Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.
Ülésnapok - 1896-439
439. országos ülés 1899. áprIUs 1'2-én, szerdán. 4J9 korban levő egyéneknél tapasztalhatók és egész generácziókat megbélyegeznek. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A jelentésben, amely részünkre ki lett osztva, igen beható statisztikája foglaltatik a javítóintézeteknek. Fájdalommal kell azonban látni, hogy míg körülbelül ma már 10.000-re megy a bűnöző fiatal gyermekek száma, vagy azoké, kik mint csavargó, támogató szülők nélkül elhagyott gyermekek igénybe veszik az emberszeretet könyörületet, addig csak néhány százra rúg a javító-intézetekbe befogadottak száma és a szeretetház által befogadott elzüllött gyermekek száma összesen körülbelül 200-ra. Igen sajnálom, hogy az a statisztika, mely a törvényhozás tagjainak kiosztatik, egyik részben is, másik részben is, rendkívül hiányos. A büntetések végrehajtásának Szakában nélkülözzük — a mi pedig reánk nézve most, midőn új korszak előtt állunk, fontos volna, — a vizsgálatok megszüntetésének, a felmentések rendszeres statisztikáját; nélkülözzük a javító-intézetekről szóló statisztikában azt, vájjon a javító-intézetekből kikerült gyermekek minő foglalkozásba jutottak és életüket hogy tengetik. Csak röviden van megemlítve magaviseletük, de hogy mi történt velük, arról a statisztika nem emlékezik meg, pedig ha a bíróságok úgy teljesítenék hivatásukat a mint kellene, akkor a t. miniszter úrnak kellene, hogy tudomása legyen arról. Nem vett tudomást a t. miniszter úr, mint államtitkár arról, hogy a fővárosban számtalanszor tartanak végtárgyalásokat, a hol a vádlottak, egész tolvajbandák, nem állanak más egyénekből, mint a javító-intézetekből kikerült ifjakból? Hogy csak a legutóbbi hónapokban is egész betörő bandák voltak a fővárosban, a melynek tagjairól, midőn a bíróság elé kerültek, kiderült, hogy az aszódi javító-intézetben ismerkedtek meg egymással? Lehetséges, hogy már ott szőtték a tervet, lehetséges, hogy már ott álltak össze, hogy majd midőn a nagy világba ismét kikerülnek, együtt folytassák bűnös üzelmeiket. Ha a bíróságok a maguk hivatásukat teljesítenék, akkor ilyen feltűnő jelenségeket mindenesetre tudomására hoznának a t. igazságügyi kormánynak. De kétségtelen, hogy ezen a téren rendkívüli sok tennivalója van az igazságügyminiszter úrnak. Ha méltóztatik tekintetbe venni a visszaesőknek nagy számát, ha méltóztatik tekintetbe venni a t. miniszter árnak azt, milyen rendkívüli módon szaporodnak a bűncselekmények Magyarországon, a mi szintén kitűnik a statisztikából, akkor mindenesetre első és főfeladat, hogy Anglia, Francziaország, Belgium, Amerika és Németország mintájára igyekezzék ezen apró csemetéket, a kik részint meg vannak óva a büntetendő cselekménytől és erkölcsükben lazák a rossz szülői nevelés folytán, részint gyermekkori roséz hajlamuknál fogva bűnbe esnek, megóvni és kellő módon megjavítani. Én azt hiszem, hogy a t. miniszter úr a társadalom iránt nagy feladatot teljesít, ha a javító intézményt egészen külön választja a fegyházi intézménytől, külön felügyelet és külön vezér alá helyezni azt, és pedagógiai irányban kívánja érvényesíteni. Igen érdekes, hogy nem csak külföldön, hanem nálunk is ma már az az elv kezd meghonosodni, hogy nem javítani kell az elzüllésnek idúló gyermekeket, hanem lehetőleg megóvni már előre, és ennek első feltétele nálunk csak az lehet, hogy a büntető törvényt is maga teljességében javítsuk ebben a tekintetben. A t. miniszter úr felemlítette ugyancsak a büntetőtörvénynek novelláját. Senkisem kívánta itt azt, hogy a t. miniszter úr felsoroljon mindenintézkedést, a mely ott novellárisúton javíttatik, de szívesen vettük volna, ha felsorolta volna azon főbb institucziókat, a melyek iránt ma az egész társadalom érdeklődik. Ma már méltán kíváncsiak lehetünk, vájjon a t. miniszter úr a feltétles ítéleteknek a rendszerét abban a szellemben kivánja-e meghonosítani, a mint az ma a ezivilizált világ egyéb részeiben meghonosíttatik, mert abban az eredeti novelláris tervezetben, a mely ma már itt benvujtatott, az a maga feladatának nem felelhet meg. Az a tervezet, a mely csak húsz éven aluli ifjaknak akarja megadni azt az immunitást és a törvénynek azt & kedvezményét, hogy továbbra is fedhetlen maradjon a társadalomban, ha arra a bíró okot lát, nem elegendő. Azért azt hiszem, hogy a t. miniszter úr, mikor azt az institucziót kellő lelkesedéssel felkarolja, egyszersmind levonja mindazokat a tanulságokat is, melyeket ezen intézmény életbelépése az egyéb országokban nyújt, s fel foííja használni azokat a társadalomnak, a nemzetnek, és javítandó embertársaink jobb léte érdekében. Ezek azok, t. képviselőház, a melyeket a t. miniszter úr szíves figyelmébe kívántam ajánlani. Végűi még csak azt akarom fölemlíteni, hogy a t. miniszter úr, a midőn ma itt programmbeszédét előadta, — a mint azt a beszédem elején is hangsúlyoztam, — többször is hozzáfűzte az ő tevékenységének fonalát Szilágyi Dezsőnek személyéhez. Engedje meg a t. képviselőház, ha ma inkább méítatólag, mint bírálva programmbeszédjét igyekeztem a maga részleteiben megismerni és bonczolni; engedje meg a t. képviselőház, hogy ezen kijelentéséből azt a reményt merítsem, hogy a t. miniszter úr az o jövendőbeli tevékenységében is azt az irányt fogja követni, a mely nem abban nyilatkozik meg, hogy az igazságügyi kormány is pusztán párthatalmi szempontból, elfogultan igyekezzék a maga mü53*
