Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.

Ülésnapok - 1896-439

439. országos ülés 1899. április 12-én, szerdán. 417 nép, az a jogtalanabb nép, az a földi javakban kevésbbé dúälakodó nép, mely leginkább van arra kárhoztatva, hogy ebből a jogból, egyenlő igazságból és a törvények egyenlő alkalmazásából ö neki kevés jut. Majd akkor, ha azok a rétegek, a melyekben az igazságos Mátyás király emléke oly nagyon meggyökerezett, ha azok fogják hirdetni Széll Kálmán t. miniszterelnök úr és Plósz Sándor t. igazságügyminiszter úr azon mondását a jogról, a törvényről és az igazságról, ha megnyugvást fogunk látni azokban a rétegekben, a melyek az állam terheiben részesülnek, de annál mostohább bánásmódban akkor, mikor a jogszolgáltatásról, mikor az igazságszolgáltatásról van szó, ha azok megnyugodva kis körükben, családi tűzhelyüknél fogják egy szerre érezni, mintha új világ létesülne Magyarországon, hogy egyenlő a jog, a törvény, az igazság: akkor fognak ezek az elvek diadalt ülni. (Élénk tetszés, éljenzés és taps a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Nehogy még hosszasan igénybe vegyen a i. képviselőház figyelmét, (Halljuk! Halljuk! balról.) csak még az igazságügyi kormányzat néhány ágára kívánom felhívni a t. ház figyelmét. A t. miniszter úr itt előttünk képét adta az ő jövendőbeli alkotásainak ; nem lehet tagadni, hogy az kiterjed az államélet minden körére. A polgári jogszolgáltatásnak is maradandó emléket és épületet akar adni azzal, hogy a teljes polgári perrendet életbe akarja léptetni. A büntető jogszolgáltatásnak európai magaslatra való emelése is ő reá vár. És itt már kijelentté, hogy a nehézségek daczára ő a büntető perrendtartást 1900-ban életbe akarja léptetni. És ugyancsak rokonszenves módon nyilatkozott a t. miniszter úr az ügyvédi kérdésről is, elismervén, hogy az ügyvédi osztály az, a melyen a jogszolgáltatásnak mintegy oszlopon kell nyugodnia, és azon kell felépítenie törekvéseit, hogy a jogszolgáltatás terén a birói és a jogvédői működés közt kellő egyensúly legyen. Nem lehet tagadni, ezek a feladatok, a melyeket a t. miniszter úr felemlített, és a melyek magukban foglalják a gazdasági életnek, visszásságainak és bajainak s a mutatkozó hátrányoknak orvoslását is, úgyszólván az igazságügyi admiüisztrácziónak egész életkörét és hivatását betölteni látszanak. Ide tartozik még, t. képviselőház, a mit a t. miniszter úr szintén felemlített: a tőzsdei bíráskodás szabályozása. Mert tény az, t. képviselőház, hogy a tőzsdei bíráskodás és annak hatásköre azon institucziók közé tartozik, a melyek változtatást és módosítást igényelnek. Azonban szívesen vette volna, azt hiszem, a képviselőház minden tagja, ha a t. miniszter úr IÍPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXL KÖTET. nemcsak a megoldandó feladatokat sorolta volna fel a maguk egészében, hanem az egyes kérdések felsorolásánál megjelölte volna azon irányt is, melyhez különösen ragaszkodik, és azt a felfogást is, mely különösen az ő lelkéből fakadt, és a melytől a maga szempontjából nem tágít, mert az a t. miniszter úrnak a meggyőződése. Igen szerettem volna, ha a t. miniszter úr az ügyvédi kérdésnél felemlítette volna, vájjon hogyan kívánja és milyen elvek alapján a most már akuttá vált ügyvédi kérdést megoldani? Vájjon mik azok, a miket ő ezen intézménybe beoltani akar mint új irányt, intézményt, a melytől a magyar ügyvédségnek anyagi előhaladását és szellemi emelkedését reméli? Szerettem volna, ha mindazon törvényhozási munkánál, a melyeket felemlített, így a kereskedelmi törvény és a csődtörvény reformjánál megemlítette volna, hogy mi az az irány, a melyet ő ;•. maga részéről követendőnek tart. Mert az a felfogás, a mely eddig dominált, és a mely a részünkre kiosztott jelentésben is nyomát leli, hogy a miniszter urak megelégedtek azzal, hogy egyszerűen regisztrálták, hogy az igazságügyi kormány a sajtótörvényt akarja megcsinálni, és ezt kiadta ennek, vagy annak, a tőzsdebiróságot kívánja reformálni, és ennélfogva megbízta ezzel ezt, vagy azt a jogtudóst, vagy

r a csődöukivtíii megtámadási jogot akarja reformálni és ezzel megbízta ezt és ezt a kitűnő ügyvédet: azt hiszem, hogyha a parlamentben a miniszter beszámol akár a múlt, akár a jövő tevékenységéről, ez nem elég. És épen ezért engedelmet kérek, hogy röviden a t miniszter úrnak szíves figyelmébe ajánljam azt, hogy az ügyvédi kérdés és a birói kérdés Magyarországon csak akkor fog kellő megoldásra jutni, hogyha ez a két testűlet vállvetve és egyenlő szellemi nivón haladva szolgáltatja a jogot és igazságot. Abban a tekintetben igaza van a t. miniszter úrnak, hogy ennek alapvető munkáját kell, hogy képezze az egyegített kiképzés, és egységes vizsgarendszer; ez azonban nem elég. A bíráknak egyszerű szaporításával, a felső bíróságok rendkívüli túltengetésével jogot és igazságot kellőleg szolgáltatni nem lehet. Méltóztassék csak tekintetbe venni azt, hogy az alsó bíróságok szAma ma már közel háromezerre rúg. A legmagasabb bíróság, a királyi kúria ma már kilenczven tagból áll; míg például más czivilizált államokban— vegyük Francziaországot, — csak körülbelül ötven tagból áll a legfőbb törvényszék. A legmagasabb biróság ezen kilenczven tagja közt kisegítő bírák is vannak. Az igazságügyi kormányzat reá van utalva, hogy az alsó bíróságok személyzetének és bírói létszámnak szaporításával mentül előbb birói állásra juttasson talán még nem eléggé 53