Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.

Ülésnapok - 1896-451

116 451. országos ülés 1899. április 29-én, szombaton. szükségesnek. De épen azért, mert nem tartom jónak, röviden kötelességemnek tartottam, hogy kérjtm a t. házat, hogy a törvényjavaslatból ezt a szakaszt kihagvni méltóztassék. (Helyeslés balfelol.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Molnár Antal jegyző: Asbóth János! Asbóth János: Tisztelettel azon szempontok és fontos érdekek iránt, a melyeknél fogva a t. ház nem kívánja hosszúra nyújtani jelen vitáinkat, lehető rövidséggel kívánok szólani azon rendelkezések foglalatjához, melyeket a német kultúrharcából reczipiált Kanzel-Paragraph fog.ilma alatt lehet szubszummälni, és melyek mellett a t. igazságügyminiszter úr tegnap hivatkozott a Német- és Angolországban fennálló intézkedésekre, ámbár azt hiszem, hogy t. barátom, a ki nagytudományíi ismerője a külföldi legiszlácziónak, konezedálni fogja nekem azt, hogy ilyen rendelkezések ezzel a tartalommal, ezzel a horderővel és ódiummal sem Német-, sem Angolországban nem állnak ma fenn. En azt hiszem, hogy lényeges javítás volna az, ha akár az angol, akár a német fennálló intézkedésekkel lehetne pótolni azt, a mi itten javasoltatik. Ha a t. igazságügyminiszter úr, és egyáltalán a t. ház előtt csak az a czél lebeg, a melynek biztosítását szükségesnek tartják Angolországban is, a hol féltékenyen őrködnek a vallásszabadság felett, de féltékenyen őrködnek a választások tisztasága és szabadsága felett is, akkor, azt hiszem, igen nagy megnyugvást lehetne kelteni azzal, hogyha ezen részletes intézkedések kiNagyásával, úgy, a mint a t. miniszter úr Angolorezágra hivatkozva mondta, a javaslatba, illetőleg a törvénybe a lelki jogtalanság, vagy lelki jogsérelem foglaltatnék, és annak megítélése, hogy a konkrét esetben fenforog-e, független bíróságokra, azoknak szabad elhatározására lenne bizva. Röviden annyival inkább beszélhetek ezen tárgyról, mert hiszen ismételve és behatóan volt alkalmam legközelebb és legutoljára a költségvetési altalános vita folyamán kifejteni azon indokokat, melyeknél fogva én ezen rendelkezéseket egyfelől ezéltalanoknak, másfelől veszélyeseknek tartom. A dolog lényege, t. ház, abból áll, hegyha az egyik vallás megtámadva érzi magát a kormányzat iránya és politikája által, akkor az ilyen intézkedések nem a békét fogják biztosítani, hanem ellenkezőleg azt fogják eredményezni, hogy még nagyobb dimenziót öltenek a harezok, még végzetesebbek lesznek a következmények. Ha pedig a kormányzatnak az a politikája és irányzata, mint a t. miniszterelnök úr az appropriaezionális vita alkalmával tartott beszédében is kiemelte, hogy az ő politikája az, hogy a vallásosságot nemcsak tisztelni, de ápolni is kívánja, akkor ily rendelkezésekre szükség nem lesz. Elismerem én azt, hogy azon körülmény, hogy itt az obstrukezió során keletkezett paktumról van szó, a mely az összes pártok között létrejött, és a melynek értelmében a t. kormánynak keze meg van kötve, a pártok pedig annyiban vannak megkötve, nem hogy ne szavazhatnának egyes rendelkezések ellen, de meg vannak kötve a tekintetben, hogy azok létrejöttét meg nem akadályozhatják, én elismerem, hogy e körülménynél fogva egyfelől ezen intézkedéseket és rendelkezéseket nem lehet a jelenlegi kormány politikájának rovására tenni, és elismerem másfelől, hogy legalább e t. házban a küzdelem ellenük czélt nem érhet, a mit magyarul úgy mondanak, hogy eső után köpenyeg, németül: Nach dem Tode eine Weinsuppe. És hogyha a törvényhozásnak többi faktorai is hozzájárulnának ezen rendelkezésekhez, a mi iránt konjekturálni itt e házban nem találnám helyesnek, akkor valóban nem maradna más remény hátra, mint hogy az államférfiúi bölcseség, mérséklet és békeszellem, a mely ezen rendelkezésekben nincsen meg, meg lesz legalább a kezelésükben. Ezen tekintetek természetesen nem nem gátolnak engem abban, a kinek keze különben sincsen megkötve, hogy ezen rendelkezések ellen adjam szavazatomat. Rakovszky István jegyző: Molnár János! Molnár János: T. képviselőház! A midőn a jelen szakasznál szerencsém van felszólalni, legyen szabad főleg a t. igazságügyminiszter úrnak tegnap az én beszédemre tett reflexióival foglalkoznom. Mindenek előtt igen köszönöm a t. miniszter úrnak, hogy szíves volt beszédemet figyelemre méltatni, de ugyanakkor legyen szíves megengedni, hogy oly udvariatlan legyek és azt mondjam, hogy az ő reflexiói csak egyszerű negácziók voltak, már pedig a logika törvényei szerint a tagadás nem bizonyítás, de még az állítás sem az. Azt méltóztatott ugyanis mondani, hogy mindannyian tudjuk, hogy olyan izgatások tényleg előfordultak, mint a milyenekről a 3. §. 9. pontjának első és második bekezdései szólnak, és épen ezért szükségesnek véli ezen pontnak a fentartását stb. Tehát azt mondja a t. miniszter úr, hogy tényleg előfordultak olyan izgatások, mint a milyenekről ő is, mások is szólottak, és a milyeknek meggátlására ezen törvényjavaslat törekszik. T. igazságügyminiszter úr! A ki állít, annak bizonyítania is kell. A mikor mi állítottuk ezt, vagy amazt a visszaélést, be is bizonyítottuk azt, sőt meg is pereltük az illetőket,