Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.

Ülésnapok - 1896-439

489. országos ülés 1899. április 12 én, szerdán. 423 szolgáltatási s a többi igazgatás összes ágaiban a vasár- vagy ünnepnap a terminusoknál nem számít, ezek helyett tehát mindég a legközelebbi hétköznap veendő, a beadványok ennélfogva a vasárnap megszentelése miatt el nem késhetnek a terminusról; tekintettel arra, hogy a vasárnap megszentelése a törvényben imperative ki van mondva s így az ezzel ellentétes intézkedés meg nem állhat; tekintettel arra, hogy a vasárnapi nemhivataloskodás miatt a nagyközönségre hátrány nem származik; de tekintve végre, hogy a vasárnapi munka minden keresztény embernél csak oly kelletlen valami és ezért sokat úgy sem ér, az állam tehát nem igen nyer vele: idején volna, ha a kormány a vasárnapi munkaszünetet az egész napra kiterjedőleg minden vonalon behozná. (Élénk helyeslés balfelöl.) Mert utóvégre is, az a tisztviselő még annyi jogot se élvezzen, mint az a béres, a kinek a gazda odaadja az egész vasárnapot? Vagy ne legyen kü\pnb annál az igavonó állatnál, mely ha egész héten húzza a terhet, vasárnap legalább pihen? Vagy azt akarja az állam, hogy még egy emberöltő múlva az állami tisztviselő már csak egy vallásnélkűli eleven dolgozómasina legyen? A jelek szerint oda lyukadunk ki maholnap. Hogyan nevelhet az állami tisztviselő a gyermekeiből jó keresztényeket, ha azok látják, hogy az apjuk sohasem jár a templomba, a vallási gyakorlatokon sohasem vesz részt, a szentségekben nem részesül s a többi ? És mivé lesz az ilyen keresztény tisztviselő lelkülete, ha a szolgálatban ügybuzgó ugyan, de a vallásában közönyösnek kell lennie? Vájjon a sok sikkasztás, hivatali bűntett s a többi nem függ-e részben Össze ezzel ?« T. ház! Ezen állami tisztviselőnek ezen kérelmét óhajtottam az igen tisztelt igazságügyminiszter úr szives figyelmébe ajá.ilani és az én kérésemet is hozzácsatolom, kegyeskedjék 8 is és a többi miniszter úr is, kezdve a miniszterelnök úrtól, főleg mint belügyminisztertől, egészen az utolsó miniszter úrig, egyik tagtársunknak: Hegedüs Sándor miniszter urnak azon bölcs és igazán humánus intézményét létesíteni, melynél fogva a hivatalnokoknak az egész vasárnapot ajándékozta, úgy, hogy sem délelőtt, sem délután nekik hivatalt tartaniok ne kelljen. (Helyeslés balfelöl.) Második kérésem a következő. Néhány szegény üldözött földmíves járult hozzám néhány nap előtt egy levéllel, melyben elpanaszolják, hogy már nemcsak Torontálban, hanem Bácskában is kiterjesztették kezüket azon uzsorások, kik az úgynevezett gabonauzsorával nyomorítják meg a szegény népet. így például felpanaszolja az egyik, hogy márcziusban 80 forintért gabonát adott el, meg is kapta a pénzt érte, de szeptemberben nem bírván beszolgáltatni, mert nem termett annyi, a kialkudott gabonamennyiséget, 160 forintot, tehát a dupláját kellett megfizetnie. Ö ezt készségesen megfizette, még október elsején, és a lelketlen uzsorás, noha felvette a pénzt, bepörölte, illetőleg vagyonára tábláztatta a 160 forintot, sőt árverést is rendeztetett el ez óv január 31-ikére. Hogy pedig ez mind igaz, itt van a kezemben — az igazságügyminiszter úr meg is nézheti, — a felmentő Ítéletet, mely szerint mind a betáblázast, mind pedig az árverési hirdetést visszavonatta az illetővel a bíróság, mert jogtalan volt. Egy másik esetben szintén panaszolja a fél, hogy márcziusban 2900 forintért adta el gabonáját, de nem bírván beszállítani szeptemberben, 6200 forintot követelt tőle a vevő czég. ff 7 ^*JJ O abban, noha ez iszonyú összeg, — 2900 forint helyett 6200 forint, — mégis készségesen megnyugodott volna, és azt mondta, hogy szívesen meg is fizeti, csak ne zaklassa ó't perrel, és aláirt szerencsétlenségére egy váltót 6200 forintról, természetesen ezen szóbeli megegyezésnek előzetes megtörténte után. És mi történt? Alig irta alá a váltót, beperelte őt a czég és minden rimánkodása daczára, hogy szívesen fizet minden évben hat százalékos kamattal együtt 1000 forintot, ő 2100 forintot követel évenként, vagyis annyit, hogy ezt a 6200 forintos adósságot három év alatt törlessze le, a minek következménye az lesz, hogy tünkre megy az egész birtok. Ebből kifolyólag kérem a t. minisztet urat különösen arra, hogy legyen gondja, hogy azon fluktuációk, azon változások, a mely szerint az egyik törvényszék az ilyen dolgokat uzsorának bélyegzi, a másik pedig a panaszosokat, — már tudniillik a kiket az uzsorások tesznek tönkre, —• keresetükkel elüti, vagyis helyeseknek és jogosaknak tartja az ilyen követeléseket, megszűnjenek, még pedig a szegény nép érdekében, és javára. (Helyeslés balfelöl.) Volna még, t. ház, igen sok mondani, kérdezni és kérni valóm a t. miniszter úrtól, miként lett volna az előbbi tárczákuál is. De mintán tudom nagyon jól, hogy a jogtalanságnak, törvénytelenségnek és igazságtalanságnak azt a magas fáját, a mely már oly terebélyessé vált Magyarországban, egy csapásra levágni nem lehet, ez idő szerint nem szóltam és nem is szólok semmit. Azt azonban mégis megmondom, hogy miért nem fogadom el a t. miniszter úr költségvetését. Ennek oka az, hogy noha nagyon sokat beszélt a t. igazságügyi miniszter úr a »revizióról«, azt a revíziót, a melyet mi óhajtunk, kívánunk, követelünk és sürgetünk, meg sem említette, (Ügy van! balfelöl.) vagyis az újabb egyház-