Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.

Ülésnapok - 1896-452

134 452. országos ülés 1899. május 1-én, hétfőn. val, de találunk sok közhivatalnokot — el is vannak ítélve, — kik hivatali minőségükkel visszaéltek, kik az állampolgárok legprimitívebb jogait semmibe sem vették, becsukták, bezárták őket, s a vége az lett, hogy a kúria 30 forintra ítélte őket. (Igaz! Úgy van! halfelöl.) T. ház! Két tanú van arra, hogy a katho­likus papság nem élt vissza lelki hatalmával, olyan tanúk, a kiket ha felidézek, nagyon kelle­metlen leszek önöknek, t. szabadelvű párt! Az első Tisza Kálmán, (Mozgás lalfelol.) a ki a választások előtt Rómához fordult, levelet Íratott, hogy a p.ipság a választások alkalmával az ő gyönyörűséges kormánya mellett foglaljon állást. És, t. ház, Tisza Kálmán a választásokon keresztül ment; nagy többsége volt, és a mint én az ő önzetlen hazafiságát ismerem, (Élénk derültség balfelöl) azt a szent meggyőződést és azt a minden hatalomvágytól ment jellemet, (Derültség a haloldalon.) és igazságszeretetet: biztos vagyok benne, hogyha a papság a leg­kisebb mértékben túl lépte volna a határokat, ő daczára annak, hogy ő mellette dolgoztak, nemcsak elítélte volna, hanem még a bíróság elé is állította volna azokat, (Úgy van! halfelöl:) A másik tanú a t. igazságügyminiszter úr maga, a ki múlt felszólalásában azt mondutta, hogy perrendszeríí bizonyítékok arra nézve, hogy a papság visszaélt volna hatalmával, nincsenek. Szórói-szóra így méltóztatott mondani, és még hozzá méltóztatott tenni azt is: >>de ha perrend­szeríí bizonyítékokra akarnók alapítani mindezen megtorló intézkedéseket, akkor ezeket nem alkal­mazhatnák és nem lehetne felvenni ezeket a törvénybe*. A t. igazságügyminiszter úr ezen második állítása nem áll, mert igenis vaunak perrendszeríí bizonyítékok arra, hogy a köz­hivatalnokok visszaéltek hatalmukkal. De én továbbmegyek, t. igazságügyminiszter úr; nem­csak hogy perrendszeríí bizonyítékok nincsenek, hanem általában nincsenek bizonyítékok. Egy­néhány tót megyei, felső magyarországi kép­viselő, a kit megunt a nép, a ki akár ül itt, akár nem ül itt, az ország se nagy hasznát, se nagy kárát érezni nem fogja, megijedt, hogy megunták őket, és telekiabálták a képviselő­házat azzal, hogy odaveszett a liberalizmus; mi Tótországból nem fogunk bejönni többé mint liberális képviselők, sőt egyáltalában nem fogunk bejönni, hanem csupán néppárti képviselők jön­nek majd be. (Űgy van! halfelöl.) T. ház! A t. igazságügyminiszter úr ezen nyilatkozata egy igen fontos, nagybecsű" nyilat­kozat, a mely megérdemli, hogy a jövőre meg­örökíttessék mint elrettentő példa a tekintetben, hogy a páliszenvedély és a pártérdek mennyire befolyásolták Magyorország törvényhozását, hogy minden bizonyíték nélkül képesek voltak egy I tiszteletreméltó, ártatlan osztályt kivételes törvé­nyekkel sújtani, megbélyegezni, lealázni, (Úgy van! Úgy van! halfelöl.) csak azért, mert azt hiszik, hogy ezzel meg fogják azt rémíteni. De ha önök ezt hiszik, akkor nagyon csalódnak. A kathoHkus papot nem lehet oly könnyen meg­rémíteni. (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) Minden bizonyíték nélkül hozták be javaslatukba a 170. és 171. §-okat, daczára annak, hogy a t. igazságügyminiszter úr, mint hírneves kodifi­kátor, nagyon jól tudhatja, hogy egy törvény helyességének legelső feltétele, hogy a köz­szükségnek megfeleljen; (Igaz! Úgy van! bal­felöl.) hogy ezélravezeíő legyen, mert hogyha e kettőt nem foglalja magában, akkor nemcsak felesleges, de káros is, sőt az államhatalom kompromittálására szolgál. (Helyeslés balfelöl.) Egy nagyon szomorú példa van erre, t. igazságügy­miniszter úr. Eljártak már egyszer így ; elismerem, hogy az a hatásokban sokkal nagyobb volt, sokkal fontosabb, sokkal borzasztóbb volt. Ilyként jártak el Írországban a nagy elítélési akták alkalmával 1689-ben, mikor az ír-országgyűlésen ezen elítélési aktákat beterjesztették, melyeknek értelmében bizonyos személyek, a kik egy bizonyos tisztában fel voltak véve, ha egy bizonyos időpontig nem jelentkeznek, a leg­szigorúbb büntetésekkel, a legborzasztóbb halál­lal lettek büntetve. Oly furfangosan jártak el, hogy ezt a lisztát, a mely mellékelve volt, nem mutatták meg úgy, hogy azok az illetők, a kik el voltak ítélve, nem is tudták, meddig kell jelentkezni azelőtt a tendencziózuson össze­állított, bíróság előtt és így el voltak ítélhetők, a nélkül, hogy kihallgatták volna, a nélkül, hogy bizonyítékok lettek volna. És akkor, a mikor ez keresztül ment, az ír képviselőházban Sir Richárd Nagle a billel megjelent az ír lordok házában és az ír lordok házának a sorompóihoz lépett e szavakkal, (olvassa) : »Sokan, ezen biliben elítélt személyek közül oly bizonyítékok alapján lettek, mint árulók, el­ítélve, a melyek minket kielégítettek, a többiek­nél mende-monda, a közhír után jártunk el.« Hasonlóképen cselekszik a t. igazságügy­miniszter úr, mikor bevallja, hogy perrendszeríí bizonyítékok nincsenek, és mindezek daczára kész megbélyegezni és lealázni a magyar pap­ságot. (Élénk helyeslés halfelöl.) Molnár János: Követeltük az adatokat nem egyszer! Rakovszky István: Már pedig ha egy egész osztályt ilyen mélyen lealázó törvény­javaslatot terjesztenek be, az a legprimitívebb jog, hogy itt adatok legyenek, hányszor, mikor, és hol vétettek ezen törvényszakaszok ellen ? (Élénk helyeslés a baloldalon.) T. igazságyügy­miniszter úr és t. képviselőház, ez semmi egyéb,

Next

/
Oldalképek
Tartalom