Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.
Ülésnapok - 1896-425
Hg 425. orsz&gog Ülés 1899. märczins 14-én, kedden. gyenge államnak tartották, és védelem szempontjából jónak gondolták egy hatalmasabb állammal az említett helyzetbe hozni. Még most is azzal érvelnek a mi t. ellenfeleink, hogy Magyarország nem lehet független, mert kicsiny és gyenge. Legyen szabad erre is lord Broughainnak már idézett munkájából olvasni fel a választ. Lord Brougham sorra véve az államok közötti kapcsolat különféle módozatait, oda nyilatkozik, hogy: * mindnyája között a tökéletlen szövetkezeti! unió a legrosszabb, még külvédelmi tekintetben is; pedig hát valamely hatalmas szomszéd elleni védelemről való gondoskodásnak szüksége az egyedüli tekintet, mely azt igazolhatná.« Tehát ismétlem, bogy mig egyrészről lord Brougham azt mondja, hogy a védelem az egyedüli tekintet, mely a tökéletlen szövetkezeti uniót igazolhatná, hozzáteszi, hogy az ilyen szövetkezés a lehető legrosszabb állapot. E kérdésben is a tények tökéletesen igazolták lord Brougham fejtegetéseit. Kérdem, hogy mi történt Magyarországgal á mohácsi vész után, és azóta folytonosan? Az történt, hogy a mohácsi vész után azért, hogy el ne tiporja Magyarországot, egy hatalmas szomszéd, odavetette magát az ország egy másik hatalmas szomszéd karjaiba. E szomszéd még inkább eltiporta Magyarországot. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ugy járt Magyarország, mint az a római katona, kit Fannius-nak nevez tek, a ki azért, hogy az ellenség valahogy meg ne ölje, maga ölte meg magát. A védőhatalomtól többet szenvedett Magyarország, mint szenvedett vo'na attól a másik hatalomtól, a mely ellen védekezett, mint a hogy azon kis államok, melyek nem birták magukat megvédelmezni, bár Magyarországnál sokkal kevésbbé fejlett kis or szagok, azért mégis már régóta élvezik önállóságukat és függetlenségüket. (Úgy van! Úgy van! a szélső báloldalon.) Fájdalom tehát, a tényállás az, hogy Ausztria és Magyarország a kettős államiságának csak álarezát viseli ; mind az, a mi az államiságának manifesztáeziója, még nem is közös, hanem osztrák. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Annak a birodalomnak, mely a kettős állam álarczát viseli, még egy közös parlamentja is meg van, melyet delegácziónak neveznek; és a mi nem más, mint egy tényleges közös parlament, bár bizottságnak nevezik. Sőt e gyülekezet a parlamentek legjellemzőbb jogával is bir, a budget-joggal minden birodalmi kérdésben. Sőt még ha egyet nem ért a két delegáczió, akkor együtt is szavaz. Tehát valóságos czentráb parlament létezik, mint a hogy azt egyik t. barátom mellettem megjegyzi. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt hiszem, hogy röviden bár, de a mi szempontunkból elég kimerítőleg bebizonyítottam azt, hogy a 67-es alapon nélkülözi Magyarország azt az önállóságot, a mely önállóságnak kivívása nekünk, a függetlenségi pártnak mindig életczélunk lesz. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Most legyen szabad igen röviden reflektálnom magára a budgetre, mint a hogy ez kötelességem is. (Halljuk! Halljuk!) A bndget ebben az évben már felülmúlja a fél milliárdot, minthogy 503 millió forintra rúg, tehát négy és fél millióval több, mint a múlt évben. Fájdalom, ez a növekedés nemcsak ideiglenes, hanem az alkotmányos éra óta minden évben következetesen és folytonosan fokozódik. Ha meggondoljuk, hogy ezt a félmilliárdos budgetet egy 18 millió lakossággal biró ország kénytelen elviselni, akkor lehetetlen, hogy meg ne ütközzünk, kivált, ha tekintetbe vesszük, hogy ezen ország lakosait különböző czfmek alatt 5400 millió forint adósság terheli; még pedig az alkotmányos korszak alatt kötött államadósság 2031 millió, a jelzálog adósság 1322 millió, váltótartozása 1706 millió, kötvénykölcsön és magánosoknál levő adósságok czirka 12 millió, tehát összesen 5400 millió. Ha azt is meggondoljuk, hogy ezen adósság egy oly ország lakosait terheli, a melynek egész földbirtok értéke csak czirka 560 millió forintot tesz ki, mint a hogy ezt az általam igen tisztelt földmívelésügyi miniszter úr egy érdekes közleményben kifejti, akkor lehetetlen, hogy az ember meg ne döbbenjen a felett, hogy az ország lakosainak annyi adóssága van, mint a mennyi értéket képvisel az összes földbirtoka. Ez annál megdöbbentőbb jelenség, mert Magyarország földmívelő állam, és a közvagyon legnagyobb része földbirtok. (Zaj a jobbóldalon.) Igen kérem, t. túloldal, legyenek szívesek érveléseimet meghallgatni, mert fontos dologról van szó. A teher, melyet egy 503 milliós bndget egy országra ró, annál nehezebben viselhető el, minél inkább földmívelő az illető ország, mert a földmívelő országban a tó'ke egy évben csak egyszer jövedelmez, holott egy iparosországban többször is megfordul. Ezzel is még terhesebbé válik Magyarország számára a budget elviselése. Hogy a magyar adózó közönségtől ki legyen préselhető ilyen óriási összeg, azért történik az, hogy például a fogyasztási adó, a mely 1868-ban kerek számban 12 x /2 millió volt, ma már 75 millióra emelkedett, pedig a fogyasztási adó az, mely a népet leginkább terheli, mert a vagyonos embernek is csak egy gyomra van, a nép fiának családja pedig többnyire számosabb tagokból áll, mint a gazdagabb emberé és sokkal több a szegény, mint a gazdag ember. Az egyenes adó is emelkedett, 1868-ban 40 millió forinton alul volt, most pedig már 100 millió forinton felül van. A közös ügyek költségei szinte emelkedtek,
