Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.
Ülésnapok - 1896-436
436. országos ülés 1899. április 7-én, pénteken. ggQ, Molnár Antal jegyző: Óváry Ferencz! Óváry Ferencz: T. képviselőház! (Hall juh!) A vallás- és közoktatásügyi minisztérium ez évi költségelőirányzatával foglalkozva, teljes elismeréssel azon lelkes ügy buzgóság és fáradhatatlan tevékenység iránt, mely e tárcza képviselőjét hivatásköre összes ágazataiban annyira jellemzi, a magam részéről ezúttal csak a szorosabb értelemben vett népnevelés keretén belül óhajtok maradni, hogy néhány, talán kisebbnek látszó, de a gyakorlatban mégis nagyjelentőségű dologra hívjam fel a t. ház és a szakminiszter úr figyelmét. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt örvendve konstatálom, hogy a tárgyalás alatt álló költségvetés — a közterhek emelkedése nélkül — ismét fokozatos és lényeges, csaknem másfél milliónyi többlettel van előirányozva, mely tény mindig közelebb viszi a megvalósuláshoz abbeli reményünket, hogy államháztartásunknak ezen hosszú időn át legmostohább gyermeke, tudnillik a kultusztárcza, s a többi tárczák szükségletei között mihamarább be fog állani az a minden oldalról óhajtott kellő, helyes arány, a melyet a nyugati kulturállamok háztartásai mutatnak, s a melyben az államok anyagi és szellemi erejüknek egyik legdúsabb forrását birják. Eczélboz valóközeledésünketmelegen óhajtva, nagy megelégedéssel látom a jelen költségvetésben, hogy az egész többletnek majdnem harmadrésze épen a szorosan vett népnevelés igényeinek kielégítésére, vagyis a nemzeti közművelődés fundamentumának erős megépítésére van szánva. De époly megelégedéssel látom azt a körűitekintő óvatosságot, a mely a legégetőbb szükségletek kielégítése mellett az ezzel szükségképen együttjáró terheket az éveknek hosszabb sorára osztja fel. A terheknek ily okos és óvatos elosztásával és a uagystilű nemzeti politika igazi államférfiúra valló magasabb szempontjainak és követelményeinek kitűzésével és figyelembevételével létesül már az idén — a népoktatás minden barátjának igaz lelkesedésétől kisérve — az a kétszáz új állami elemi népiskola, mely első sorozata azon ezer iskolának, melynek el nem odázható felállítását az ország egyes vidékein nemzeti és állami érdek, a nép jóléte, anyagi boldogulása s a jövő nemzedéknek nagy feladataira való előkészítése egyaránt követel. Azok az elvek, melyek a minisztériumot az új állami iskolák helyeinek kijelölésénél vezérelték, kétségkívül minden tekintetben annyira helyesek s oly magas látókörről tanúskodnak, hogy azokat, valamint az egész sajtó pártkülönbség nélkül, úgy mi is bízvást minden habozás nélkül tehetjük magunkévá. Hogy az új iskolák elsősorban azon községekben állíttassanak fel, KÉPVH. NAPLÓ. 1896 — 1901. XXI. KÖTET. melyekben a magyar kisebbségnek nincs magyar tannyelvű iskolája, másodsorban pedig, ott, a hol, bár a magyarság van többségben, még sínes jó iskolája, egyenes posztulátuma az államfentartó faj védekezésének a nemzetiségi testbe való felszívódás lassú, de kikerülhetetlen proczesszusa ellen, (Helyeslés jobbfélöl) hasonlóképen csak helyeselhető a harmadik szempont, mely a tiszta magyar elem kulturális nívójának emelésére s ezzel műveltségi fölényének megállapítására s műveltségének jótékony kisugároztatására czéloz, míg végre a méltányosság és a jövő feladatainak megkönnyítése követeli, hogy azon tisztán nemzetiségi vidékek is részt nyerjenek a magyar kultúra áldásaiból, melyek e kultúrából meríteni óhajtanak, melyek az új iskolát önként maguk kérik, garancziát nyújtván, hogy az áldozatok, melyeket a magyar állam nekik hoz, nem meddő, hanem gyümölcshozó befektetései lesznek a nemzet erőtőkéjének. (Igás ! Ügy van ! jobbfélöl.) Felsorolva e szempontokat, csaknem a szelénytelenség vádjától kell tartanom, ha, t. ház, e négy szemponthoz még egy ötödiket is szeretnék hozzáadni, a mi részben impliczite ugyan már a felállított négy szempontban is benfoglaltatik, de a minek nagyobb méretű, sőt, ha lehetséges, teljes keresztülvitele nézetem szerint nemzeti szempontból szintén igen fontosnak és kívánatosnak látszik. Ez az ötödik irányelv a határszéleknek nemzeti iskolákkal való körülbástyázása volna. (Helyeslés jobbfelöl) Történetíróink kiderítették, hogy Árpádkori királyaink az ország határait köröskörűi határőrökkel erősítették meg, hogy a kívülről jövő támadás mindig résen álló, az ellenállásra mindig kész és képes erőbe ütközzék, s a szomszédok hódításai elé gát állíttassák. Ma az ügyes hódító nem teszi fel egy összeütközésre megfontolt terveit, hanem lassú, kiszámított szellemi hadjáratot indít, nem annyira a külső erőszak, mint inkább a kultúra fegyvereivel. Előbb híveket, azután fanatikusokat teremt a kultúrájával, jól tudván, hogy a kultúra azonossága előbb-utóbb a nyelvi, majd a geográfiai egységet is maga után vonja. Ez okból a magyar állameszme megvalósítására és megszilárdítására a kultuszkormány legfontosabb feladatai között óhajtanám látni azt, hogy a határszéleket, az államháztartás érdekeinek kellő szemineltartása melleit, talán már az ezer iskola közül még fel nem állított nyolcszáznak a keretében fokozatosan, lépésről-lépésre, vagy a szükséghez képest gyorsabban is, de mindenesetre öntudatos következetességgel lássa el modern határőrökkel, tudniillik állami iskolákkal, melyeknek üdvös tevékenységén megtörne az idegen szellemnek, kultúrának és nyelvnek bódító behatolása. (Helyeslés.) E védő szám fel-