Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.

Ülésnapok - 1896-453

4S3. országos ülés 1899. május 2-án, kedden. 157 ben pedig még régebben tették be. Azt is tudja a t. miniszter úr, hogy mi már sokszor átvettünk két évtized után olyan törvényeket Magyarországon, a melyeket három napra rá épen abban az országban töröltek el; (Igás! Úgy van! balfelöl. Derültség.) a t. miniszter úr igen jól tudja, hogy épen így jártunk a kereskedelmi törvénynyel is, különösen a részvényekre vonatkozó szakaszszal, de úgy jártunk a csalárd bukásra vonatkozó szakaszokkal is. Ugyanis mi utánozva Németországot, kivettük a kereskedelmi törvényből és betettük a büntető törvénykönyvbe, és ugyanakkor tette vissza a német törvényhozás a kereskedelmi törvénykönyvbe, a honnan mi azt szó szerint átvettük. Ha ilyen súlyos intézkedéseket tartalmazó törvényjavaslatot nyújtanak be és hivatkoznak arra, hogy más országokban hasonlókig jártak el, azonban két évtized letelt, akkor mit követelhetnek a törvényhozástól ? Azt is, hogy számoljunk azzal, hogy milyen judikatura fejlődött ki abban az országban, czélszeríínek bizonyultak-e, vagy végrehajthatók voltak-e ezek a szakaszok, helyeseknek bizonyultak-e, vagy bölcseknek-e, és milyen judikatura fejlődött ki ott ebben az irányban, mert a t. miniszter úr igen jól tudja, hogy számtalan törvényt hoztak meg, amelyeknek meghozatala csak az igazság rovására történt, mert meghozták, de nem volt végrehajtható. Nem volt pedig végrehajtható sokszor fonáksága miatt, nagyon sokszor pedig túlszigora miatt. Olaszországban milyen eredményeket értek el ezen szakaszokkal? Míg e tekintetben a javaslatban, annak indokaiban felvilágosítást nem nyertünk, a judikatura kutatása épen az ellenkező eredményről győzött meg minket. Már most, t. képviselőház, ezenkívül még egy indokot hallunk, azt tudniillik, hogyha megbüntetik a közhivatalnokot, — ezt a folyóson is mondják, a házban is mondják, a javaslatban hivatalosan nem mondják, — ha megbüntetik a szolgabírót, büntessék meg a papot is. (Derültség a baloldalon.) T. képviselőház! Még eddig egyetlenegy szónok sem zárkózott el néppárti t. képviselőtársaim részéről sem az elöl, hogy ne fejezték volna ki azt, — különösen gróf Zichy János t. képviselőtársam, — hogy meg kell büntetni a papot is, ha visszaélt az ő hivatásával, és ha túlmegy azon a határon, melyet ő neki hivatása ad. Azonban, t. képviselőház, ezen felfogás mellett is mindjárt nyilvánvalóvá válik az, hogy mégis csak különbség van, még pedig óriási különbség van a beléje helyezett hatalommal való visszaélés szempontjából a szolgabíró és a pap közt. Ez egyszerre ki sem mondható és mindjárt nyilvánvalóvá lesz, hogy ugyanazon jogosítvány, mely bizonyos kereten belül, bizonyos cselekmények elkövetése mellett jogot ad az államnak, hogy megbüntesse .a szolgabírót, nem ad neki jogot arra, hogy megbüntesse a papot, nem ad jogot, nem reakczióuárius, vagy klerikális szempontból, — a mint azt a t. túloldalon is t. képviselőtársaim sokszor hangoztatták, — hanem a szabadelvűség, a szabadság szempontjából ; (Helyeslés balfelöl.) mert miuél inkább törekszenek arra, épen a jelenleg uralkodó iránynál fogva, hogy az államot elválasztják az egyháztól és minél inkább törekednek arra, hogy minden téren, — a mint láttuk legutóbb is a házasság-kötés terén is, — oly törvényeket hoznak, a melyek előírják, hogy melyek az állam funkcziói és nyilt kérdésnek Nagyják, hogy mi az egyház funkcziója, annál kevésbbé lehet az államnak joga, hogy akkor, midőn a saját államrendjének szilárd alapköveit rakja le, midőn a saját államigazgatására vezető elveket állapítja meg, most már # saját törekvései szerint az államtól elválasztandó egyháznak dolgaiba is beleavatkozzék, annak funkczióit ellenőrizze, vagy ugyanazon elvek szerint büntessen ott, mint bünteti a saját funkcziónáriusait is. (Helyeslés balfelöl.) Mert minél tovább megyünk a szabadelvű irányban, és minél jobban hangoztatják azt, hogy a szabadelvűség követelménye elválasztani az államot az egyháztól, annál inkább méltóztassék a konzequencziáit nemcsak az egyik irányban a maga részére, mikor első pillanatra kedvezőnek látszik az ország rendje szempontjából, hanem a másik irányban is levonni Mert helyesen mondta a t. miniszterelnök úr, hogy a tiszta választást megcsinálni, a tiszta választásra vonatkozólag törvényeket alkotni csak egy bizonyos határig lehet; messzebb menni, mint a meddig az állam az ő kodifikáczióiális, vagy törvényhozási jogánál fogva elmehet, úgy sem lehet. Azt mondják, hogyha megbüntetik a szolgabírót, meg kell büntetni a papot is. Ezt így általánosságban elfogadni nem lehet azért, mert az állami hatalom körén kivííl nemcsak a pap van még, a ki a vallásnál fogva lelkileg befolyásolj ä az embert, hanem az állam nagy hatalmi szervezetén kivííl, az egyház mellett ott van a családi élet és a gazdasági élet. Ha a lelki befolyást egyáltalában 'büntetni akarjuk: azt kérdem szabadelvű és szabadsági szempontból, hogy van az, hogy ez a törvény határvonalat von és csak azt mondja, hogy büntetni kel] azt a közhivatalnokot, a ki az ő alárendeltjét a választások dolgában befolyásolja; hát a magánhivatalnokot, azt már nem kell büntetni, a bankigazgatót, a takarékpénztárak vezetőit, vagy az apát, a ki kitagadással fenyegeti a fiait, ha az ő politikai elveit nem követik, vagy a választásoknál közre nem működnek; vagy a feleséget, a ki talán hitvesi kötelesség dolgában, — a mint választásainknál láttuk, — sokszor