Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.
Ülésnapok - 1896-435
435. országos ülés 1899. április 6-án, csütörtökön. 291 röviden, meg ne emlékezzem a hitelviszonyokról. A ki ismeri a mi mezőgazdasági viszonyainkat, ismeri a mi kisgazdáink helyzetét, tudni fogja, hogy mi nyomja legsúlyosabban a kisgazdát és mi nehezedik reá legjobban. És feltétlenül a súlyos hitelviszonyok, a nagy kamatok azok, a melyek alatt nyög a kisgazda és a melyek alól nem tud szabadulni. Ezen a bajon kell elsősorban segíteni, mert ha ezen nem segítünk, a többiek csak palliativ szerek, a melyekkel az előbbi nélkül a kisgazdákat sohasem lehetséges kiszabadítani szánandó helyzetükből, s nem lehet megakadályozni, hogy ezrivel tönkre ne menjenek. Ezt maga a praxis mutatja meg és az utal minket erre a térre. Tudjuk mindnyájan, hogy a tavalyi évben megalkottuk a hitelszövetkezetekről szóló törvényt. Tehát ennek keretében kell megoldani azon követelményeket, a melyeket imént idokoltam és hangoztattam és hiszem is, hogy a jelen kormány azon irányt tartva szem előtt, a melyet maga elé kitűzött, fel fogja tudni és fel is fogja használni a hitelszövetkezeti intézményt arra, hogy ezen legsürgősebb teendőket és ezen legsürgősebb hiányok szanálását ezen törvénynyel keresztülvigye. Végűi ismétlem azokat, a miket itt a vita előrehaladottságára való tekintettel csak igen röviden előadtam, s összegezem azokat abban, hogy az igen tisztelt szakminiszter úr továbbra is forszírozza a melléktermények fejlesztését, a legnagyobb buzgalommal vigye keresztül ezt tárczája keretében, de e mellett karolja fel az általam hangoztatott új közgazdasági irányt, mely maga után vonja mezőgazdaságunk egészséges reformját, értve alatta a mezőgazdasági ipar felvirágoztatását és végül tegye meg a szükséges lépéseket arra, hogy főleg a kisgazdát kimentsük szomorú helyzetéből és pedig a hitelviszonyok javítása által, mely ezen osztályt végpusztulással fenyegeti. Azon reményben zárom beszédemet, hogy a t. miniszter úr teljes jóakarattal fogja figyelembe venni az általam mondottakat. (Helyeslés a balon.) Lits Gyula: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Abban az időben, midőn a t. miniszter ár vette át a földmívelésügyi tárczát, az ország gazdaközönségének jó része bizonyos aggodalommal, kishitfíséggel fogadta e kinevezést, mert abban a feltevésben volt, hogy azon férfiú, a ki eddig kiválólag jogi dolgokkal foglalkozott, aligha fog érzékkel birni arra, hogy a gazdaközönségnek hosszú idő óta kívánt és óhajtott kívánságait kielégítse. És meg kell mondanom egész őszinteséggel, hogy azon idő óta, a mióta a t. miniszter úr vezeti a földmívelésügyi tárcza ügykörét, a magyar gazdaközönség jólesőleg tévedett az ő személyében, jólesőleg tévedett működésében. Mert meg kell mondanom egész őszinteséggel, hogy a miniszter úr nemcsak, mint elődje, ígéri, hanem cselekedett is. Benne volt tetterő, cselekvési képesség és fontos, mélyreható intézkedéseket létesített, nagy és mélyen fekvő bajokat tudott orvosolni, (Úgy van! Úgy van!) mert hogy csak egy néhányat említsek működése köréből: a filloxera által elpusztított szőlők rekonstrukczióját nagy részben keresztülvitte; a homoki szőlők ültetését eszközöltette, s e?,zel minden tekintetben nagyszabású munkát végzett és végeztetett. Ha tekintetbe veszem például a most két évvel ezelőtt felmerült nagy bajjal szemben a munkászavargásokkal szemben tett erélyes intézkedését, a melyről mondhatni, hogy ügyesen, okosan és tapintatosan tudta a kérdést megoldani, — bár nem véglegesen, mert e kérdés természeténél fogva ily rövid idő alatt teljesen meg sem oldható, — továbbá azt, hogy azután egy okos és méltányos törvény által egyfelől a munkaadók érdekeit, másfelől a munkások jogos követelményeit kielégíteni tudta, úgy mondhatom, hogy a magyar gazdaközönség elismerését vívta ki. Ha ezeken kivííl még felemlítem azt, hogy az állattenyésztés, különösen a lótenyésztés terén igen szakavatott s a czélnak igen megfelelő irányt követ; ha felemlítem azon erélyes intézkedését, a melyet példának okáért a borhamisítással szemben a legutóbbi időben tett, (Élénk helyeslés.) a melylyel, azt hiszem, osztatlan elismerését vívta ki az egész országnak, s ba tekintetbe veszszük, hogy, mint értesülve vagyok, jövőben is épen a magyar borkereskedelem érdekében egy egészen új, nagyszabású intézkedést kíván életbeléptetni: akkor, t. ház, azt hiszem, aligha nagyítok, ha azt mondom, hogy a t. minister úr eddigi működésével sokkal több elismerést és hálát érdemelt ki, mint elődjei közül bárki is. (Úgy van! Úgy van! jobbfelöl.) É* épen ezen meggyőződésemtől indíttatva veszek magamnak bátorságot arra, hogy a t. miniszter úrhoz egy fontos ügyben kérdést és kérést intézzek. (Halljuk!) Kubik Béla: Az önálló vámterület ügyében! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Lits Gyula: Értem a jégbiztosítás kérdését. (Halljuk ! Halljuk!) Ismeretes a t, ház előtt az az irtóztató csapás, a mely a múlt esztendőben az országnak majdnem harminczhárom vármegyéjét érte, a midőn a megyék legtöbb gazdaságát a jégverés óriási mértékben elpusztította. A múlt évben, a midőn a jégverés dúlt az országban, (Halljuk! Halljuk!) a dunántúli képviselők állandó segélybizottsággá alakultak, a melynek én voltam szerencsés elnöke lehetni, a mely kezébe vette ezen kérdést egyfelől azon 37*
