Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.

Ülésnapok - 1896-439

416 439. országos ttlés 1899, Vilmos esetében, a ki mint hírlapíró, — akkor még ennek a parlamentnek gyorsírója, — a rendőrség által be lett vonva állítólagos szocziálista üzelmek ápolása miatt, hogyan járt el? Ez a Mezöfi Vilmos annak idejében — mert hiszen ő reá vonatkozik ezen ítélet s az igazság megköveteli, hogy én ezt itt minden részletében elmondjam, — annak idejében a rendőrség eljárása ellen protestált. Ot tudniillik oda vitték a fényképező apparátus elé, és midőn ő nem engedte magát lefotografáltatni, a rendőrök lefogták, odaszorították, (Élénk mozgás és felkiáltások balról: Gyalázat.) és midőn ő erre feljelentést tett, mit mondott ki a törvényszék? Oly elvet proklamált, a melyet ha a parlament helyben hagy, és ha a felelős kormány erről nem tesz semmit: akkor Magyarországon vége az egyéni és emberi szabadságnak. (Úgy van! Ügy van! balfelől.) Mert nagyon jól méltóztatik tudni, t. ház, hogy a rendőrség prevenczióját a törvények határozzák meg, és annak egy pontos és meg nem ingatható határa van, tudniillik az emberi és egyéni szabadság. Preventív úton mindent megtehet, de az egyénhez, az egyéni szabadsághoz nem szabad nyúlnia. (Ügy van! Úgy van! balról.) Az egyéni szabadsághoz nyúlni minden jogállamban a világon, a czivilizált emberiség által lakott világrész minden területén csak akkor szabad ma már, ha individualizálva van azon illető egyén ellen valamely büntetendő cselekmény tekintetében, vagy egyéb, a személyes szabadság korlátozására okúi szolgáló körülmények tekintetében merííl fel gyanú. A míg ilyen körülmények nem forognak fenn, prevenczió szempontjából hozzányúlni emberekhez, az egyéni szabadsághoz, az ember joghoz: ez sehol a czivilizált világban nem fordul elő. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Abban a bizonyos fotografálási esetben hozott Ítéletében a törvényszék azt moűotta, a mely ítéletet megjegyzem a királyi tábla és a független magyar királyi kun'a is helybenhagyott (olvassa) i »Ugyanis a rendőrség feladatát képezi a bűncselekmények megelőzése, azok elkövetésének megakadályozása is, a mely működésébe őt bizonyos, a bűnözés fejlődő technikájához alkalmazkodó diszkrécziónális hatalom kétségtelenül megilleti. Akkor pedig, midőn arról van szó, hogy az ország közrendjét sikeresen bolygató intenzív bujtogatás akadályoztassák meg, a mikor tehát nem a megtorlás, hanem a megelőzés lép előtérbe, eredményes eszköznek kell felismerni azt, hogy a bujtogaók arezképe az ország összes rendőri hatóságaival közöltessék. Ilyen czélirányos és biztos Bikerhez egyedüli eszköznek igénybevétele az említett diszkrécziónális hatalommal való visszaélésnek nem tekinthető, de époly kevéssé képez visszaélést azon személyeknek kiválasztása, a április 12-én, szerdán. kiket a rendőri hatóság közvetlen észleletei, vagy teljesen megbízható értesülései alapján, izgatónak tart.« Tehát a t. bíróság egyenesen igazgatási elveket proklamál és politikát űz. Azt mondja, hogy ilyen czélirányos, ée biztos sikerhez vezető egyedüli eszköznek igénybe vétele az említett diszkrécziónális hatalommal való visszaélésnek nem tekinthető, de époly kevéssé képez visszaélést azon személyeknek kihallgatása, a kiket a rendőrhatóság közvetlen észleleti, vagy teljesen megbízható értesülései alapján izgatóknak tart.« Már most, t. képviselőház, a magyar királyi kúria, a melyre épen nem sokára a választások tisztaságát akarjuk bízni, ha ilyen elveket hagy helyben s a maga módja szerint proklamál, ugyan hol van ennek a határa? A fotografálási törekvés eltarthat egy félóráig, de eltarthat a letartóztatás egy napig is a fotografálás czíme alatt, vagy a mint itt mondja: »a bűnözés előhaladott stádiuma szerint szükséges preventív eszközök miatti letartóztatás eltarthat egy napig is«. De épen nem áll az, hogy csak a szocziálista és a szocziáldemokrata meggyőződésű polgárokon kezdi az államhatalom, (Úgy van! a szélsőbalon) volt idő, mikor a t. diszidens urak kilépését is veszedelmesnek tartotta, (Derültség.) és veszedelmesnek tarthatja holnapután a függetlenségi párt meggyőződését is. (Úgy van ! Úyy van! a szélső baloldalon.) Ha egy bíróság annyira megy, hogy itt nem látja a személyes szabadság megsértését fenforogni, és ilyen politikai elveket proklamál, bocsánatot kérek, ez többé nem a független ítélkezésnek az a jogköre, a mely előtt meg kell hajolni minden embernek, hanem elhajlása az államhatalmak megoszlásának, (Igaz Úgy van! a szélső baloldalon.) a hol úgy látszik a független bíróság többé nem itél, hanem igazgat. S a hol ez kezdődik, ott többé nincs jogállam, hanem van zsarnokság. (Igen! Úgy van! a szélső baloldalon.) Épen ezért szívesen vettem volna, ha Plósz Sándor t. igazságügyminiszter úr mindezen jelenségekről megemlékezve, megnyugatatta volna a törvényhozást abban az irányban, hogy itt ebben az államban tényleg a jog, a törvény és az igazság fog uralkodni, (Halljuk! Halljuk!) azért, mert addig, a míg ezeket az elveket csak a miniszterelnök úr hirdeti, a míg ezt csak rokonszenvező pártgyűlések, vagy megyei gyűlések ismételgetik, addig ezek csak egyszerű szavak és frázisok, (Igaz! Úgy van! balfelöl.) de ha a t. igazságügyi kormány akarja ezt az elvet az életbe átültetni, csak akkor válnak ezek tényekkké, a melyek a népet is megnyugtatják. (Úgy van! Úgy van! balról.) És méltóztassék nekem elhinni, nem mi vagyunk arra hivatva megítélni, hogy ezek az elvek uralomra fognak-e jutni és meggyökereznek-e a nép életében, hanem az a szegényebb