Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.

Ülésnapok - 1896-425

•^ 425, orgzfcgos ülés 1899. m&rcztas 14-én, kedden. Értem azt, ha valaki egyéni bizalommal viseltetvén az új miniszterelnök iránt, örül a változásnak és üdvözli őt; — ilyesmihez én magam is hozzájárulok, — de semmíkép sem tudnám megérteni, hogy valaki politikai bizalommal telnék el akkor, mikor látja, hogy a miniszteri székekbe a régi kormány legnagyobb része ismét visszaült, mikor az uj miniszterelnök rámutat a szabadelvű politika zászlajára, melyet ő szintén lobogtatni fog, és a mely zászló alatt az ő irányzata a szabadéivüség lesz. (Úgy van! jóbhfeHL) Mert, t. ház, abból a tényből, hogy a régi Bánffy-minisztereknek legnagyobb része megmarad, és a t. miniszterelnök árnak azon ujabb kijelentéséből van-e nekünk valami okunk, vagy alapunk arra következtetni, hogy itt valami rendszerváltozás fog- előállani? Madarász József: Mindenesetre. Páder Rezső: . . . A volt B ánffy-miniszterekntk, a kik a régi történt dolgokért bizony felelősek, talán most áj fejük lesz, vagy új gon dolkozás és érzésmódjuk ? Máskép fognak most az államról, a népről, a börzéről, stb. gondolkozni ? Kubik Béla: És az igazságról? Páder RezsÖJ És az a szahadelvü'ség! Ugyan mondja meg valaki,, mit ért ezalatt! Vagy elő van-e sorolva taxatíve valahol, vagy valamely lexikonban, hogy mi tartozik ezen szónak körébe, mi ennek a szónak a tartalma ? Hiszen látjuk, hogy ennek a szónak jelentése és tartalma különféle időszakokban és külön országokban más és más volt. Sőt én azt tapasztalom, és érzem, hogy a liberalizmus nem is egyik-másik pártnak kizárólagos tulajdona, mert hiszen látjuk a liberális pártnak sok olyan dolgát, a mi nem volt liberális, például a szav;>zatirtás, a választási népkinzás; vagy rá tudok mutatni, hogy a saját pártom programmjánál maradjak, a mi proyrammunkban is van olyan, a mi igazán liberális, mint a választási jognak kiterjesztése, vagy a szegényügy rendezése, vagy a gyülekezési szabadság védelme, humanitárius intézetek fel állítása, szaporítása, vagy a nzegény néposztályokról való gondoskodás. (Igaz! Úgy van! abaloldal hátsó padjain.) Tehát, t. ház, vájjon a liberális zászlónak ezen legújabb lobogtatásából lehet-e valami politikai bizalmat meríteni? Vagy nem volt-e liberális báró Bánffy Dezső ? Hiszen mikor kereszűtlgázolt minden törvénytelenségen, megéljenezték és megtapsolták, mint liberálist. Vagy nem liberális Tisza Kálmán, az ő különös törvényjavaslatával? Liberális volt annak minden aláírója. Vagy a t. pénzügyminiszter úr az ő legújabb alkotmány-jogi fejtegetéseivel, vagy a késedelmi kamatokra vonatkozó véleményével nem volt-e liberális? (Igaz! Ügy van! a baloldal hátsó padjain.) Az új kormány és pártja szintén az. Hogyan lehessen már most ezt megfogni, hogyan lehessen ezt vagy szóval, vagy tollal fixirozni, hogy tulajdonképen mi lesz most, és hogyan, miképen lesz? Hanem, t. ház, van talán egy szerencsésebb formula. Azt mondja, hogy az ő kormányzatának vezércsillaga egyszerű, és a mely minden kormányé,— ezt jól hangsúlyozom, és a t. háznak figyelmébe ajánlom, — mely minden kormányé i a törvény, a jog, és igazság. A Ránffy-kormáuyé is az volt ? Láttuk. A jelen kormányé is ez lesz ? Hát kérem, nem eléggé szabatos dolog ez, t. ház; mert vagy nem volt a Bánffy-kormánynak a vezércsillaga a törvény, a jog és igazság, és akkor ezáltal a legnagyobb szatisfakczió adatik mindazoknak, a kik azon kormány miatt panaszkodtak, vagy pedig, t. ház, ez alatt a kormány alatt szintén csak ugyanolyan lesz a törvény, a jog és igazság, és akkor én nem tudom felfedezni az ujabb rendszert. Mert bocsássanak meg, t. uraim, hogy ezekre kiterjeszkedtem, — talán akadémikus fejtegetéseknek látszanak, — hanem én megvallom őszintén, hogy midőn ilyen régi, ismert zászlót lobogtatnak, és ilyen régen elhasznált jelszavakat hangoztatnak, ez én bennem semmiféle bizalmat sem tud kelteni. De, t. ház, hagyjuk ezeket a philosophicus taglalásokat, mert azt mondják, ez nem gyakorlati politika, ez akadémiába való. Tehát felhozom azt, ami a t. új kormányéinök úrnak székfoglaló beszédében valóban pozitív dolog, mint a mely az ő kormányzatátjellemezni és irányítani fogja. Éz a pozitív dolog és hozzáteszem, hogy majdnem csak ezt találtam egyedül pozitívnak, az t. uraim, hogy ezen kormány a legújabb egyházpolitikai alkotásokat épségben szándékozik tartani. Tehát ennél a pontnál mindazok, a kik választóiknak megígérték a revízióra való törekvést, mint mi néppártiak is, épúgy szemközt találjuk magunkat az új kormánynyal, mint a Bánffy kormánynyal. Ez tiszta dolog, ez világos. Valójában tehát a mostani kormány is szemet huny ezen egyházpolitikai törvényeknek a káros volta felett, nem akarja tudomásul venni azt az erkölcsi dekadencziát és hanyatlást, a mely ezen törvényeknek nyomában jár és évről-évre nagymértékben ijesztőleg fokozódik. Éti, t. ház, ezt nem helyeslem, ezt én nagy államférfiúi könnyelműségnek tekintem. Mert a kereszténységnek erejét, hatását, befolyását csökkenteni, és pedig intézményekkel csökkenteni s elősegíteni a vallásonkivfíliséget, szaporítani a felekezetlenek számát, így mintegy ápolni és fejleszteni a vad nihilizmust, ha nem is direkt, de indirekt eszközökkel, ez szerintem nagy politikai hiba. És, t. ház, ha valamely kormány kijelenti, sőt makacsul hangsúlyozza, hogy ezt