Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.

Ülésnapok - 1896-453

156 Í58. országos filés 1899. május 2-án, kedden. Visontai Soma: . . . mert ez határozott dolog. Mert sehol sincs kimondva például a nyilvános gyűléseken való izgatás megelőzése, vagy megakadályozása, vagy a repressziv hatalom nyomban való gyakorlása szempontjából, hogy nem jelenhetik meg egy rendőr, vagy nem hatolhat be az állam bármily preventív közege. De, t. képviselőház, ha mindezen szempontok már most megfigyelenűők, mert hiszen kell, hogy megfigyelendők legyenek, akkor nem elégséges az, a mit ennek a 170. és 171. §-oknak indokolása elénk tár. Mert én kerestem az indokolást, én kutattam, hogy miért tartja büntetendőnek, miért óhajtja a magyar állam ezeket a cselekményeket büntetni, és mit találtam? Azt, hogy ezen nagyjelentőségű szakaszok indokolása egy pontból állott a benyújtott javaslatban. Azt mondja e pont, hogy azért vált szükségessé a 170. és 171. §-oknak szövegezése, — és ez rendkívül jellemző a helyzetre, — mert ezzel a szakaszszal megelőzni kivan ja ezeket a cselekményeket, (Ellenmondás a szélső baloldalon.) Ha nem olvastam volna magam, nem mondanám; igenis megelőzni. Már most, t. ház, a ki tudja, hogy menynyire perhorreszkált, mennyire megvetett elmélet az büntetőjogban az az irány, a mely nem czéloz egyebet, mint czélszerííségi okokból felhasználni egyes társadalmi osztályokat, hogy azokat büntessék, vagy megállapítani büntetési tételeket, hogy előre elrettentsenek, (Úgy van! Úgy van! a haloldalon.) de az igazságosság, az abszolút igazság elvét teljesen mellőzi, a ki tudja, hogy mennyire teljesen kiforgatja a jogállamot a maga sarkaiból az, ha büntetőjogi elveket már egyébért sem érvényesítsünk a büntetőjogi törvényekben, csak azért, hogy preventív módon a régi elrettentési elméletet éoreszszük fel: csak ÍIZ méltathatja kellően, hogy mennyire helytelen, ha a hasonló paragrafusok, a hasonló tényállások körülhatárolása könnyedén, meggondolatlanul és a büntetőjogi elveknek és irányoknak teljes figyelmen kivül Nagyásával terjesztetik a törvényhozás elé. (Úgy van ! Úgy van! balfelöl.) Mert ha mindezt szemelőtt tartjuk •, ha tehát azt mondom, hogy már most erre az általános elvek is alkalmazandók, akkor világos, t. ház, hogy ez a két szó így a büntetőjogi igazságnak nem felel meg, én tehát helyeslem azoknak felfogását, a kik ebben kivételes intézkedéseket látnak. A ki ezen szakaszokat mérlegeli és méltatja, azt tapasztalja, hogy a büntetőtörvény IX. fejezetében lerakott elvek figyelmen kivül Nagyásával büntetni kívánják a lelkészeket, ha különben vallásos funkcziót teljesítenek ugyan, de ha ezt oly czélzatból teszik, a mely másfelé irányú], mint hogy pusztán vallásos szertartást végezzenek. Mit látunk a 170. és 171. §-okban? Míg a 3. §. szerint, mint Polónyi Géza t. képviselőtársam helyesen mondta, csak bizonyos határidőn belül büntettetnek az ott megállapított cselekmények, a 170. §. már időbeli meghatározást nem ismer, tehát fel keli tennünk, hogy nemcsak három hónapon belül, vagy megelőzőleg, hanem mindenkor büntetik azokat, a kik itt fel vannak sorolva, és a kik az itt megállapított cselekményeket elkövetik. A kérdés az: számolt-e a t. miniszter ár azzal, hogy vájjon szolgálatot tesz-e így az államnak? Vájjon szükséges-e az államrend szempontjából az, hogy az itt, különösen az első két bekezdésben foglalt cselekményeket nemcsak akként stigmatizálja, hogy az ezen cselekményekkel befolyásolt választásokat érvényteleneknek mondja ki, hanem azzal is sújtani kívánja, — a mint a törvény mondja, »elrettentés szempontjából,« — hogy súlyos büntetéssel illeti azokat, a kik e cselekményeket elkövették ? Vájjon méltóztatott-e, t. miniszter úr, azzal a körülmény nyel is számolni, hogy kérdés, vájjon a büntetés a maga hatályosságában egyáltalában érvényesülhet-e, és hogy vájjon ezen cselekményekre nézve, a melyek nem is nyilvá^ nosan, a nyilvánosság ellenőrzése, palládiuma mellett, hanem tisztán a. lelkész és az ő hívőinek egyedül a vallás által megszabott és előirt egymáshozi viszonyában folynak le, (Úgy van! Úgy van! balfélől.) vájjon, mondom, ezen cselekményekre nézve helyesebb-e, hogyha büntető irányban sújtja a törvény az illetőket, és vájjon nincs e ezzel a vallás szabad gyakorlatának elve megsértve egyrészt, másrészt nem ad- e épen a prevenczió, vagy talán a represszió szempontjából is arra módot, hogy alaptalanul, alakos-* kodva, titkosan üldöztessenek a társadalomnak oly alakjai, a kik egyébként hivatásuknál fogva közbecsűlésben és köztiszteletben részesülnek ? (Úgy van! Úgy van! balfélől.) Mert mi ennek a 170. és 171. §-nak az indokolása? A törvényjavaslat indokolása, mint említem, csak annyit mond, hogy megelőzni kivánják, hogy ezek a cselekmények ne létesüljenek. Azonban, — igaz, — t. képviselőház, még két indokot hallottam. Az egyik indok benne van a törvényjavaslatban; a másik indokot így magánúton szokták hirdetni azok a t. barátaim, a kik ezt a javaslatot meg fogják szavazni, védelmére azonban ilyen nagy támadásokkal szemben vagy nagyon gyéren, vagy egyáltalában nem vállalkoztak. Az egyik tehát az, hogy ez benne van az olasz törvényben is. Azt is mondják, hogy benne van az angol törvényben is. Hogy benne van az olasz törvényben is, ezzel nagyon keveset mondtak, mert azt is hozzáteszi a javaslat, hogy az olasz törvénybe 1882-ben, az angol törvény-