Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.

Ülésnapok - 1896-425

425. országos ülés 1899. mikor ezer és ezer község van, hol nevelés nélkül burjánzik fel egész nemzetség, akkor határozottan azt mondhatjuk, — és ezt minden elfogulatlan ember beláthatja, — hogy ezen modern alkotásra nemcsak, hogy szükség nem volt és nincsen, hanem, hogy annak behozatala valóban egy elhibázott lépés volt. T\ képviselőház! A felekezetnélktílisegről szóló törvény behozatala törvénybe iktatása a vallástalanságnak, mert minden ellenkező állítás daczára a tapasztalat igenis bebizonyította, hogy a felekezetnélkűliség vallástalanságot jelent. Hogy ez mily veszélyt rejt magában, azt megtaláljuk azon szocziálista tanokban, a melyek Istent megtagadják és ezzel megtagadják egyúttal a hazát is; épen azért a felekezetnélkűliség terjedése a szocziálista tanoknak térfoglalását jelenti. T. képviselőház! Elismerem ugyan, hogy a szocziálista bajoknak nem tisztán a vaílástalanság, hanem anyagi terhek és gondok is okozói, de hogy mégis leginkább a vallástalanság az oka, ezt példával fogom illusztrálni. T. képviselőház! A felvidéki ruthén nép szegénysége és nyomora oly nagyfokú, hogy még a legprimitívebb táplálékokat is kénytelenek maguktól elvonni, annyira, hogy a kormány volt kénytelen segítségükre sietni, még a pellagrajárvány is legújabban közöttük járványszertíleg lépett fel. Ennek daczára megnyugvással és némán tíírik sorsukat, mert vallásukban vigaszt és enyhülést találnak; mig a magyar Alföld lakói, melynek gazdag rónáin elterülő aranykalászokat még a költő is megénekelte, elégedetlen sorsával. Miért? Talán rosszabb dolga van? Nem. Azért, mert vallástalanokká váltak. T. képviselőház! A szocziálista bajokat az anyagi gondoktól való megszabadítás, vagyis az anyagi gondokra való ügyelés kétségtelen, hogy csökkentem fogja és ez irányban szívesen elismerem, hogy a t. miniszterelnök úrnak agrár törekvése jótékonyan fog hatni; különösen pedig a telepítés kérdése, a mit programúi beszédében szintén felemlít, szintén jó hatással lesz ezen bajok orvoslására. Csak azt mondom a t. miniszterelnök úrnak, hogy ne elégedjék meg azon szűk keretek közé szorított agrárpolitikával, a melyet programmbeszédében kifejtett, és ne nézze azon támadásokat, a melyek most egy pár nap óta néhány hivatalos lapban is ellene intéztettek, sőt még ne vegye figyelembe azt se, hogy különös véletlen folytán az agrár törekvéseivel szemben a merkantilizmus irány védelmére Nagyváradról intéztek ellene támadást. T. képviselőház! A szocziálista bajok anyagi orvoslását gyökeresen csak akkor lehet előmozdítani, hogyha a keresztény szocziálista tanokat nyiltan valljuk, azoknak jogosultságát elismerjük, és azoknak előmozdítására törekszünk. (Helyeslés a baloldal hátsó padjain.) marczíus 14-én, kedden. so De, t. képviselőház, azon, általam előbb említett példa a vallástalanság szempontjából még mást is bizonyít. Bizonyítja azt, hogy az idegen ajkú lakói a nemzetnek a náluk kifejlett erős vallási érzületökben védelmet találnak a felekezetnélkűliség ellen: ennek következtében erejüket megtartják, sőt mondhatjuk, hogy fokozzák, míg a magyar elem, a mely a nemzet fentartó bázisát képezte a múltban és kell, hogy képezze a jövőben is, elzüllik és pusztulásnak indul. T. képviselőház! Az egyházpolitikában a felekezetnélkűliség behozatala ebből következőleg nyilvánvaló, hogy magyar nemzeti szempontból is egy elhibázott lépés volt. (Úgy van\ Úgy van! halfélöl.) T. ház! A gyermekek szabad vallásgyakorlatára vonatkozólag legyen szabad csakis annyit kérdeznem, hogy nem ütközik-e az erkölcsiségbe az, midőn a jegyest a születendő gyermekei vallásának meghatározása végett a törvény elé utasítják, és szabadelvű felfogás-e az, hogy csupán csakis a jegyeseknek adják meg azt a jogot, hogy a születendő gyermekek vallása felett határozzanak, de már maguknak a szülőknek a létező gyermek vallásának meghatározására nincsen joga? Az életben és a tapasztalat szerint mi ennek a következménye? Az, hogy a család a lelkiismeretnek erős parancsa következtében megkeresztelteti gyermekét, és azután ebből igen sok esetben az következik, hogy lesz az illetőnek két vallása: az egyik, a melyet az állam törvényei és egy másik, a melyet a lelkiismeret törvénye ír elő. Dilemma elé állítják ezáltal az illetőt, és lelkierejét a felidézett lelki harcz örökre felemészti. (Úgy van! balfelöl.) így kerül, t. ház, az egyház és az állam egymással szembe, a helyett, hogy kibékülve, egymás érdekeit méltányolva, közös erővel működnének a haza javára, boldogítására. (Úgy van! halfélöl.) T. ház! A házasság kötelező polgári formája a családi élet elzüllésére vezet, mert lazává teszi e köteléket; erkölcsi és társadalmi bajokat okoz. Semmisem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy míg az egyházpolitikai törvények életbelépte előtt csak 3000 válópör volt évente folyamatban, ma a válópörök száma a 20.000-et is felülmúlja. (Mozgás balfelöl.) És hogy mennyire sülyed a vallásos érzület, bizonyítja az, hogy már a múlt évi statisztika szerint, polgári házaspárok köztíl 10.000 nem részestílt egyházi áldásban, hogy továbbá ismét a statisztikai kimutatás szerint 15.000 gyermek meg sem kereszteltetett. Már most tessék elképzelni azt a jövő nemzedéket és társadalmat, a mely ezen alapon fog majd szervezkedni. (Úgy van! bal felöl.) Ez, t. ház, a nemzeti létet fogja alapjában megtámadni; az anarchizmus legféktelenebb pusztításaira fog vezetni,