Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.
Ülésnapok - 1896-425
428, orcü&goa öléi 1899. márczlnt 14-én, kedden. Sí; 1868-ban Í07 millió forintot tettek ki, ma már 156 milliót. Mindezen emelkedéssel szemben a vagyonosodás csökkent, — mint a hogy azt a t. földmívelésügyi miniszter úr a már előbb idézett munkában is kifejti, — azon értékcsökkenés következtében, mely a főterméknél, a búzánál mutatkozott, s melyet a t. miniszter úr az 1890-es években évi 153 millióra becsül. (Zaj a jobboldalon). Rövidesen be fogom fejezni felszólalásomat. Valósággal röstellem, hogy mikor három hónapi küzdelem után, a melynek eredménye az országra üdvös volt, végre a ház a folyó ügyekről tárgyal és alkotásokról tanácskozik, akkor lehetetlennek bizonyul ezen számbelileg megcsökent ellenzéknek elérni azt, hogy legalább az az egy felszólaló, ki érdemetlenül bár, de mégis a párt vezére, meghallgatásra találjon. Széll Kálmán miniszterelnöks Igaz! (Altalános, élénk helyeslés.) Kossuth Ferencz: Én mindekit megszoktam hallgatni, úgy a privát életben, mint ebben a parlamentben, és nem túloznám igényeimet, ha elvárhatnám, hogyha röviden szólok, ezt legalább csendben tehessem. (Élénk, általános helyeslés.) A költségvetésre visszatérve, nem helyeslem azt sem, hogy miképen van a budget összeállítva. Évről-évre tapasztaljuk azt, hogy a zárszámadások óriásiiag eltérnek az előirányzatoktól. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Jól tudom, hogy ezt milyen czéllal csinálja a t. péuziigymiszter úr; azzal a czéllal, hogy esetleg meglepetésnek ne legyen kitéve a budget sa zárszámadások valahogy passzivitást ne mutassanak. De ha az a czél helyes is, mindennek van határa, s azt hiszem, hogy mégis korlátozni kellene azt az óriási különbséget, mely év év után a zárszámadások és az előirányzatok közt van. {Helyeslés a szélső baloldalon.) Helytelenítem azt a rendszert is. mely a különböző tárezákat abba a helyzetbe hozza, hogy tárczaadósságokat csinálnak, mert a budgetnek valódiságát az is meghamisítja. Ámbár nem a tárczák adósságainak kategóriájába, de ezen eszmerendhe tartozik az, mit például hozok fel, hogy a kereskedelmi tárczában 1897-ben meg kellet szavazni egy nagy kölcsönt azért, hogy fedeztessenek olyan kiadások, a melyeket be kellett volna venni az évi kiidások sorába. Az évi budgetek tehát hamis képet mulattak, míg az emiitett kölcsön helyre nem ütötte a hézagot. Helytelenítem végre äzt, hogy a mikor az országnak vau annyi pénze, hogy 156 millió forintot költ el a közösügyekre, hogy a földmívelési ügyekre esak 19 milió forintot költ el, és a közoktatási ügyekre csak 13 millió forintot. (j)gy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) Nem részletezek tovább; de felhívom az j KÉPVILHAPIA 1896—1901. XXI. KÖTET. igen tisztelt miniszterelnököt, hogy azt a népei, mely a félmilliárdos bttdgetet véres verejtékével fedezi, juttassa bölcs, igazságos és törvénytisztelő kormányzattal joghoz és szabadsághoz addig is, míg a függetlenségi párt Isten segítségével a hazát az állami függetlenséghez fogja juttatni. (Élénk tetszés és éljenzés a szélső baloldalon.) Dedovics György jegyző: Gróf Apponyi Albert! Gr. Apponyi Albert: T. ház! ( (Halljuk! Halljuk!) Az előttem közvetlenül szólott igen tisztelt képviselő urat nem fogom követni azon érdekes pénzügyi és közgazdasági fejtegetéseknek a terére, a melyekkel beszédét befejezte. De annyiban teljesen egyetértek vele, és talán nincs a háznak egy tagja sem, a ki e tekintetben eltérő véleményt tápláln , hogy pénzügyi helyzetünk, nevezetesen az a körülmény, hogy Magyarország közgazdasági erejét az adóztatásnak terén a végletekig már is megfeszítettük, holott még igen sok állami, kulturális, közgazdasági feladat vár megoldásra, melyeknek mindegyike újabb és újabb pénzügyi igényekkel lép fel, mondom, hogy ez a helyzet minket a pénzügyi téren a legnagyobb rigorozitásra, körültekintésre és a legszigorúbb takarékosságra utal. És én megvallom, hogy ebben a tekintetben megnyugvásomra gzolgál az, hogy a kormánynak élén olyan férfiú áll, a ki a politikai téten első sikereit épen a magyar pénzügyeknek rendezése kíirül érte el, a ki a magyar államháztartást és a magyar közgazdaságot alaposan ismeri, és a ki bizonyosan ambicziója nem legutolsó tárgyául azt fogja tekinteni, hogy a súlyos áldozatokkal helyreállított pénzügyi ellensúlynak nemcsak minden megromlását megakadál) ózza, hanem annak fentartását minél biztosabb és szilárdabb alapokra helyezze. (Helyeslés a jobboldalon és a középen.) A költségvetésről pénzügyi szempontból I csupán ennyit szándékozom mondani, és áttérek a politikai helyzet olyan mozzanatainak rövid ecsetelésére, a melyekről nyilatkozni a parlament színe előtt, gondolom, erkölcsi kötelességem. (Halljuk! Halljuk!) Mert midou a parlament.iek egy oly tényezője, minő egy országos párt nem elvi álláspontját, mert ez változatlan maradt, hanem helyzetét a parlamentben megváltoztatja, én azt hiszem, hogy arról az ország színe előtt, itt ebben a parlamentben számot kell adni. (Helyeslés.) Horánszky Nándor t. barátom a miniszterelnök úrnak programmbeszéde után kifejezést adott ugyan teljes egyetértésének azokkal a szempontokkai, melyek a miniszterelnök úr beszédében kifejezésre jutottak, de a dolog természete szerint ezt csupán mint egyéni nézetet mondhatta, mert a'/ok, a kik vele és velem együtt I addig külön pártot képeztek, még nem tauács8
