Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.
Ülésnapok - 1896-435
290 < 86- <ws&gos flMs 1889. április 6-án, csfltlh-ttSkStt. által lendületet adott mezőgazdaságunk egyes ágának és igyekezett bizonyos irányokban a mezőgazdaság jövedelmezőségét fokozni és elősegíteni. T. ház! Az érdeme az igen tisztelt miniszter úrnak abban van, hogy az utóbbi években igyekezett a mellékterményeket lehetőleg fokozni. Ezt eléggé nem lehet méltányolni, a mennyiben mindnyájan tadjuk, kik a mezőgazdaságban ismeretesek vagyunk, hogy mily nagyfontosságú a melléktermények istápolása a mezőgazdaság jövedelmezősége szempontjából. Nem akarok itt az egyes kisebb mezőgazdasági ágakra kiterjeszkedni, de tekintve ezen gazdasági ágak fokozása fontosságának nagy jelentőségét, mégis egykét statisztikai adatot bátor leszek felolvasni. (Halljuk/ Halljuk,') Vegyük a dohánytermelést. Magyarországon még mindig 11,500.000 forint értékű dohányt hoznak be, szivart két millión felül, úgyszólván külföldről behozott szivarmenynyiségnek legnagyobb részét Magyarország fogyasztja el, úgy hogy Ausztriára nem esik egy nyolczad része a behozatalnak. Ez csak abban találhatja magyarázatát, hogy nagyobb kedveitségnek örvendenek az ausztriai szivarok, mint a magyarországi. De meg abban is, hogy a luxusnak — sajnos — mi jobban vagyunk rabjai. (Igaz! Úgy van! bal felől.) Biró Lajos £ Pedig a mi dohányunkból csinálják. Major Ferencz; A gyümölcstermesztésre vonatkozólag fontos adat, hogy még; mindig 1,600.000 forint nyers gyümölcs jön be hazánkba. Aszalt szilva két millión felül, mák 400.000 forint értékű, komló 800.000 forint értékű, hal 400.000 forinton felül. Bor a hordókban, több mint 14 millió értékben jön be, pezsgő fél millió értékben, ásványvizek több mint félmillió forint árú, pedig nincsen a világon ásványvizekben gazdagabb ország, mint Magyarország. Itt van speczialitásunk a sonka; majdnem 790.000 forint értékű sonkát hoznak be Magyarországba, pedig tulajdonképen innét lesz kiszállítva a nyersanyag, továbbá kávépótló iparczikkek 1,700.000 forint értékű. Csokoládé 700.000 forint értéken felül, továbbá czukorkák majdnem egy millió forint, czukros és egyéb tésztaneműek több, mint félmillió értékben. Ezeket csak azért hoztam fel, mert később hivatkozni akarok erre, a mezőgazdasági iparról szólva, és hivatkozni akartam azért is, hogy az igen tisztelt miniszter úrnak eléggé nem dicsérhető törekvését még inkább fokozzam, a melyet kifejtett ép a gazdasági melléktermények fokozása érdekében. Nagyfontosságú a mezőgazdaságról szólva, hogy azon ágát mezőgazdaságunknak fokozzuk azaz megteremtsük, a mely ágban találom egyedül jövő gazdaságunk felvirágzásának fundamentumát. Sajnálom, hogy ép erről a mezőgazdasági ipar fejlesztéséről nem hallottunk az előadói székből semmit, sőt merem mondani, hogy az eddigi felszólaló urak sem emlékeztek meg erről, pedig a mai viszonyok közt és a mai fejlett kultúra mellett lehetetlenségnek tartom azt, hogy a mezőgazdaság virágozzék : hogyha nem foglal helyt mezőgazdaságunkban a mezőgazdasági ipartelepek létesítése és teljes erőveli támogatása. Miért oly virágzók a mezőgazdasági viszonyok akár Ausztriában, akár Bajorországban, akár Francziaországban ? Azért, mert a mezőgazdaság ott nemcsak a vetemény ékre szorítkozik, hanem határozottan azért, mert kisebb birtokokon is mezőgazdasági ipartelepeket találunk. Ennek kell átalakítani a beköszöntő huszadik században mezőgazdaságunkat, hogy az virágzó és jövedelmező legyen, és hogy azokat a terheket képes legyen elviselni, a melyek minden téren a mezőgazdaságra nehezednek. Én tehát ezen irányban és erre a térre óhajtanám az igen tisztelt szakminiszter űr figyelmét fordítani, hogy lehetőleg segítse elő a kisebb mezőgazdasági ipartelepeknek létesítését. Ezzel nem azt mondom, hogy a nagy ipartelepek ne létesüljenek, azonban a kettőnek parallel kell együtt haladni és nem szabad a nagy mezőgazdasági ipartelepeknek lenyűgözni, vagy megsemmisíteni a kisebb mezőgazdasági ipartelepeket, melyre már, sajnos, példával is találkozunk; igy a kisebb szesziparfőzdék úgyszólva megszűntek, megszűntek pedig a nagy iparszeszfőzdék nyomása folytán, pedig a kettő nem szabad, hogy ellensége legyen egymásnak, lehet mind a kettőt külön, úgy az ipari mezőgazdasági gyárakat fejleszteni, és lehet és van módja annak, hogy ä kisebb mezőgazdasági ipartelepek is virágozhassanak. Természetesen legkívánatosabb lenne, hogyha lehetőleg szövetkezeíek útján létesülnének ezen kisebb mezőgazdasági ipartelepek. De hogy ezen mezőgazdasági ipartelepek létesülhessenek, arra két főtényezőnek kell hozzájárulnia. Egyik az, hogy a szövetkezeti intézményt a lehető legnagyobb fokban elősegítsük és virágzásra emeljük, és a hitelviszonyokat javítsuk. A szövetkezeti intézmény lesz főleg hivatva arra, hogy elsősorban az eléggé nem kárhoztatható gabonauzsorának, a mely az ország több részén kénye-kedve szerint pusztít, kerékkötője legyen. A fogyasztási többi ezikkek terén is ugyanígy találkozunk az uzsora egész sorozatával, melyet csak a fogyasztási szövetkezetekkel lehet meggátolni. Miért is kívánatos, hogy a szövetkezeti intézmény a legnagyobb mértékben elősegíttessék a t. miniszter úr által. (Helyeslés a baloldalon.) Nem mulaszthatom el, hogy bár nagyon
