Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.

Ülésnapok - 1896-439

422 439. országos ttlés 1899. Április 12-én, szerdán. ves, vagy szándékosan törvényellenes eljárásán alapulnak; misem természetesebb tehát, mintáz, hogy az ilyen sérelmek orvoslását azon bíróság hatáskörébe kell utalnunk, a mely egyenesen a közigazgatási hatóságok és közegek birói ellenŐrzésére, és helytelen intézkedéseiknek megorvoslása végett lett felállítva. (Helyeslés.) Mindenesetre áll, hogy az a bíráskodás, a melyről szólunk, sokkal közelebb fekszik a közigazgatási bíróság egész természetéhez, feladatához és hivatásához, mint a kúria hatásköréhez, melyet a magánjogi jadikatúra érdekében mindentől, a mi közigazgatási, közjogi, vagy politikai természetű dolog, lehetőleg el kell szigetelnünk. Tudom azonban, t ház, hogy a kurai bíráskodásról szóló törvényjavaslat egy politikai kompromisszumnak 'képezi tárgyát, és nekem eszem ágában sincsen annak érdemét csak távolról is megbolygatni; de tudom azt is, hogy in melius mutare, mindig lehet minden paktum daczára is, hogy nincsen a világon kompromisszum, a mely annak tényezői által és a többségnek egyetértő akaratával ne volna módosítható, . . . Polónyi Géza S Csakhogy nem járulunk hozzá! Veszter Imre: • • . pedig én akarom hinni, hogy azok, a kik a kompromisszum pontjait megállapították, nem fognak annak betűszerinti szövegéhez ragaszkodni, . . . Polónyi Géza: De igen! Veszter Imre: ... ha czéljukat oly úton is elérhetik, a mely a választások tisztaságát szintúgy biztosítja, de a juszticzia szentségét meg nem támadja. (Moegás a szélsőbalon.) S ez az, a minek előkészítésére és előmozdítására az igen tisztelt miniszter urat ezennel felhívom, mély tisztelettel kérve, hogy nagy tekintélyének és rokonszenves egyéniségének egész súlyát latba vesse, hogy a juszticzia a neki szánt keserű pohártól megkiméltessék. Higyje el nekem a miniszter úr, hogy ennél jobb és nagyobb szolgálatot a juszticziának ez idő szerint aligha tehet, mintha odatörekednék, hogy azon veszedelem, a mely a juszticziát a kúriai bíráskodás behozatalával az illetékesség szempontjából fenyegeti, attól elháríttassék. Ez alkalommal csak ennyit akartam mondani. Egyebekben a költségvetést a miniszter úr iránti bizalomból is elfogadom, (Élénk helyeslés jobbfeWl.) Molnár Antal jegyző: Molnár János! Molnár János: T. ház ! Híven azon megállapodásokhoz, melyekre a béketárgyalások alatt jutottunk, nem volt szándékom a költségvetésnél felszólalni, sőt most sincs, mert azért keltem fel, hogy két rövid kérdést intézzek az igen tisztelt igazságügyminiszter úrhoz ; az egyik egy államtisztviselőé, a másik néhány szegény földmíves emberé. A Szegedi Naplónak húsvét-vasárnapi számában egy czikk jelent meg, a melynek csak egy részét olvasom fel. (olvassa:) »A városi hivatalnokok vasárnapja. Szeged szabad királyi város szervezeti szabályrendeletének 240. §. 7. pontja szerint a hivatalos órák délelőtt 8—12 óráig tartanak; ugyanazon szakasz 17. pontja szerint a 7. pont ellen cselekvők az 1886. évi XXIII. törvényczikk !.§.«) pontja alá sorozandó, és fegyelmi úton megtorlandó vétség elkövetői gyanánt tekintetnek, s a hivatkozott törvény intézkedései alá esnek. Ezek szerint az a városi tisztviselő, a ki húsvét napján délelőtt isteni tiszteletet hallgat, fegyelmi vétséget követ el. Önök mosolyogni fognak erre, mondván, hogy ezen rendelkezést nem kell ennyire komolyan felfogni. Tévedni méltóztatnak. Ismételten volt szerencsém elégedetlen magyarok dörmögését, sőt fenyegetését hallani, a kik véletlenül nagy ünnepen délelőtt 1 í órakor nem találták hivatalban azt a tisztviselőt, a kivel dolguk volt. Ez bizony komoly dolog, különben nem vette volna a törvényhatóság első fóruma írásba, és nem erősítette vobia szabályrendeletté a legfelső hatóság. A mai szent húsvét napján, a midőn az egész kereszténység a világ megváltójának dicsőítésére siet, Szeged szabad királyi város hivatalnokainak nincs törvényes joguk arra, hogy csatlakozzanak hozzájuk abban az időben, a midőn vallásuk szabályai szerint ezt tenniök kellene, sőt egyenes fegyelmi vétséget követnek, ha megtenni merészük.« Ezen czikket küldte meg nekem ezen állami hivatalnok, és a következő kérdést intézte hozzám (olvassa): »A czikk a városi hivatalnokokról szól ugyan csak, de tekintettel arra, hogy az állami tisztviselők mindnyájan, kivétel nélkül, vasár- és ünnepnapon délelőtt épúgy kénytelenek robotolni, mint akármelyik hétköznapon: a czikkben foglaltak az állam szolgáira nézve is állanak. A pénzügyi tisztviselők vasár- és ünnepnapokon 8—9-ig, a posta- és távirdabeliek 9—H-ig, az igazságügyiek pedig vagy 8—H-ig vagy 9—12-ig, tudniillik 3 órát kötelesek a hivatalban tölteni; isteni tiszteletre tehát sohasem mehetnek, vagy ha csendes misére el is járhatnak, prédikácziót nem hallgathatnak. Pedig az állami tisztviselő között is van még — fájdalom, hogy így van, —• olyan elem is, mely vallására tart, mely nem lett atheistává; ez a rész tehát sajnosán kell, hogy nélkülözze a vallás gyakorlásában való szabadságot. Tekintettel arra, hogy az állami, igazság-