Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.
Ülésnapok - 1896-425
30 *25. országot lléi 1890. máreilns 14-én, kedfon. A kormányzat mindenben legyen igazságos, lelkiismeretes. Tisztviselőktől, kik az állam pénzét, vagy vagyonát kezelik, megkövetelem a takarékosságot, gondolja meg, hogy sokszor a krajczárhoz is keserves könyek tapadnak. Hiába állítják, hogy ebben a költségvetésben elmentek a takarékosság legvégső határáig. Nem akarok rámutatni minden fölösleges kiadásra, csupán egy-kettőre, példának okáért az új országház építésére, az egyházpolitikai törvények okozta kiadásokra. (Egy hang a szélső baloldalon; A katonai kiadásokra/) Hát arról most nem szólok. (Derültség,) Rámutatok a botrányos nyugdíjazásokra, a melyek minden esztendőben milliókat emésztenek fel szükségtelenül, méltánytalanul. (Igaz! Úgy van! a néppárton.) Ne elégedjünk meg, t. ház, azzal az eredménynyel, a mely tagadhatatlanul megvan a béke kompromisszum következtében, hogy tudniillik helyreállott a házban a békés tárgyalás módja. Ne elégedjünk meg azzal, hogy némikép a pártközi helyzet is tisztált, ha ugyan tisztult, hanem legyünk rajta, hogy a parlament működéséből haszna legyen az országnak, a földmívelő és kisiparral foglalkozó szegény néposztályoknak. (Helyeslés a hal- és szélső baloldalon.) Ne legyen ez az országgyűlés a pártok hatalmi versengésének és veszekedésének színhelye, hanem egy lelkesülő és a népért fáradozó oly testület, a melyre az ország minden polgára és a társadalom minden tagozata és osztálya bizalommal tekinthet. Ezek után, t. ház, miután, gondolom, eléggé megokoltam, hogy a politikai bizalomra okot nem találok, kijelentem, hogy a költségvetést el nem fogadom. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Rakovszky István jegyző! Kossuth Ferencz! Kossuth Ferencz: T. ház! (Halijuk! Halljuk!) Röviden fogok szólani, mert úgy veszem észre, hogy az érdeklődés a költségvetés tárgyalása iránt nem igen nagy, de azért mégis kötelességemet teljesítem, és pártunknak álláspontját kifejtein. Senkisem fog csodálkozni azon, ha mindjárt ágy kezdem felszólalásomat, hogy sem a jelen kormánynak, sem semmiféle 67-eS alapon álló kormánynak mi a költségvetést nem szavazzuk meg, (Helyeslés a szélső baloldalon.) és nem is fogjuk sohasem megszavazni. Á miniszterelnök úr személye iránt tisztelettel és őszinte rokonszenvvel viseltetem, de azért lehetetlen elválasztani az ő személyét attól a ténytől, hogy egy 67-es alapon álló kormánynak az elnöke. (Úgy van! a szélső baloldalon.) A mi meggyőződésünk szerint a 67-es alapon egy önálló magyar államot felépíteni lehetetlen. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Mi ezt lehetetlenségnek tartjuk még azoknak segélyével is, a kik nemrég a mi fegyverbarátaink voltak, (Halljuk! Halljuk! balfélol.) és a kik őszintén hiszik azt, hogy lehetséges a 67-es alapon a magyar állami önállóságot felépíteni, és a meglevő jogokat megvédelmezni. (Úgy van l Úgy van! a szélső baloldalon.) En azt hiszem, hogy t. barátaim, — mert engedjék meg, hogy még mindig azoknak nevezzem őket, — (Helyeslés balfélol.) csalódni fognak, (Úgy van! a szélső baloldalon.) keservesen csalódni, a mikor a nagy munkához hozzá fognak látni, támogatva a t. miniszterelnök urat. De ha nem is lehet a magyar államiságot a 67-es alapon teljesen felépíteni, mégis nagy szolgálatot tehet a hazának a volt nemzeti párt, ha a t. miniszterelnök urnak azt a jelszavát, a melyet székfoglaló beszédében hangoztatott, tudniillik »jog, törvény és igazság«, (Helyeslés a szélső baloldalon.) az életbe is átvinni és érvényesülni segítik. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Épen ebből a szempontból igen helyesnek találom azt, hogy a feloszlott nemzeti párt a kormánypártba belépett. Nincs elvi különbség a volt párt és a kormánypárt között és kivált a 1 miniszterelnök úrnak kijelentései után a nemzeti párt kötelességének tartom, hogy érvényre juttatni igyekezzék azt az irányt, a melyet e volt párt folyvást követett, és a mely irány összevág azzal, a melyet a t. miniszterelnök úr programmbeszédében hangoztatott. Kötelessége a volt nemzeti pártnak ezt az irányt érvényre juttatni igyekezni esetleges ellenáramlatokkal szemben; és ha ők őszintén hiszik, a mint megvagyok győződve, hogy őszintén hiszik, hogy a 67-es alapon felépíthető a magyar önálló államiság, akkor kötelességük ehhez a a kísérlethez hozzájárulni és köteles u égük egész erejükkel megpróbálni azt, hogy ezen elvük megvalósítható-e, igen, vagy nem? (Helyeslés a szélső baloldalon.) Továbbá remélem, hogy belépésük a kormánypártba azt az üdvös hatást fogja gyakorolni, hogy a kormánypárt ezentúl vélemény nyel bíró párt lesz, és kebelében a véleményeknek súrlódása és kifejlődése üdvös hatással lesz a párt életére, úgy, hogy a párt meg fog szűnni kizárólag a pártfegyelemnek engedelmeskedő szavazógép lenni, mint a hogy — bocsássanak meg, ha kimondom, — hogy azok voltak a múlt kormány alatt, a mi szerencsétlenség volt a hazára, mert ebből következett az, a mi ellen mi a legnagyobb erővel küzdöttünk, (Halljuk! Halljuk!) hogy tudniillik minden más alkotmányos elv tönkretétetett, csakis a többségnek akarata érvényesült és ez helyettesített minden alkotmányos elvet, sőt nem is a többség akarata, hanem az akkori miniszterelnök akarata, a melyről a többséget még értesíteni sem tartotta érdemesnek. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.)
