Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.

Ülésnapok - 1896-440

MO. országos ülés 189». április 18-án, csütörtökén. 435 53. §-a alapján a királyi táblai bírák, a törvényszéki elnökök és a királyi főügyészi helyettesek ugyanazon fizetési osztályba soroztainak ugyan, tudniillik a hatodik fizetési osztályba, de ennek daczára a volt miniszter úr alatt a most előszámlált közegek nem egy összlétszámba, hanem külön-külön összlétszámba Boroztattak. Ennek megvan a maga káros következménye. A királyi főügyészi helyettesre természetesen ez az elrendezés felette előnyös; ellenben annál hátrányosabb a királyi táblai bírákra, és a vidéki törvényszéki elnökökre. Így például az 1897. év végén kinevezett királyi főügyészi helyettes már is bejutott az őt illető fizetési osztály legmagasabb fokozatába; holott a királyi táblai birák közííl csak azok juthatnak bele, a kik 1891. év elején neveztettek ki, a törvényszéki elnökök közííl pedig csak azok, a kik az 1890. év derekán neveztettek ki. így tehát a királyi főügyészi helyettesek néhány hónap alatt elérhetik azt, a mire a királyi táblai bíráknak és törvényszéki elnököknek 7—8, illetve 9—10 évig kell várniok. Tény az, hogy az 1891. év folyamán kinevezett királyi főügyészi helyettesek kivétel nélkül mind nemcsak a saját fizetési osztályuk legmagasabb fokozatába jutottak, hanem kivétel nélkű! mind magasabb rangfokozatba is jutottak, mert mind ma már vagy királyi táblai tanácselnökök, vagy főügyészek, vagy köz igazgatási bírósági birok. Ellenben az ugyanezen évben kinevezett királyi táblai birák csak most bírtak eljutni a hatodik díjosztály első fokozatába, és az ugyanakkor kinevezett törvényszéki elnökök pedig még most sem juthattak oda, és esetleg évekig kell várniok, hogy odajuthassanak. Azt hiszem, ez a körülmény azokra nézve, a kikre ez a berendezés sérelmes, károsan hat, nemcsak anyagi, pénzügyi szempontból, hanem erkölcsi szempontból is. Ambieziójukat ezen indokolatlan mellőzés okvetetlenül lohasztja, és ez a közre is károsan hat vissza. Ezen segíteni lehetne egyelőre úgy, hogy a korábban például öt-hat év előtt kinevezett királyi táblai birák és törvényszéki elnökök egyelőre kapnák személyi pótlék czímén az ő díjszabályuk első fokozatú fizetését, kapnák ezen czímen addig, míg az időközi változások következtében úgy is az ő díjosztályuk első fokozatába juthatnának. Felhívom a t. miniszter úr figyelmét még egyre, a mit én az egyenlő elbánás szempontjából szintén szükségesnek tartok, arra tudniillik, hogy az 1871 : XXXÍI. tör vény czikk 8. §-ában ' csak a királyi ügyészek és alügyészek részére megállapított 300 forintnyi tiszti pótlékot élveznék az ugyanazon díjosztályba sorozott törvényszéki birák és járáabirák, albirák is. Ellenben feleslegesnek, sőt igazságtalannak tartom azt, hogy például az 1891 : XVH. törvényezikk 33. §-a alapján a törvényszéki bírák sorából kirendelt vizsgálóbíró külön 300 forintot kap. Hiszen ezek az urak nincsenek jobban terhelve és elfoglalva, mint a többiek, sőt sokszor kevesebb az elfoglaltságuk, és ha nagy, akkor kapnak segítséget. Magában a törvényben is előfordulnak ezek a szavak : elegendő elfoglaltság hiányában a vizsgálóbíró e működésével összeegyeztethető más bírói teendővel is megbízható. Én ezeket a dolgokat, melyeket előadni szerencsém volt, előadtam azért, mert azt hiszem, hogy az egyenlő elbánás és az igazság elve indokolttá teszi az én kérésemet, melynek figyelembevételét az igen tisztelt igazságügyminiszter úrtól kérem. Magát a költségvetést természetesen azon okoknál fogva, melyeket tegnap pártelnököm : Molnár János kifejtett, nem fogadom el. Perczel Béni jegyzőí Schmidt Károly! Schmidt Károly: T. ház ! Az igen tisztelt igazságügyminiszter úr tegnapi programmszertí beszédjének végén felhívta a ház tisztelt tagjait, hogy tanácsukkal, tapasztalatukkal támogassák őt. Azt hiszem, hogy nem fogják szerénytelenségnek venni, ha ezen felhívás folytán én is bátor vagyok néhány hiányosságot, melyet a gyakorlatban észleltem, itt a házban felhozni. Hiszen a gyakorló ügyvéd van leginkább abban a helyzetben, hogy az igazságszolgáltatás terén a hiányokat észlelhesse. Azt hiszem, hogy a ház legtöbb tagja egyet fog velem érteni abban, hogy igazságszolgáltatásunknak alig van gyengébb oldala, mint a csődeljárás. Evvel nem azt akarom mondani, hogy csődtörvényünknek úgy anyagi, mint alaki része rósz volna, sőt ellenkezőleg, a mi csődtörvényünk igen jó törvény, hiszen a legjobb külföldi törvények mintájára készült. Azt sem akarom evvel mondani, hogy a bíróságok eljárása kifogás alá esik, hiszen a törvény a bíróságoknak a csődeljárásban amúgy is csak másodrendű szerepet juttat, és munkájuk inkább sablonszerű, melyet gyorsan és pontosan végeznek. A mi azonban csődeljárásunkat kifogásolhatóvá teszi, az azon körülmény, hogy a csődvagyon kezelési rendszere teljesen hiányos. A tömeggondnok intézménye nem felel meg a modern kor igényeinek. A csődeljárás jelenleg nálunk az összes hitelezőknek a rémképe, mert igen jól tudja a hitelező, hogyha adósa csőribe kerül, legtöbb esetben nem kap semmit. Olyan csőd, a hol a hitelező 30 perczentet kapna, igen ritka, sőt ha a leltározásnál 50 vagy öOjszázalék még megvolt, akkor sem fog többet kapni, mint 15 százalékot. Ennek következtében a hitelezők nagyon óvakodnak az adóst csődbe juttatni és inkább bíróságon kívül egyeznek ki. Azonban 55*