Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.

Ülésnapok - 1896-436

326 436. országos ülés 1899. április 7-én, pesteken. míívészet főbb ágainál gyakorlati egyénekre is van szükség, a kik azután utasításokat, Útbaigazításokat adnak, az iparosokkal érintkezésben vannak, továbbá iparművészeti motívumokkal gazdagítják az illetőket. Ebben az irányban a múzeumot kiegészíteni, kitágítani elkerülhetetlenül szükséges. De, t. ház, itt ismét egy őszinte vallomást teszek. (Halljuk! Halljuk!) Még annyi pénz sem áll rendelkezésemre, hogy szekrényeim legyenek kellő számban, mert hiszen az iparművészeti tárgyaknak jó része még szekrényekbe sincsenek elhelyezve. Nézetem szerint az iparművészeti iskola tevékenysége is szűk korlátok között mozog. Itt is tágítani kell, új tanerőkkel való felfrissítésre van szüksége az iparművészeti iskolának, bármennyire elismerem is a jelenlegieknek hasznos működését. Az iparművészeti tárgyakban a külföldnek egyszerűen adófizetői vagyunk. (Úgy van! Űgy van!) Iparművészetre áldozni mindenesetre igen hasznos befektetés, s itt csak hivatkozom Colbertre, a ki ezt nagyonjói tudta, a ki nagy financier volt, és igaza lett, hogy az erre hozott áldozat legtermékenyebben gyümölcsözött Francziaországnak. Nemzeti múzeumunkról már többször szólottam, és most már, midőn nagyon is hosszú időre vettem igénybe a t. ház figyelmét, nem akarok hosszasabban beszélni. (Halljuk! Halljuk !) Csak röviden azt vagyok bátor megjegyezni, hogy majd minden múzeumnál arról szokás panaszkodni, hogy nincsen elég hely, ez minden múzeumnál általános panasz; minálunk azonban ez nem sablonszerű panasz, nálunk tényleg úgy van, hogy helyszűkében vagyunk. De én azt hiszem, hogy az új politechnikum felépítése, az új országház elfoglalása, az új szépművészeti múzeum felállítása után egy megfelelő kombinácziót tudok teremteni, különösen ha az Akadémiából ki fog menni a mostani képtár, akkor ez a helyiség is rendelkezésre fog állni és esetleg tárgyalás tárgyát képezheti majd, hogy múzeum czéljára felh'isználtassék. Egyszóval: ezekből a kapcsolatokból akarom én a múzeum kellő elhelyezését létesíteni. Addig is a belfejlesztés tekintetében szükségesnek találom, hogy a catalogue raisonnék elkészíttesenek, a melyek nélkül igazi haszonnal a múzeumot megtekinteni sem lehet. Ezek elkészítése folyamatban van, és az első füzet már meg is jelent. Kötelességet mulasztanék, — ha már a muzeumokról beszélek, — ha itt a házban ^köszönetet nem mondanék gróf Zichy Jenőnek (Élénk éljenzés.) azért az expediezióért, a melyet vezetett, a ki a múzeum tisztviselőinek, a kiket én adtam rendelkezésére, módot és alkalmat nyújtott tanulmányaiknak kiterjesztésére és különösen a múzeumi anyagnak gyarapítására. Én azt hiszem, hogy a t. ház helyeslésével találkozom akkor, ha itt, e helyen is gróf Zichy Jenőnek ezen áldozatkészségéért köszönetet mondok. (Éljenzés.) Még nagyon sokat kellene mondanom, mert hiszen egész részei vannak tárczámnak, a melyekről nem nyilatkoztam, de most már azt nem folytatom. (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőház! Én nem szépítettem előadásomban, hűen adtam elő körülbelül a magyar kulturéletnek a képét. Ismerem a hézagokat, ismerem a fogyatékosságokat; én érzem legtöbbször az előttem álló nagy czélok és a rendelkezésemre álló eszközök közötti nagy aránytalanság súlyát. Érzem, hogy bizonyos kulturális beruházások el nem halaszthatók, mert a halasztás bizonyos kultúrintézményekre nézve egyenlő a megsemmisüléssel, vagy legalább is a nagy visszaeséssel. Kegyes bírálatuknál azonban legyenek szívesek tekintetbe venni azt, hogy az én teljesítési képességem, erőm fogyatékosságán kivűl, szabva van azon eszközök határa által, a melyek rendelkezésemre állanak. Azért el merem mondani, hogy kulturéletünk az egész vonalon erősödik és izmosodik, s az a remény táplál és sarkal bennünket a további kitartó munkára, hogy nincs távol, nem szabad távol lennie azon időnek, mikor a pénzügyi egyensúly is fentartható és mégis az állam nagyobb arányú kultúrpolitikai beruházásokat tehet. Lelkem legbensőbb hangján szólok, midőu azt mondom, hogy erre nézve nincs sok veszteni való időnk, ígérem és tudom, hogy a mi erőt, akaratot, energiát, szorgalmat, odaadást Isten nekem és lelkes munkatársaimnak adott, lelkünk egész melegével fordítjuk a haza e legféltékenyebben őrzött kincsének, a magyar kultúrának gyarapítására. (Helyeslés és tetszés.) De, t. képviselőház, ennek hatása csak úgy lehet, hogyha az egész magyar társadalom ezekben a nagy, kibékítő, kulturális czélokban osztály, felekezet, társadalmi és pártktilönbség nélktíl segít és támogat bennünket. Én ezt a nemes, odaadó támogatást kérem a háztól és a nemzet minden hű fiától a magyar kultúra számára. Kérem a tételt elfogadni. (Élénk tetszés és éljenzés. Számosan üdvöslik a szónokot.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: T. ház! Az ülést folytatjuk. Molnár Antal jegyző: Boda Vilmos! Boda Vilmos: T. ház! Osztozom azoknak nézetében, a kik, tekintettel a tárgyalásra váró országos fontosságú törvényjavaslatokra, a költségvetési vitát lehetőleg megrövidíteni kívánják és azért felszólalásomban három tárgyról fogok lehető rövidséggel megemlékezni. Az első a