Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.

Ülésnapok - 1896-425

38 425. eruágos tlés 1899. márezins 14-én, kedden. értelmezi az igazi szabadelvfíséget, — mert hiszen nem is értelmezheti máskép, — akkor legyen meggyőződve, hogy ebben versenyezni fogunk vele a szabadelvfíségben, és nem lesz közöttünk különbség ebben a tekintetben, mert mi ezen elveket vallottuk már akkor is, a midőn az önök ezabadelvűsége annak elnyomója volt. (Úgy van! a "baloldal hátsó 'padjain.) Ha azonban a miniszter­elnök úr nem így értelmezi az igazi szabad­elvííséget, akkor legyen meggyőződve, hogy az emberi jog és szabadság védelmében bennünket mindenkor szemben fog találni magával. Forduló pontot állami életünkben tehát csak az fog képezni, ha azon irányelvek, a melyeket a t. miniszterelnök ár maga elé tűzött, a törvény, jog és igazságnak hamisíthatlan fogalma állami életünkbe igazán be lesz vive és alkalmazásra is fog kerülni. Mindaddig, míg ez be nem követ­kezik, nem mondhatjuk, hogy küzdelmeinknek sikere volt, mert akkor nem változott meg a közszellem, pedig csakis ez orvosolhatja az előbbi Bzabadelvűség által a nemzet testén ejtett sebeket. (Úgy van! a baloldal hátsó padjain) T. ház! Ennek elérésére kell törekedni az uj irányzatnak. Miután azonban a szabadelvűség nálunk annyira eljátszotta hitelét, hogy a múlt­ban szerzett tapasztalatink következtében nem ülünk fel egyszerű ígéreteknek, ezentúl csak azt fogjuk honorálni azokból, a mit tényleg be is váltanak. Serkenteni az államkormányzatot a közjó előmozdítására irányuló törekvésében, őrködni a törvény, jog és igazság hamisíthatlan megtartása felett, ellenőrizni a kormányzatot, és annak minden működését állami életünknek összes vonalain: ez lesz ezután törekvésünk a jövőben, jobban mint a múltban, azért is, mert elvesztettük azon ellen­zéki erőt is, a melyre ezen pártalakulások követ­keztében többé nem számíthatunk. T. ház! Sajnos, hogy nem értünk minden­ben egyet azon politikával, a melyet a többség képvisel és így bennünket továbbra is elválaszta­nak elvi ellentétek. így elsősorban fájdalommal kell látnom, hogy a miniszterelnök úr nem vette fel programmjába az egyházpolitikai törvények­nek revízióját. Ezen törvényeket annak idején nem a közszükséglet teremtette meg, hanem a szabadelvű párt bukása szélén állott és azért vette be azt programmjába, hogy ezzel a párt­uralmat megmentse, épúgy, mint a jelen párt­alaknlásjegészségesproezesszusa is nem a szabad­elvű pártból indult ki, hanem külső befolyások kényszerítették ezt rá. (Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) Opportunus politika volt az egyház­politika és az egyedüli lehetséges ilyen körül­mények között, épúgy mint az uj rendszer­változás is T. képviselőház! Az egyházpolitikai törvé­nyeknek revíziójára törekedni kötelességünk ma jobban, mint valaha, mert azoknak káros és veszedelmes következményei ma már a gyakorlat­ban is nyilvánvaló. Elannyira kell törekednünk arra, hogyha az eddig pártprogrammunk keretébe nem is tartozott volna, akkor azt most be kellene illeszteni. (Úgy van! Úgy vzn!) T. ház! Példákkal fogom ezen állításomat bebizonyítani. Az utólagos házasság általi tör­vényesítés kérdése az anyakönyvvezetés szem­pontjából rendezetlen, mert az anyakönyvvezető csupán a természetes apa általi elismerését és a törvénytelen származású gyermekek szüleinek megtörtént házasságát tünteti fel, de e mellett az anyakönyvben a törvénytelen származású gyermek tovább is az anya nevét viseli. Lehet, hogy e nagyfontosságú kérdés elbírálására az anyakönyvvezetők nem is hivatottak, én magam sem tartom őket erre képeseknek, sőt ezt a köz­igazgatás hatáskörén kivül álló kérdésnek tartom, mindazonáltal a felzavart családi béke érdekében ez ügynek rendezése elodázhatatlan. T. ház! Majd ismét, a római katholikus és görög katholikus felekezeteket sorolja elő taxa­tíve, mind 1868. a vallás viszonyosságról szóló, mint az új egyházjogi törvények, és mégis a belügyminiszter úr egy 18í4-ben kelt pátensi rendeletre hivatkozva elrendelte, hogy a görög katholikus és római katholikus felekezetet egyenlő­nek kell tekinteni és ép azért nem minősítette vegyes házasságnak; kimondotta, hogy ennélfogva ezen házasságban születendő gyermekek a nemre való tekintet nélkül mindenkor az apa vallását követik. Nem akarom itt fejtegetni, hogy a családi életben mily visszás állapotokat idézett már ez eddig is elő, hanem előttem úgy tűnik fel a kérdés, hogy ez nemcsak törvényellenes rendelkezése volt a belügyminiszternek, hanem nemzetiségi szempontból is igen elhibázott lépés volt, és hogy ez az elhamarkodva megalkotott egyházi törvé­nyeknek visszacsinálása. T. ház! Beszéljek-e az anyakönyvvezetés körűi a népnek zaklatásáról, beszéljek-e arról, hogyha ezen eljárás díjtalan is, mégis a nép­nek pénz, sőt időveszteséget okoz. Már pedig tudni kell, hogy a szegény népnél az idő pénz, illetőleg kenyérveszteség. Majd ismét az anya­könyv nagyon komplikált, nagyon nehéz és nagyon sok munkát okoz. Lehetetlenség, hogy belügyi gyakorlatunknak minderről tudomása nem volna, és hogy mégis kitér ezen kérdés rendezése elől, ez azon makacs politikát jelenti, melynek változtatásával a hibákat nem akarja elismerni. T. ház! Ha már most mindezekhez hozzá­adjuk, hogy az állami anyakönyvvezetés részint magának az államnak, részint a községeknek közel két milliójába kerfíl akkor, mikor árvákról, vakokról, nyomorultakról, szegényekről, betegek­ről az állam nem képei gondoskodni, akkor, a

Next

/
Oldalképek
Tartalom