Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.

Ülésnapok - 1896-450

9S 450. országos ülés 1899. április 28-án, pénteken. magukban véve is büntetendő cselekmények, még ha a nyilatkozaton kivül más eredmény nem is állott he. Kifogásolja továbbá Molnár János képviselő úr azt is, hogy >: ezélzó nyilatkozat« van ezen pontban megemlítve. Azt mondja, hogy ez a czél egy árnyék, egy megfoghatatlan valami, a mit a biró nem fog tudni megítélni. Én abban a nézetben vagyok, hogy a választás eredményének befolyásolását ezélzó nyilatkozatban épen ez a />czé]zó« szó határozza meg tüzetesen ezen nyilatkozat minőségét. Különben a t. képviselő úr másutt nem kifogásolja ezt a kitételt, a mely a javaslatban sokszor előfordul, például mindjárt az 5. pontban, a hol ez áll: »továbbá hivatali alárendeltjét abból a ezélból, hogy bizonyos egyénre szavazzon, vagy ne szavazzon* stb. Vagy itt van a 11. pont, a hol szintén a czél van kiemelve. Itt van továbbá a 169. §., a mely szintén a czélt hangsúlyozza. Ha a czél ott nem megfoghatatlan, akkor itt sem az. A dolog különben nagyon egyszeri). A választás befolyásolását ezélzó nyilatkozat Qgy oly nyilatkozat, a melyből magából kivehető ez a ezé]. A bírónak itt nem valami árnyékot, megfoghatatlant kell vizsgálni, hanem azt a nyilatkozatot, annak tendencziáját, a mely magából a nyilatkozatból kitűnik ; ha a nyilatkozat olyan, hogy a választás befolyásolására nem alkalmas, akkor az nem tekinthető a választás eredményének befolyásolását ezélzó nyilatkozatnak. Különben ez a formula mindenesetre szükséges nézetem szerint, mert egy szűkebb formula nem fedne mindent, a mit fednie kell. Nem volna nevezetesen elég a direkt felhívás eltiltása, hanem az indirekt felhívást is el kell tiltani, ha pedig az indirekt felhívást eltiltjuk, ott vagyunk, hol a mai formula mellett. Azt mondja továbbá Molnár János t. képviselő úr, hogy ezen szakasz sérti az egyháznak tanító hatalmát, ítélő hatalmát, továbbá koerczitiv hatalmát. Azt mondja, hogy mit szabadjon prédikálni, mikor, hogyan, és miként kell a kegyszereket alkalmazni, azt csak az egyház Ítélheti meg. Ezzel kapcsolatosan azután oda konkludál, hogy az ezen szakaszban tiltott cselekmények nem csak megengedhetők, hanem a vallás érdekében, vagy a vallás tanítására szükséges is lehet, hogy ezen cselekmények elkövettessenek. Ezzel szemben Várossy Gyula képviselő úr más nézetben van. O azt mondja, hogy nem is képzelhet esetet, hogy a napi politika a szószékre felvitetnék, hogy a legnagyobb választási dühöngés esetében a kegyszerek megtagadása, vagy Ígérete választási czélokra történjék; ezt tisztán az egyház tanítása határozza meg, s épen ezért Várossy Gyula képviselő úr ezt a pontot feleslegesnek tartja. Én épen Molnár János képviselő úr felfogása által indíttatva, azt hiszem, hogy nem felesleges ezen pontnak felvétele. De igaza van Várossy Gyula képviselő úrnak ismét abban, hogy semmiesetre sem sérti az egyház jogos hatalmát, ha ezek megtiltatnak, miután az egyház tana szerint sincsenek megengedve. Molnár János képviselő úr az államnak az egyházzal való koordináezióját hangsúlyozta, a minek vitatásába, különösen a magyar közjog szempontjából, nem akarok mélyebben belebocsátkozni, de mindenesetre ebből a szempontból nem találom indokoltnak azt, hogy ő ellenzi egy oly paragrafus felvételét, a melyben az állam megtiltja az egyháznak, hogy az állami ügyekbe avatkozzék. A dolognak másik oldala is van, tudniillik az, hogy ezáltal az állam megvédi magát az egyháznak jogtalan befolyásolásától. (Helyeslés a jobboldalon.) Csak arra utalok még, hogy vannak a büntetőtörvénykönyvben intézkedések, melyek például meghatározzák, hogy a kegyszereket, a szentségeket mikor nem lehet alkalmazni. így például van egy szakasz, a 252. §., a mely szigorú büntetéssel siijtja azt a lelkészt, a ki a bigamiánál közreműködik. Erre is azt lehetne mondani: hogyan írhatja elő az állam, mikor szabad az egyháznak a házasság kötésénél közreműködni? Rakovszky István: Ezt az egyházjog is tiltja! Plósz Sándor igazságügyminiszter: Mindegy, mert az államnak Molnár János képviselő úr felfogása szerint ezt elvileg nem volna szabad megtiltania. Különben megnyugtatom a t. képviselő urat, ma már nem is tiltja, mert a házasságjogi törvény által ez a szakasz oda van módosítva, hogy az ma már csak az állami anyakönyvvezetőre alkalmaztatik, jeléül annak, hogy az állam ott, hol az egyház az ő érdekeit nem érinti, az egyház szabadságát legkevésbbé sem akarja eltörölni. Óvást emel továbbá a képviselő úr a 3. §. 9. pontja ellen, mert ő ezt veszélyesnek tartja. Tudniillik ez azt mondja: hogy »a választás érvénytelen, ha a képviselő a vallási tisztelet tárgyait, vagy olyan tárgyakat, melyek egyházi szertartások végzésére reudelvék, a választók gyülekezetén, vagy választási menetben használ«. A t. képviselő úr azt hiszi, hogyha ő gyűrűvel, kereszttel megjelenik valamely választógyűlésen, akkor a választás eo ipso semmis. (Halljuk!) Ez azonban, t. képviselőház, nem választási gyülekezeten való használása a keresztnek stb., semmiféle biró sem fogja ezt rámondani. Ez a választási gyülekezet nem ezen jelvény alatt tartatik, azt a keresztet a t. képviselő úr maga használja, de nem a gyülekezet számára használja. Végűi, hogy még egyet említsek, a kép-