Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.

Ülésnapok - 1896-425

425. orstógoR ülés 1899, maradna 14-én, kedden. _' nem akarja jóvátenni, az az én támogatásomat soha megnyerni nem fogja. (Helyeslés a haloldal hátsó padjain.) Van a t. kormánynak előterjesztett progratnmjában még egy más dolog is, a mely a legszélesebb körökben érdeklődést fog kelteni, hogy tudniillik a szegény földmívelő néposztály érdekeit igéri figyelemmei kisérni és védelmezni; nevezetesen rámutat a parczellázásraés telepítésre, mint a melyeket szándékozik ezen szempontból tanulmány tárgyává tenni, és, habár kényes feladatok is, ezeknek megoldására törekedni. Lám, t. ház, milyen nagy hiba volt évtizedeken keresztül azt a magyar haza földjét mobillá tenni, úgy, hogy igazán megingott a szegény földmírelőnek a helyzete, és ezzel együtt nagyban megingott a hazaszeretete is. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Azelőtt, mikor még a jobbágyság megvolt, t. ház, — kijelentem én itt mellékesen, hogy nem akarom azt a korszakot visszaidézni, esak hasonlatképen akarok rámutatni, — régente a jobbágynak a megélhetését intézmények védelmezték, neki is, meg a családjának is az exiszteneziája biztosítva volt. Mostan a szegény földmivelő népnek, a kisbirtokosnak életfeltételeit semmisem biztosítja. (Helyeslés a szélső baloldalon) Sokkal helyesebb politika lett volna ezt a szegény, ezt az egyszerű, jóhiszemű, patriarchális viszonyok és tradicziók közt fölnevelkedett népet a földbirtok végtelen felaprózásának megakadályozásával, egy bizonyos létminimumnak a hiztosításával, mindenféiefogyasztási és népszövetkezeteknek a támogatásával és alimentacziójával a tönkre jutástól és a végnyomortól megoltalmazni. Most persze irt van aszoczializmusnak a rémképe. Borsódzik a hátuk a liberálisoknak, mert féltik a bőrüket és mostan maguk is beismerik, hogy nem vagyunk Amerika, hogy szegény népünk nem amerikai vállalkozó szellemtől van eltelve, tehát nem egyedül a gpekulácziót, a tőkét kell dédelgetni, hanem a régi hagyományokon lassan fejlődő és patriarchális érzéssel és gondolkozás! móddal bíró népünknek hóna alá kell nyúlni, megoltalmazni minden kiszipolyozástól, és neki egy bizonyos esisztencziát intézményes módon, törvények által biztosítani. Ám próbálkozzék meg a t. kormány ezekkel a dolgokkal, én azt mondom, hogy ez sokkal fontosabb az állam épületének kiépítésében, mely terveztetik, mint annak a modern állameszmének szertelen bálványozása. Most, midőn mi a költségvetésnek készítésével az állami élet fentartásának eszközeiről gondoskodunk, igen üdvös dolognak tartanám azt, ha az igen tisztelt szabadelvű képviselő urak mélyen megszívlelnék azokat a jó szándékokat, a melyeket a kormányelnök úr beszédében itt előttünk feltárt, és kezdenék végre a maguk körében is kiforrni engedni és érvényre juttatni azt, hogy nálunk nem csupán a személyes változások szükségesek a kormányban, hanem igazi rendszerváltozások. Én ugyan még egyelőre nem bizom ebben. Ma olvastam a Neues Pester Journalban egy vezérczikket, Beksics Gusztáv aláírásával, mely ismételve és nyomatékosan hangsúlyozza azt, hogy rendszerváltozásról szó sincs; és nem régiben a »Magyar Újság*, egy félhivatalos közlöny azt mondta, hogy nagyon fognak csalódni azok, a kik az új kormány változásban valami rendszerváltozást vélnek rejleni. Ez alkalommal, t. ház, rámutatok arra, hogy a néppárt programmja egészében teljesen fennáll. És most is elveink szempontjából nem pusztán frázis az, a midőn mi rendszerváltozásról beszélünk. Mert mi egy rendszert akarunk, a mely nem pusztán jogrendet, külső formulákat ismer, hauem erkölcsi rendet is, a mely alapját egy felső akaratban és nem egyedül az emberi észben találja. Pusztán jogi szempontokkal államot, nemzetet kormányozni nem lehet; pusztán jogi intézményekkel és erőszakkal, brachiummal nem lehet rendben tartani az embereket, legalább úgy, hogy erényes, becsületes, tisztességes emberek legyenek. (t)gy van! Úgy van ! a baloldal hátsó padjain.) Ha az állam azt akarja, hogy a polgárok becsületesek, tisztességesek, lelkiismeretesek legyenek, hogy kötelességeiket híven teljesítsék, akkor az államnak magának sem szabad vailásonkivűliséget, felekezetlenséget prédikálni, akkor az állami tényezőknek, a közigazgatási hivatalnokoknak, a törvényhozásnak, a kormány tagjainak jó példával kell előljárni abban az irányban, hogy hogyan kell megbecsülni a vallást, az erkölcsiséget, a vallás és egyház törvényeit, jogait, szolgáit stb. Mert ha mindezeken túlteszi magát az állam, a törvényhozás és kormányzat, akkor az egyes polgárok is igen könnyen emanczipálják magukat. Ha mindig csak az erőszakra, szuronyokra történik appellálás, akkor nem bizonyos az állam léte, mert régen megvan irva, hogy a büntető kódex és a fegyver állam-fentartó erőt nem képez. Mi rendszert akarunk továbbá, a mely az államot nem tekinti vállalatnak, melyben milliók az ezrek szolgálatában állanak és ezen milliók az ezrek érdekében fáradoznak és adóznak. Az államnak fő törekvését azen milliók sorsának helyes intézésére kell fordítania ; hogy ezek meg tudjanak élni, nem elég a kultúrát fejleszteni, hanem oda kell törekedni, hogy a kultúra előnyeit az összes néposztályok lehetőleg élvezhessék, Mert mi haszna van a kultúrának, ha csak ezrek részesülnek annak előnyében ? Az állam inkább a gyengék védelmére való, nem pedig az amúgy is erősek, hatalmasok dédelgetésére.