Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.

Ülésnapok - 1896-435

292 435* országos ülés 1899. április 6-án, csütörtökön. czélból, hogy könyöradományok útján a jégverés által szenvedett vidékeket segélyezze, de másfelől azért is, hogy a kormánynak benyújtandó memorandum ítlakjában megjelölje azon irányokat és fedezendő szükségleteket, a melyek a jégverés okozta károk következtében a kormány feladatai közé tartoznak. E memorandumnak egyik fontos pontját képezte a jégverés elleni biztosítás kérdése, (Helyeslés.) mert a bizottság azon szomorú tapasztalatra jutott, hogy a jég által sújtott vidékek legnagyobb része, különösen a kisgazdák a jégkár ellen biztosítva nem voltak. Egyik főszükségleíet képezi az, t. liáz, hogy a magyar kisgazdaközönség bármily módon, talán még kényszerítő eszközökkel is odatereltessék, hogy terményeit a jégkár ellen lehetőleg biztosítsa. (Helyeslés. Halljuk! Halljuk!) Tudom azt, t. ház, hogy a kényszereszköz nem kellemes fogalom, de a magyar kisgazda ezzel a kérdéssel egészen úgy van, mint a járni tanuló gyermek, a kit segíteni, istápolni, a járszékben járni kell kényszeríteni, hogy járni tanulhasson. A magyar kisgazda úgy van, kiilö nö^en a jégbiztosítás kérdésével, hogy azon költségeket, a melyekre nem kénytelen, a melyeket nem muszáj neki fizetni, bizony lehetőleg elodázza. Ezt nem is lehet csodálnunk, ha tekintetbe veszszük az óriási költségeket és nehézségeket, a melyekkel a mezőgazdaság jár; ha tekintetbe veszszük azon súlyos kötelezettségeket, a melyek a mezőgazdákra hárulnak, a kik az adózás szempontjából is a leghátrányosabb helyzetben vannak, mert az országnak bármely társadalmi osztálya, a kereskedő, az iparos, az ügyvéd, az orvos, a mérnök, a vállalkozó, mindegyiknek bizonyos fokig módjában van adóját szelídíteni bevallás útján; egyedfíl a gazda az, a ki ellen vall a kataszter és nem tagadhatja el az adóképességét, s kivetik reá a kataszter alapján. Pedig a kataszter sem valami igazságosan készült abban az időben, s a megadóztatás sem valami méltányos alapon történik. Nem lehet tehát c-odálni, ha a magyar gazdaközönség a jégbiztosítástól idegenkedik, de mégis meg kell minden alkalmat ragadnunk arr-i, hogy ha nem is kényszereszközök útján, de rábeszélés, intés, figyelmeztetés és jó tanácsok által, intézmények létesítése által a magyar gazdaközönség és különösen a kisgazda hozzászoktathassák, hogy birtokát jégkár ellen biztosítsa. (Általános helyeslés.) T. ház! Nehéz dolog arra a kérdésre felelni, hogy hol biztosítson a gazda? (Halljuk! Halljuk!) Különösen a múlt évi nagy jégverések következtében a biztosító társaságok százezreket, állítólag milliókat vesztettek, s ennek következtében most egy sajátságos elhatározással állunk szemben, tudniillik ezen társulatoknak a legnagyobb része, sőt majdnem mind úgynevezett kartell be lépett. (Igás! Úgy van!) Ennek kettős czélja van: az egyik az, hogy a díjakat felemeljék és másodszor, hogy ezek a kartellbe lépett biztosító társaságok a kárfelvételeket, Hquidácziókat közös embereik által eszközöltessék, így tehát ezen kartellbe lépett társaságok érdekeinek vau alávetve a gazda. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Ez így nem maradhat. Ha egyfelől arra akarunk törekedni, hogy a magyar kisgazda biztosítsa jégkár ellen az ő vagyonát, másfelöl ha azt látjuk, hogy a biztosító társaságok nemcsak hogy kedvezményeket és engedményeket nem adnak a kisgazdának, de velük szemben még kartellbe lépnek és díjaikat felemelik, akkor nem lehet kilátás arra, hogy a mi törekvéseinket siker koronázza és rábírjuk a kisgazdát arra, hogy elmenjen és többszörös díjakat fizessen jövendőre a jégbiztosításért és kitegye magát azon kellemetlenségeknek, mindenféle fenyegetésnek és terrorizmusnak, a melyek a jégkár felvétele alkalmával előfordulnak, sőt örül, ha megmenekedhetik a liquidácziótól, nemhogy még a kárnak megtérítését kívánná. (Úgy van! Úgy van f a jobboldalon.) Ezt így tűrni nem lehet, t. miniszter úr; ez fontos és sürgős dolog, mert ime a tavasz kinyiltával bekövetkezett az a korszak, midőn a magyar gazda terményeit biztosítani szokta és nincsen kihez forduljon, hogy azt biztosíttassa. Itt sürgős intézkedésre van szükség. Tudom

} hogy egyfelől a kereskedelmi minisztérium, más felől az igazságügyminiszter úr is kilátásba helyezték egy biztosítási törvény létesítését. Igen ám, csakhogy ez csak kilátásba van helyezve, itt pedig gyorsan, határozottan cselekedni kell, és azért kérem a t. miniszter urat, méltóztassék ezt a kérdést komoly figyelemre méltatni. Tudom, hogy neki ezekkel a biztosító társulatokkal szemben nagyon nehéz helyzete van. Nekem semmi szubjektiv érdekem nem lehet arra nézve, hogy egyik vagy másik társulat érdekében reklámot csináljak, de arról tudomásom van, hogy egyedül egyetlenegy társulat van Budapesten, a mely nem nyerészkedésre van alapítva, a mely a kölcsönösségre van bazirozva, éa ez a kölcsönös biztosító szövetkezet. Nem tudom, hogy valami kiváló tekintetet érdemel-e az a szövetkezet, de egyet tudok, hogy nem nyerészkedésre van alapítva és tudom azt, hogy a múlt évi óriási jégverések következtében ez a szegény négyéves szövetkezet is a válsággal küzd. Én arra kérem a t. miniszter urat, méltóztassék ennek a szövetkezetnek ügykezelését, tendencziáit megfigyelés tárgyává tenni, és ha megérdemli, méltóztassék figyelmére méltatni, ha pedig az ellenkezőről győződik meg, én nem kívánok a t. miniszter úrnak irányt mutatni, csupán azt az egyet kérem a magyar gazda-