Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.

Ülésnapok - 1896-439

4(8 439

« országos Ülés 1899. április 12-én, sierdán. képzett ifjakat. Ennek az eljárásnak általában véget kell szakítani, kell, hogy ez megszűnjön. A birói és ügyvédi testületet egységesen kell Bzervezni. Ha azt látjuk, hogy az igazságügyi kormány a bírói és ügyvédi osztályt egyenlő és egyenrangú tényezőjeként fogja tekinteui a jogszolgáltatásnak ; ha módot fog adni az ügyvédi karnak, hogy az évek bizonyos számát betudva, arra képesítik majd őket, hogy ők az igazságügyi kormány felhívására odaadással a jogszolgáltatás tényezői közé álljanak be, a t. miniszter űr figyelemmel kisérve azon szempontot, a melyet ő különben igen helyesen hangsúlyozott, hogy a szóbeli eljárás legyen az a tér, a hol az ügyvéd a maga szellemi nívóját kellőleg értékesítheti, és ezen eljárás keretén belfíl a bifurkáezió is létesíthető olyan mértékben, hogy a képzettebb, magasabb nívón álló ügyvédek bírjanak csak a jogosultsággal arra, hogy a felsőbíróságok előtt az ügyfeleket képviselhessék, másrészt a magyar hagyományos közszellemet respektálva, a numerus klauzus intézménye teljesen ki legyen zárva; ha ilyen irányban, kellő szeretettel a jogvédő osztály és a birói testűlet fejlesztésének ügye iránt, kívánja megoldani a feladatokat, akkor számos aggály és gond fog elenyészni, a mely e tekintetben most még fennáll. Ezek azok, a miket én a birói szervezetre, a birói és ügyédi kar fejlesztésére nézve ezen költségvetés keretén belül megemlítendőnek találok. Át kell még térnem arra is, hogy a jogkereső közönség örömmel fogadhatja-e a t. miniszter úr azon kijelentését, hogy a bűnvádi eljárást életbe lépteti? Azt hiszem, hogy a t. miniszter úrnak e felfogása csak helyesléssel találkozhatik. Magam is tudom, hogy e tekintetben rendkívüli nehézségek torlódnak a t. miniszter úr elé. Ha ő ezekkel mégis meg akar küzdeni és véget akar vetni a bűnvádi eljárás azon rendkívüli sok hiányának, a melyeket ma tapasztalnunk kell, azáltal, hogy legelőször is a személyes szabadság az, a mely a legnagyobb sérelmet szenvedi a törvények bizonytalanságánál fogva, úgy ezt a nemzet csak elismeréssel fogadhatja. Mégis fel kell hivnom a t. miniszter úr figyelmét egy-két dologra. Habár a t. miniszter úr nem emlékezett meg a sajtótörvény megalkotásáról, a melyre nézve pedig az igazságügyi kormány utasítva van, és a melynek hisztorikumát szintén megtalálhatta volna azon jelentésben, melyet elődje bemutatott, mégis úgy vélem, hogy a sajtószabadságot, a fokozatos felelősséget és az esküdtszéki intézményt minden részében biztosító sajtótörvény megalkotására égető szükség van. Természetes, hogy csak akkor követeljük mi ezt, ha szabadságszeretettel és alkotmánytisztelettel párosulva történik. De a t. miniszter úr erről nem tett említést. Még egyet kell felhoznom, a mely szükséges, hogy még a sajtótörvény megalkotása előtt mint külön törvény létesíttessék, ha azt akarjuk, hogy az esküdtszéki intézmény a maga nemes irányában fungálhasson. Ez az, hogy a sajtótörvénykezés terén legyen egy oly intézkedés, a mely elejét veszi annak, hogy a vizsgálat alatt levő ügyek a sajtóban tárgyalhatók legyenek, hogy a bfínperek kezdetleges stádiumától kezdve, azoknak végső lefolyásáig ezen bűnügyek a sajtó hasábjain tárgyalhatók legyenek. (Helyeslés.) Ott, a hol többé nem szakszerű bíróság gyakorolja az igazságszolgáltatást, hanem esküdtszék — és így van ez az egész czivilizált vdágon, — az esküdtszéki intézmény csak úgy gyakorolhatja ezen hivatását, — főkép ott, a hol a klauzurától eltekintenek és az esküdtek az ítélkezés közben is elhagyhatják a birói termet, — ha eleje van véve annak, hogy a btínpernek egyes fázisai a hírlapokban közöltessenek és befolyást lehessen gyakorolni a büntető jogszolgáltatást teljesítő esküdtekre. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nagy csodálattal szemlélem, hogy mikor csak valamivel több, mint fél esztendő választ el bennünket az esküdtszéki intézmény, tői, hogy gondolja a t. miniszter úr, hogy az esküdtszéki intézmény kellő ethikai súlylyal fog hatni a közvéleményre, ha azt fogjak látni, hogy egyes polgárok, kezdve az előnyomozat stádiumától egészen az ítélkezésig, pellengére vannak állítva a sajtó által és nem jelenhetnek meg az esküdtszék előtt, mint fedhetlen polgárok a praesumptio boni viri vélelmével körülvéve, hanem mint a sajtóban elitélt, mint a sajtóban megtámadott, mint becsületükben, anyagi exisztencziájukbau tönkretett egyének. Az esküdtszéki intézmény kiegészítő részét kell, hogy képezze oly sajtótörvénybeli intézkedés, mely a sajtó ezen visszaéléseinek elejét veszi. Erről eddig gondoskodva nem lévén, felhívom erre a t. miniszter úr szíves figyelmét. A másik, a mit bátor vagyok a t. miniszter úr figyelmébe ajánlani, az nem a helyiségekre vonatkozik, mert erről a t. miniszter úr gondoskodott, hanem vonatkozik a büntetések végrehajtására és a bűncselekmények megelőzésére. Csak röviden kívánom a t. miniszter úr becses figyelmét felhívni a javítóintézetekre és a gyermekvédelemre. Szívesen láttam volna, ha a magyarországi ügyek új képviselője, a t. igazságügy miniszter úr, néhány szót fordított volna azon szomorú jelenségekre, melyek ma a társadalom figyelmét felköltik, tudniillik a bíínüzés azon mélységes hajlamaira, melyek a gyermek-