Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.

Ülésnapok - 1896-434

266 484. országos ölés 1899. április 5-én, sserd&n. kivitelünket, például szarvasmarhánk kivitelét. Az 1898. év első tíz hónapjában kivittiink — hogy preeziz számokat hozzak fel — 3000 darabbal több marhát, mint 1897-ben. Csakhogy ezen 3000 darabbal szemben 26.000 darab szerb szarvasmarhával több jött be 1898 ban, mint 1897-ben. Összes kivitelünk 213.000 darab volt, ezzel szemben a behozatal 57.000 darab, vagyis 37 része a kivitelünknek a behozott marhák által volt fedezve. A juhkivitelt nem is említem. Mindenki tudja, még a gyapjúkereskedők is, hogy a juhtenyésztés már egészen a csőd szélén áll. Francziaországba már abszolúte nem lehet kivinni. A múlt évben 50.000 darabbal kevesebb ment ki, mint az azelőtt való évben. Itt vagyok bátor megemlíteni, hogyha tapasztalja a miniszter úr, a mint bizonyosan tapasztalja, hogy a juhkivitelünk és általában a juhtenyésztésünk Magyarországon ilyen hanyatlófélben van, — a mely pedig fontos ága volna állattenyésztésünknek, már csak a belterjesebb gazdálkodás szempontjából is, — akkor mért nem tesz lépéseket arra nézve, hogy a katonaságnál, a hadseregnél a juhhúsnak a felhasználása alkalmazásba vétessék. Ez a legkevesebb, a mit kérhetünk, és a mit követelhetünk, mert a magyar gazdaközönség nem elégedhetik meg azzal a bölcs tanácscsal, hogy míg ezelőtt tíz esztendővel arra oktattak mindnyájunkat, a kik juhtenyésztó'k vagyunk, hogy csak húsra kell nevelni, nagy juhokat kell tenyészteni, most azt hangoztatják nem ér az semmit, a juhhúsnak nincs ára, fordítsuk vissza a dolgot és dolgozzunk gyapjúra. Én tehát nem látom át, hogy a tenyésztők érdekében, miért ne lehetne a hadsereget legalább részben juhhússal is táplálni. A sertéskivitelről nem is beszélek. A sertéskivitel 1,200.000 darabról leelvadt í80.000-re. Erre azt lehet mondani, hogy ennek nagyrészben a sertésvész az oka. Azt azonban már nem lehet a sertésvészszel indokolni, hogy annak daczára, hogy így apadt a kivitelünk, Szerbiából 64.000 darab sertést hoztak be a múlt esztendőben Kőbányára. Ennek már semmi néven nevezendő indoka nincsen. A lovak értékesítése tekintetében is visszafelé megyünk. így pl. a múlt évben kivitetett 29.700 ló, 5000-rel kevesebb, mint az azelőtt való évben. Különösen Olaszországban és Romániában csappant meg a lókivitelünk, úgy, hogy bátran mondhatom, hogy a ló értékesítésének az ügye egyáltalában nincs arányban azon nagy áldozatokkal, a melyeket az állam a lótenyésztésre íordít. Én elhiszem, hogy indokolt az a nagy áldozat, főképen azért, hogy a hadsereget alkalmas lovakkal láthassuk el, de más tekintetben valóban nincs indokolva és egyáltalában nincsen arányban az értékesítés a reá fordított költségekkel. Bármennyire unalmasak is ezek a numerusok, (Halljuk!) egyszer már le kell számolni ezzel a kérdéssel, mert csakugyan sajnálatra méltó, hogy daczára annak, hogy a magyar képviselőháznak négy-ötöd része gazdákból áll, mégis szivesebben foglalkozunk a ballerinának a trikójával, mint a szőnyegen lévő komoly természetű kérdéssel. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Egyedül a baromfikivitel az, mely hatalmas emelkedést mutat. 4,000.000 darab baromfi vitetett ki a múlt évben, a mi 500.000-nyi emeb kedést tüntet fel. De már itt is baj van, mert Németországban kezdik emlegetni, hogy minden kakas a maga szemetjén kaparjon, és hogy majd megregulázzák ennek a sok baromfinak és kakasnak Németországban való kukorikolását. De bármennyi tyúkot és csirkét vigyünk is ki, az sohasem fog kárpótolni azért a veszteségért, a melyet más állataink kivitelének csökkentése által vagyunk kénytelenek szenvedni. Már ezen felsorolt adatok is feltűnően igazolják azt, miszerint egyáltalában nem tesz a kormány semmit arra, hogy Ausztriával való viszonyunk keretében legalább biztosítva legyen tényleg az, a mi a papiroson meg van írva. És eléggé bizonyítja azt, hogy nem ok nélkül való azon sürgetésünk, miszerint korlátoztassék meg minden felhasználható eszközzel a szarvasmarhának keletről való bejövetele, é8 használtassák fel minden törvényes eszköz arra nézve, hogy a nyugoti piacz a mi részünkre megnyittassák. Még csak azt akarom itt megjegyezni, hogy tarifapolitikánk helytelensége is közrehat némi tekintetben a kivitel csökkentésére. Mert ha olcsóbban szállíthatnánk, jobban konkurrálhatnánk Oroszországgal, Szerbiával, és Romániával, Hogy ezt a kérdést is nagyobb figyelemre kell méltatni, mutatja az, hogy már Ausztriából ide jönnek a hangok, melyek szerint fenyegetnek, ha nem az ő szájaíze szerint fogunk velük kiegyezni, és nem úgy tánczolunk, mint a hogy ők hegedülnek, akkor teljesen mellőzni fogják a magyarországi píaczot és minden fogyasztási czikküket Oroszországból, Szerbiából és Romániából fogják beszerezni. Azt kérdem, vájjon ha az osztrákok így fenyegetőznek, van-e köztünk valaki, a ki azt merné mondani, hogy nem lehet ebből semmi? T. ház! Hogy az állattenyésztés kérdésével is foglalkozzam, engedje meg a t. ház, hogy megmondjam legalább főbb vonásokban, hogy állattenyésztésünk emelése czéljából micsoda intézkedéseket látok szükségesnek legközelebb és legközvetlenebbül életbeléptetui. (Halljuk l) Az első ezek között a szavatossági törvény meghozatala. Elképzelhetetlen, hogy mennyire ki