Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.

Ülésnapok - 1896-450

450. országos illés 1899. április 28-án, pénteken. 97 ilyen izgatások tényleg előfordultak, és én szükségesnek vélem ezen pontnak a fentartását azért is, mert hála Istennek, Magyarországban nem vagyunk ott, hogy a vallásos érzelmekre való befolyással nem lehetne nagy hatást — jó és káros hatást — előidézni. Szükségesnek tartom továbbá ezen pontnak megtartását azért, mert az az érdek, a melyet ezen pont megvéd, igen fontos és védelemre méltó. Mi, t. képviselőház, a kik ezen pont megtartása mellett vagyunk, abból indulunk ki, hogy a templomban, vallásos gyülekezeteken való agitáczió, hogy a lelki jótétekkel való agitáczió, azok megtagadása, kilátásba helyezése bizonyos választási czélokra, a túlvilági büntetéssel való fenyegetés, az egyházi büntetéssel való fenyegetés, továbbá a vallási tisztelet tárgyaival való korteskedés, meg nem engedett módja a kapaczitácziónak. Ez nem szellemi kapaezitáezió, hanem az a megengedett argumentumokon kivűl fekvő kényszereszköz, mely korlátolja a választóknak igazi szabadságát, és egyszersmind árt a vallás felette szükséges tekintélyének és azok tekintélyének, a kik a vallásnak földi képviselői. Mi abban a nézetben vagyunk, t. ház, hogy a politizálás a választógyűlésekre tartozik és nem a templomba, hogy a lelkész, mint olyan, ne korteskedjék, (Úgy van! Úgy van! a szélső balon.) hogy ő igenis mint állampolgár, mint választópolgár teljesen aktiv választói szabadsággal bir, de mint lelkész korlátolandó. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Es ezt a szempontot épen a lelkészeknél szigorúan keresztüj viszszük. Minden irányban meg volt engedve a lelkésznek a választások tekintetében a szabad véleménynyilvánítás, a hol nem mint lelkész szerepel. Sokkal szigorúabban megkülönböztethetjük a lelkésznek lelkészi és választói minőségét, mint ez a közhivatalnoknál történik, a kinél levetkőzhetetlennek tekintjük a közhivatalnoki minőséget. így például nem engedjük meg a közhivatalnoknak, hogy a hatáskörébe eső területen fellépjen, hogy alárendeltjeinek utasítást adjon; nem engedjük meg, hogy a választói gyűléseken elnököljön, hogy nyilvános körmenetekben részt vegyen stb. Mindez helyes, mindez azonban a vallás szolgáinak megvan engedve. Nem akarja ez a szakasz a vallásnak jogos befolyását korlátolni. Az egyháznak teljesen szabadságában van vallási tanításai által befolyást gyakorlni nem a választásokra, hanem általában hívőinek lelkületére, lelkiismeretére. (Helyeslés a szélső balon.) A szellemi kapaczitáczió megvan engedve, de nem a templomban, hanem a választói gyülekezeten. Ezzel, azt hiszem, annak látszata is elenyészik, hogy mi az egyház jogos érdekeit akarjuk megtámadni. Ha azonban a 9. pontot kiNagynők, KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXII. KÖTET. ezzel tárt kaput nyitnánk a korteskedésnek, és pedig nemcsak a vallás érdekében való korteskedésnek, hanem más érdekekben való korteskedésnek is. Mert a 9. pont ellenzői közül ugyan ki fogja garantálni, hogy csakis a vallás valódi érdekében történnék a templomban a korteskedés? Beláthatatlan következményekre vezetne, hogyha a különféle vallásfelekezetek különböző jelöltek mellett izgathatnának a vallás fegyvereivel. Tudjuk, hogy az erős pártmeggyőződés, az elkeseredett politikai küzdelmek általában sok olyan dolgokat hoznak a felszínre, a miket különben nem tartunk megengedhetoknek, és épen azért szükséges, hogy a lelkésznek, a ki szintén erős pártember, a kellő diszkréczió a törvény által biztosíttassék. Molnár János t. képviselő úr nemcsak általában ellenzi a 9. pontot, hanem annak részleteit is bírálja, és ebben az irányban általában negatív eredményre jutott. Nézetem szerint egyes kifejezések megvitatása nem tartozik az általános vita körébe, s egyes kifejezésekre nézve itt indítványok nem tehetők, sem el nem fogadhatók, sem vissza nem utasíthatók ; tehát azoknak beható tárgyalása sincs itt tulaj donképen helyén. Egyet-mást azonban, miután már felhozattak, nem Nagyhatok megjegyzés nélkül. Kifogásolja Molnár János képviselő úr különösen a 9. pont a) pontjának ezen kitételét: »a választás eredményének befolyásolását ezélzó nyilatkozatot tesz«, és pedig több irányban kifogásolja. Mindenekelőtt azt mondja, hogy a választás megengedett cselekmény, és az egyszerű nyilatkozat sem eshetik büntetés alá, mert még a véleménynyilvánítás is, a mi pedig több, meg van engedve. Ez a lényege az okoskodásának. T. ház! Én ezzel az argumentáczióval igen sok törvényt képes vagyok kiforgatni és képes vagyok nevezetesen itt ezen javaslat 3. §-ának nem egy pontját kiforgatni. Az etetés-itatás például megengedett cselekmény, a körülményekhez képest jótett, könyörületes cselekmény, a választás is megengedett cselekmény, s azért mégis, ha e kettőt kapcsolatba hozzuk, ez máitiltott cselekmény. Pénzt is adhatok valakinek, a választás is megengedett cselekmény, de ha a kettőt kapcsolatba hozzuk, az már tiltott cselekmény. A dolog valóban úgy áli, hogy ez a pont egy bizonyos érdeket, a választási szabadságot akarja megvédeni. Az pedig, hogy egy bizonyos érdeknek megvédése szempontjából az azon érdekkel ellentétes nyilatkozatok is büntettessenek, nem ellenkezik a büntetőjog elveivel. Több szabály van a büntetőtörvénykönyvben, a mely pusztán valamely nyilatkozatot, mert bizonyos érdeket sért, megbüntet. Például a hivatalos titoknak elárulása, a hadititoknak elárulása, ha orvosok, ügyvédek atb. felük titkait elárulják. Ezek már 18