Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.
Ülésnapok - 1896-436
488. országos Illés 1899. április 7-én, pénteken. 3^7 költségvetés néhány tételére vonatkozik, a második rész fogja tárgyalni a tanítók anyagi, társadalmi és politikai helyzetét, harmadsorban meg kívánok emlékezni arról a fontos tárgyról, melyet az igen tisztelt vallás- és közoktatásügyi miniszter úr az imént oly szép szavakkal aposztrofált, tudniillik a nemzeti kultúráról. A mi a költségvetésnek néhány számtételét illeti, ezt röviden összegezve, abba vonhatom össze, hogy a folyó évi költségvetés 1,376.701 forinttal magasabb, mint az előző évi költségvetés. Örömmel konstatálom, hogy ezen meglehetős összegnek majdnem fele, tudniillik 600.000 forint, részben középiskolai, részben népnevelési czélokra fordíttatott, mert a középiskolákra 189.619 forinttal, a népnevelési czélokra 383.757 forinttal több van előirányozva, mint az 1898-iki évre. Azonban van itt egy tétel, a melynek némileg bürokratikus illata van, a mennyiben a központi igazgatásnál 6906 forinttal több irányoztatik elő, és ez azzal indokoltatik meg, hogy az 1898 : XIV. törvényezikk végrehajtásából származó központi igazgatási teendők ellátására egy titkári állás rendszeresítése vált szükségessé. Ezen futómegjegyzések után, melyek a költségvetésre vonatkoznak, áttérek most a tanítók helyzetének ecsetelésére. (Halljuk! Halljuk !) Á mélyeu tisztelt vallás- és közoktatásügyi miniszter úr imént elhangzott beszédében biztosított bennünket, hogy a tanítók anyagi helyzete az ő kiváló gondját képezi. Én nem vonom kétségbe, hogy a t. miniszter úr jóindulattal viseltetik a tanítók iránt, azonban a tanítók anyagi helyzetének javulásáról beszélni addig, míg a 300 forintos minimum fennáll, bizony nagyon kétséges vállalkozás. Ugyancsak a t. miniszter úr említett beszédében biztosított bennünket, hogy mindent, a mit tenni szükséges, gyors és erélyes kivitelben fog eszközölni. Nagyon kérem a t. miniszter urat, szíveskedjék ezen nemes és szép tulajdonságát, a melyről nem kételkedem, hogy megvan, a tanítókkal szemben minél előbb érvényre juttatni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hogy azonban a tanítók társadalmi és politikai helyzete is sok kívánni valót hagy fenn, erre vonatkozólag legyen szabad nekem egy hírlapi czikkből egy részletet felolvasni, mely erre vonatkozólag tájékoztatást nyújtani igen alkalmas. (Halljuk! Halljuk!) Ezen hírlapi czikk megjelent a Nemzeti Iskolában, a mely tudvalevőleg a tanítók hivatalos lapja, és a melynek szerkesztője Benedek Elek volt képviselőtársunk, kinek komoly magatartása úgy itt a házban, mint azon kivül elég biztosíték arra, hogy olyan dolgo';at, melyek a valóságnak meg nem felelnek, aligha állít. A czikk ezen részét nem azért olvasom fel, mintha rekrimiuálni, vagy vádolni óhajtanék azzal, hogy ezt a tarthatatlan, tűrhetetlen helyzetét a tanítóknak fentartani óhajtanák, csak egyszerűen okulás czéljából teszem ezt, tekintettel a jövőre, (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) mert óhajtandó, hogy ez a helyzet mielőbb megváltozzék, ha úgy áll, a mint itt le van írva. Foglalkozik ez a czikk az új kormányzat bekövetkeztével és így jajdúl fel — mert ez a kifejezés felel meg leghelyesebben a czikk ezen részének — (olvassa) .* »Nem fogják e üldözni a vallást, a tudományt és a politikai meggyőződést? Fognak-e reverzálisokat. venni a tanároktól és tanítóktó 1 , hogy politikával nem foglalkoznak, vagy a kormány politikájára esküsznek, a mint ez a letűnt korszakban megtörtént? A magyar szellem erejét, szabadságát, függetlenségét szabad lesz-e valóban hirdetni mindenhol és mindenkinek, és meg fogja-e védelmezni a kormányhatalom minden erejével azokat, a kik ezért jutnak összeütközésbe környezetükkel és felebbvalójukkal ? Megengedik-e az ifjúság nemzeti önérzetének öntudatos fejlesztését? Nem fogják-e ábrándozókuak, sovinisztáknak tekinteni, mellőzni, sértegetni, üldözőbe venni azokat, a kik ezt cselekszik? Á komoly munka, nemes gondolkodás, lelkiismeretes kötelességteljesítés, szorgalom és igazi képzettség és tudomány számíthat-e elismerésre, vagy ezentúl is a nagyképű, besúgó csúszó-mászók hada fog garázdálkodni közoktatási téren, mint egyebütt?* Ismétlem, t. képviselőház, hogy én ezt a lapot és annak szerkesztőjét elég komoly embernek tartom arra nézve, hogy valótlanságokat lapjában közzétenni nem enged, és így mindenesetre figyelmeztetésül a jövőre, szükségesnek tartottam azt itt röviden felemlíteni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A mi most már a nemzeti kultúrát illeti, a melyet a t. vallás- és közoktatásügyi miniszter úr oly fenkölt szavakban felemlített, és a mi a nemzeti kultúrával szorosan összefügg, tudniillik a nemzeti állam kiépítését illeti, erre vonatkozólag leszek bátor egy pár megjegyzést tenni. (Halljuk! Halljuk!) A nemzeti állam felépítése általános jelszó, mely épúgy benfoglaltatik a változó kormányok programmjában, mint az ellenzék törekvéseinek is egyik legragyogóbb eszményét, egyik legfontosabb tárgyát képezi. E mindnyájunk által egyértelmtíleg vallott eszmény megvalósításának egyik legkiválóbb eszköze az iskola. Lássuk csak, miként felel meg az iskola és ezzel kapcsolatosan a közoktatásügyi kormány, mely az iskola irányát megszabni van hivatva, nagy horderejű feladatának. Ellenzéki pártállásomból kifolyólag sem vagyok annyira elfogult, hogy be ne ismerném, hogy ez az irányzat megvan és nagy óvatossággal követtetik is. Csakhogy e lagymatag eljárás talán épen csak arra jó, hogy a nemzeti állam megvalósulása ellen
