indokolta, hogy ezen 170. és 171. §-oknak a törvényjavaslatba iktatása szükséges volna, vagy hogy a választás érvénytelenítése nem volna, elég, hogy a hasonló cselekményekre való hajlandóságot kiirtsa a köztudatból, vagy a lelkészi karból. És épen azért. t. képviselőház, mert ezt a felfogást követem, én egy tiszteletteljes kérelemmel járulok a t. képviselőház elé. (Halljuk! Halljuk! a szélső balodalon.) Méltóztattak már felszólaló képviselőtársainktól, Polónyi Géza t. képviselőtársam részéről is hallani, hogy ezek a szakaszok így, a mint vannak, sem a büntető igazságnak, sem a büntető elveknek, sem pedig a pártatlanságnak nem felelnek meg, hogy ez a kivételes törvény jellegét viseli magán. Magán viseli először is pongyolaságánál fogva, magán viseli másodszor a rendszerben rejlő elvtelenség miatt, sőt azt is látjuk, t. képviselőház, hogy ezen szakaszok aggodalmat keltenek, mert bizonyos kifejezések nem egészen preczizek. így azt látjuk, hogy például az egyházi kegyszerek kifejezése különböző magyarázatra ad okot, és engedelmet kérek, ha mi kérdést intézünk és nem kapunk felvilágosítást, hogy mit ért ez alatt a javaslatot benyújtó kormány, akkor nagyon szomorú világ az, midőn a törvényhozás bizonyos fogalmakra, a melyeket ő maga sem ért meg, a legális ioterpretácziót ráhárítja a birói karra. Mink ugyan nem tudjak micsoda ételt adunk a kúriának, de ő jóizííen egye meg. Helyettünk a legális magyarázatot teljesítse a kúria. Nagyon szomorú körülmény az ilyen vállalkozás, és mindenesetre az önkény jelét viseli magát, különösen akkor, hogyha a büntető hatalom büntetéssel sújt egyeseket, és akkor ép ilyen pongyola szerkezettel nem maga gyakorolja a legális interpretácziót, hanem a bíróságra bizza, hol az önkényes, esetleg téves, de mindenesetre egyéni felfogás érvényesül. Mindezeknél fogva arra kérem a t. házat, méltóztassék elfogadni az én indítványomat, a mely így szól (olvassa): »Á képviselőház a 170. és 171. §-t az igazságügyi bizottsághoz utasítja azzal, hogy a büntetőtörvénykönyv IX. fejezetében lerakott büntető elvek szerint és megszabott határokon belül, valamint a jelen javaslat III. szakasz 9. pontjában lefektetett elveknek megfelelöleg módosítsa ezen szakaszokat és erről tegyen sürgős jelentést.« (Éljenzés balfelöl.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Az igazságügyminiszter úr, a ki ezt a törvényjavaslatot előterjesztette, alkalmat talál még azon egyes tisztán szakszerű és jogi szempontból tett ellenvetésekre a maga reflexióit megtenni, bár már az általános vitában fejtegette azokat az indokokat, a melyek szerint ezen törvényjavaslat ezen rendelkezése is nézetünk szerint helyes alapokra van fektetve. Én inkább általános megjegyzéseket kívánok tenni, és ez talán nem lesz egészen felesleges a kérdés tisztázására azok után a kicsit — nézetem szerint — túlzott és erőltetett és talán szofisztikus okoskodások után, a miket az imént felszólalt t. képviselő úrnak előadásában hallottunk, (Úgy van! Úgy van! jobbfélöl.) és én igyekezni fogok ebből a bizonyos szofiztikus körfutásból az én egyszerű, természetes és objektív érvelésemmel kivenni a kérdést és a maga egyszerű alapjára visszavezetni. Hát, t. ház, ennek a törvényjavaslatnak — és ez a pár általános megjegyzés legyen nekem előzetesen is megengedve, — nemcsak az a természete van nézetem szerint, hogy egy kompromisszumot képez ezen politikai helyzet megalkotásakor a pártok között és ezen kompromiszszum kifolyásaként igenis ezt a törvényjavaslatot
