Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.
Ülésnapok - 1896-435
286 48S. országos ülés 1898. április 6-án, csttt8rt$kS»« Ha nem, úgy felteszem a kérdést, elfogadja-e ház a bizottság javaslatát: igen vagy nem? A ház a bizottság javaslatát elfogadja, és így gróf Berchthold Arthur képviselő mentelmi jogát nem függeszti fel. Következik a mentelmi bizottság jelentése (írom. 552) Sima Ferencz képviselő mentelmi ügyében. Schmidt Gyula előadó: A képviselőház 1898. október 7-én tartott ülésében bejelentette a ház t. elnöke, hogy Sima Ferencz levelet írt hozzá, a melyben bejelentette, hogy idéztetett végzésileg — a végzés leveléhez mellékelve is volt — a nélkül, hogy tudná, milyen ügyben s így az ő mentelmi joga meg lett sértve ezen idézés által. Ez véleményes jelentéstétel végett nekünk kiadatván, meghozattuk az illető fenyítőiratokat és meggyőződtünk abbói, hogy olyan ügyben idéztetett, és pedig Szatmári Ede szentesi lakosnak rágalmazási ügyében, a melyben a mentelmi jog fel lett függesztve. Ekként tehát csak azon feltevésből indult ki ezen levél, hogy miután bizonyos formai hiány követtetett el az idézésben és ezen formai hiányt azután a bíróság, miután a végtárgyaláshoz Sima Ferencz nem jelent meg, pótolta, a mentelmi jog nem lett megsértve. És ezért ajánlom a t. háznak, hogy egyszerűen tudomásul vétessék, hogy intézkedés szüksége fenn nem forog. Elnök: Kivan valaki a jelentéshez szólani? Ha nem, úgy felteszem a kérdést: elfogadja-e a ház a bizottság jelentését: igen, vagy nem? (Igen!) A ház a mentelmi bizottság javaslatának elfogadásával kimondja, hogy Sima Ferencz képviselő mentelmi joga nem sértetett meg. T. ház! Most már áttérünk a napirendre. A földmívelésügyi tárcza 1899. évi költségvetésének (írom. 479) folytatólagos tárgyalására. Következik pedig: Molnár Antal jegyzői Lázár György! Lázár György: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A midőn a t. képviselőházban először felszólalok és a földmívelésügyi minisztérium 1899. évi költségvetésének tárgyalása alkalmából a Tisza-vidék pár fontos kérdéseivel foglalkozni kívánok, mindenekelőtt jelzem, hogy a földmívelésügyi minisztérium költségvetését általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. Elfogadom azért és annálfogva, mert általában helyeslem azon közgazdasági politikai irányt, a melyet a földmívelésügyi miniszter úr tárczájának minden ágazatában követ, és a melynek eredménye azon megnyugvás, a mely e táreza vezetésével szemben általában megnyilatkozik. És épen azért, mert helyeslem azon közgazdasági politikai irányt, melyet a földmívelésügyi miniszter úr követ, én épen úgy, mint mások tették, nem szándékozom jelen felszólalásomnak a kritika jellegét adni, csupán az egyszerű figyelmeztetés, szorgalmazás, sürgetés karakterét kívánom ennek adni a Tisza-völgy néhány főkérdésére nézve, a melyek megoldása véleményem szerint immár elodázhatatlannak tűnik fel. (Halljuk! Halljuk!) Elsősorban előtérbe nyomul itt, t. képviselőház, a Tisza vize lefolyásának rendszeres szabályozása, illetőleg a lefolyás rendezésének a kérdése. Azon víztechnikai hiba, mely a Tiszaszabályozás kezdő éveiben elkövettetett azáltal, hogy a Tisza felsőrészei átmetszések és töltések által szabályoztattak a nélkül, hogy az alsó berendezések ahhoz képest megtörténtek volna, mindeddig orvosolva nincs, nincsen orvosolva daczára annak, hogy a t. miniszter úr a vízi munkálatok sorrendjében most már teljesen helyes irányt követ. Kétségtelet az, hogy a Tiszának és mellékfolyóinak azon felső vidékeire, a melyekre az ármentesítés ki nem terjed, a medreknek oly jelentékeny elfajulásai és átváltozásai állottak elő, a melyeknek folytán a felső vidéknek csapadékvizei oly óriási tömejrekben és oly gyorsan és meglepetésszerűen tolulnak a Tisza alsó vidékére, hogy azok kérdésessé teszik az ármentesítési munkalatoknak eddigi eredményeit. (Halljuk!) Nemcsak abban rejlik, t. képviselőház, ezen veszély, hogy az alvidék népe kénytelen ezen árhullám ellen óriási befektetésekkel, nagy töltésekkel védekezni, a melyeknek befektetési, fentartási és védelmi költségei ólomkép nehezednek az érdekeltség vállaira, mert hiszen ez ellen a masimális befektetésnek törvényben lefektetett elve nyújt némi enyhülést, de a legnagyobb veszély abban áll, hogy ezen óriási gyorsan rohanó árhullám ellen védekezni rendkívül nehéz, mindig problematikus, és ez növeli azon veszélyt, a melyben az alvidék árterei, városai és községei forognak, mert egy ilyen pár napi árhullám megsemmisítheti mindazon erkölcsi és anyagi javakat, hosszú éveknek munkáját. A felső vidékről lezúduló ezen árhullám veszélyeit növeli azon körülmény, hogy a Tiszának azon szabad árterein, a melyeken eddig a víz kifejlődésének gátja nem volt, már úgyszólván mindannyian ármentesítő társulatokká alakultak, a melyek új területeket nyitottak meg a földmívelési kultúrának, de egyúttal emelték a víznek a magasságát, a mely ellen védekezni kell. Hogy egyebet ne említsek, — mert hiszen említhetnék több ilyet, — itt van mindjárt az ecsedi láp leesapolásának a kérdése. Itt 70.000 hold jutott ármentesítéshez, és így ez valóságos új honfoglalásszámba megy; ehhez úgy a t. miniszter úrnak, mint azon nemes hazafinak, a ki ezen ármentesítés élén áll, grőf Károlyi Tibornak, őszintén gratulálok; kétségtelen azonban, hogy ezen óriási latifundiumnak összes vizei szintén emelik az alsó vidékeknek
