Képviselőházi napló, 1896. XXII. kötet • 1899. április 17–május 16.

Ülésnapok - 1896-450

96 450. országos ülés 1899. április 28-án, pénteken. ketett biráló bizottságban. Általában ismeretes dolog az, t. ház, hogy a felelősség mentül több személy közt oszlik meg, annál inkább veszít erejéből. Különben szabadjon esak megemlítenem, — a mi már sokszor lett hangoztatva, — hogy ez a javaslat a háznak önrendelkezési jogát sem elvileg, sem gyakorlatilag nem szünteti meg, a mennyiben ezen javaslat csak nyolcz évre van kontemplálva, és a mennyiben ez a javaslat a bifurkáczió elvén épül fel. A másik ok, a mely miatt Madarász József képviselő úr nem fogadja el a javaslatot, — és ebben csatlakozik hozzá Várossy Gyula képviselő ár is, — a javaslat 7—9 szakaszaiban foglalt intézkedések, melyek a választóknak a választási székhelyre való szállítását és visszaszállítását, továbbá a választók ellátását a képviselő költségére bizonyos határok között, a szükség határai között, megengedik. Ez a kérdés már annyiszor meg volt vitatva, az okok pro és kontra már annyiszor fel lettek hozva, hogy a határozat ezen kérdés felett további vita nélkül meghozható. Az én nézetem szerint a javaslatnak ezen intézkedése szükséges, mert választási törvényeink az összpontosított rendszert fogadják el, a javaslat tehát erre volt kénytelen tekintettel lenni; ezen rendszer mellett pedig a kérdéses szakaszok kiNagyása odavezetne, hogy a távolabb lakó és kevésbbé vagyonos egyének tényleg meg volnának fosztva szavazati joguktól. A részletek között a javaslatot legerősebben támadta meg Molnár János képviselő úr. (Halljuk! Halljuk !)Ö mindenekelőtt megtámadja a javaslat 3 §-ának 8-ik pontját, különösen annak azon intézkedését, a mely szerint a képviselőségre méltalanná válik az, a ki a házasság jogintézménye ellen izgat. A képviselő úr, hivatkozva arra is, hogy ezen kitétel a büntetőtörvény 172-ik §-ával teljesen megegyezik, felveti azt a kérdést, vájjon a házasság jogintézménye elleni izgatás alatt érteni kell-e csupán csak a polgári házasság ellen való izgatást is; hivatkozik esetekre, a melyekben a rendes bíróságok és az esküdtszékek börtönre és pénzbirságra ítélték volna azokat, a kik a házasság jogintézménye ellen izgattak; helyesebben nem börtönre, hanem államfogházra, a mely ezen bú'ncselekvényre van szabva és pénzbüntetésre. Ennélfogva a t. képviselő úr több világosságot óhajt ezen szakaszba hozni, és úgy kívánja azt szövegezni, hogy a polgári házasság ellen való izgatás ne érintessék ezen szakasz által, vagy pedig a büntető törvény 172. §-át novellariter akként kívánja módosítani, hogy egészen világossá tétessék, hogy a ki a polgári házasság ellen agitál, törvényes eszközökkel harezol, az nem a házasság jogintézményét támadja meg, hanem esak a házasság formájának megváltoztatására törekszik, a mi pedig nem büntetendő cselekmény. Molnár János t. képviselőtársamnak tökéletesen igaza van: a ki a polgári házasság intézménye ellen törvényes eszközökkel harezol, az nem esik ezen szakasz alá; azonban a ki a polgári házasság intézménye ellen izgat, azaz a ki a polgári házasság intézménye ellen gyűlöletre, megvetésre, vagy lealacsonyításra irányuló kijelentéseket tesz olymódon, hogy ezek a szenvedélyek és indulatok felkeltésére alkalmasak, az már tiltott cselekményt követ el épúgy, mint az, a ki például a házasságnak nálunk elfogadott monogamikus intézménye ellen izgat, vagy tiltott cselekményt követ el épúgy, mint az, a ki a tulajdonnak a törvényekben elfogadott bizonyos nemei ellen izgat, például az öröklött, vagy a papi tulajdon ellen. Ez nincs megengedve. A mit szabad tenni, az az argumentáeztó, a törvényes eszközökkel való harczolás, a higgadt bírálat. Ez meg van engedve, de mást nem szabad tenni, mert különben felbomlik a társadalmi béke és a társadalmi rend. Egyébiránt a felhozott esetekről nyilatkozni nem lehet, ha az ember magukat az eseteket tüzetesen nem ismeri és azt sem tudja, hogy a 172. §. alapján lett-e az illető elítélve, vagy pedig a 173. §. alapján, a mely a törvény kötelező erejének megtámadására szab szigorú, a 172. §-ban említettnél szigorúbb büntetést. Legerősebben megtámadta azonban Molnár János képviselő úr a 3. §. 9. pontját és a javaslat 170. és 171. §-át. Szabadjon ebben az irányban a következőket figyelmébe ajánlanom. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! A javaslatnak 3. §-a meghatározza azokat az okokat, a melyekből a kúria a választást érvénytelennek mondhatja ki. Ezen meghatározásnál a javaslat kiindul a gyakorlati szükségletből, a tapasztalatokból, a nélkül, hogy merő kazuisztikába bocsájtkozott volna, mégis mindenütt gyakorlati esetekből indult ki és az évek folytán szükséges intézkdéseket vette fel némileg általánosítva. így került a 9. pont is a 3. §-ba. Azt mondja Molnár János képviselő úr, hogy erre a 9. pontra nincs szükség, mert az életben olyan esetek, a melyeket ez a szakasz fedne, nem fordultak elő. Hát, t. ház, hogyha perrendszeríí bizonyítékot kívánunk arra nézve, hogy ilyen esetek fordúltak-e elő és milyen számban, megengedem, hogy akkor némileg kétségbe vonható talán, hogy ez a szakasz szükséges-e; de hogyha erre az álláspontra állunk, akkor a 3. §. legtöbb pontjának intézkedése, valamint a javaslat számos más intézkedése is feleslegessé válik. Mindnyájan tudjuk, hogy