Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.

Ülésnapok - 1896-452

142 452. országos ülés 1899. május 1-én, hétfőn, ott sokkal nagyobb elkeseredéssel ment bele, mint bármikor azelőtt, de hisz ezt egészen természetesnek tartom, a mennyiben épen a katholikas klérus látta magát szemben oly irányzattal és törekvésekkel, melyek meggyőződésének irányzatával homlokegyenest ellenkeztek, és a melyekkel szembeszállni meggyőződésem szerint nemcsak joga, de kötelessége volt. (Igán! Úgy van! a báloldal hátsó padjain.) Az én felfogásom szerint, t. ház, jogállamban a politikai jogok gyakorlása nemcsak abban áll, hogy kinek-kinek szabadságában van elmenni választások alkalmával az urnához, és erre, vagy arra a jelöltre adni a szavazatát, de a politikai jogok gyakorlásának szabadsága elsősorban feltételezi, hogy bárkinek jogában álljon az ő politikai meggyőződését korlátlanul és feltétlenül nyilvánítani, bizonyítékokkal támogatni, polgártársait a maga meggyőződésének helyességéről kapaczitálhatni. (Igazi Úgy van! balfelől.) Azt az elvet, hogy a lelkészkedő papságot az ő politikai jogainak gyakorlásában bénítani azért szükséges, mert annál a lelkikapcsolatnál fogva, a melylyel ő híveivel van, a népre nagyobb befolyást gyakorolhat, mint bárki más, én részemről el nem fogadhatom. Az összekötő kapcsot pedig lazítani, a mely a lelkészkedő papság és hívei között van, már politikai szempontból sem tartom helyesnek épen a választások előtt, (Igaz! Úgy van! bálfelöl.) mert én, fájdalom népünket politikailag sem elég érettnek, sem elég műveltnek nem tartom arra, hogy teljesen szabadlábon állhasson, és ne legyen utalva különösen a választás előtt bármínemíí befolyásra. Ha sikerülni fog a lelkészkedő papságot elszigetelni a néptől, mert hisz ez előbb-utóbb erre fog vezetni, mivel a lelkészpapság egyrésze már óvatosságból is kerülni fogja a néppel való érintkezést a választások előtt, akkor ugyanez a nép önállótlansága folytán keresni fogja a kapcsokat más elemekkel, a körjegyzővel, a bíróval, a szolgabiróval, vagy talán olyanokkal, a kik még sokkal veszedelmesebbek, keresni fogja a falu koresmárosával, vagy a szeszesitalt mérő uzsorással. Akkor meg fog történni nálunk is, a mi Francziaországban is megtörténik, a hol tudvalevőleg a választópolgárok a választás előtt a legnagyobb mértékben izolálva vannak a lelkésztől, hogy a falu korcsmárosának befolyása alatt a szeszesitallal együtt szívja magába a politikai meggyőződést. Ha valaki azt mondhatja, hogy még ez a befolyás is előnyösebb a népre annál, a melyet a lelkészkedő papság gyakorol, még ha az a szószékről is jön, én azzal a magam részéről nem vitatkozhatom. (Helyeslés balfelől.) Hiába mondják önök, t. ház, hogy a törvényjavaslat 3. §-ának 9. pontjában foglalt négy bekezdés s ugyancsak ezen törvényjavaslatnak 170. és 171 -ik §-ai strikte csakis azt czé1 ózzák, hogy a lelkészek, mint a vallás szolgái vissza ne élhessenek azon hatalommal, a melyet az ő pozicziójuk biztosit, mert az a körülmény, hogy büntetés terhe alatt tilos a papnak egy vallásos jellegű gyülekezetben a választás eredményének befolyásolását czélzó nyilatkozatot tenni, az én szerény véleményem szerint, habár liberálisnak magamat nem mondom, nem más, mint a szólásszabadságnak legdurvább megsértése. (Igaz! Úgy van! balfelől.) Ámde nem politikai kötelessége a lelkésznek épúgy, mint bárkinek közöttünk politikai meggyőződésének alaposságáról minden rendelkezésére álló eszközökkel meggyőzni igyekezni az ő polgártársait? Azt mondják önnök, t. ház, hogy a vallási kérdéseket el kell választani a politikai kérdésektől. Én ia azt mondom. Azt kívánják önök, hogy a lelkész ne korteskedjék? Én is azt kívánom. De hiszen önök mutatták meg, t. ház, hogy mily szoros összefüggésben vannak a vallási kérdések a politikai kérdésekkel épen akkor, mikor az egyházpolitikát megcsinálták ebben a hazában. (Igaz! Ügy van! balfelől.) És ha akkor az a lelkész egyháza jogainak visszaszerzésére, a lelkiismeretén elkövetett kényszer megszüntetésére, a vallástalanság terjedésének megakadályozására a szószékhez is folyamodik, ebben az esetben az én felfogásom szerint nem korteskedik és nem politizál, hanem védelmezi azon erkölcsi princzipiumokat és alapelveket, a melyek meg lettek támadva, és a melyen az ő egyháza, mint szervezet, nyugszik. (Élénk helyeslés balfelől.) Ha például, t. képviselőház, mondjuk a választás alkalmával fellép egy atheus és a legszélső szocziálista elveket valló jelölt és történetesen egy lelkész a szószékről indirekté figyelmezteti a népet arra, hogy (Halljuk!Halljuk!) a destruktív irányzatot ne kövessék, hanem küzdjenek azon áramlat ellen, a mely sem tekintélyt, sem Istent, sem hazát nem ismer: hát, t. képviselőház, mert az illető lelkész ezt a választás előtt két héttel előbb mondotta, pénzbirságra, sőt börtönre ítéltetik. Hát ugyan az, a mit a választás előtt a papnak okvetlenül tenni kötelessége, három héttel a választás előtt büntetendő cselekményt involvál? Hol van itt a logika, az a vaslogika, t. ház, a mely kell, hogy minden törvénynek alapját és tartalmát képezze? (Tetszés balfelől.) T. képviselőház! Az olyan liberalizmusból, a mely a választás tisztaságának elvét csak a szólásszabadság elvének bizonyos mértékben való korlátozásával tudja megvédeni, az ilyen liberalizmusból én nem kérek! (Élénk helyeslés a baloldal hátsó padjain.) Én nem tartom helyesnek azt az elvet, mely börtönre és pénzbirságra ítéli a lelkészt, csak azért, mert vallási meggyőződése