Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.

Ülésnapok - 1896-434

484. országos ttlés 1899. április 5-én, szerdán. 265 a magyar földnek terhe. Ugyanis 1867-ben i 22,359.072 forint volt kivetve földadóban Magyarországon. Ebből egy négyszögkilométer területre egyre-másra esik 69 forint 37 krajczár. 1898 ban 36 millió lett földadóban kivetve. Ebitől 117 forint esik egy négyszögkilométerre. Tehát az emelkedés 65-5%. Látható ezen számokból, t. ház, hogy a földbirtokos osztálynak az a követelése, az a folytonos jajgatása, mely szerint mindig azt hangoztatja, hogy a íöldadó szállíttassák le, jogosult. És nemcsak jogosult, hanem ütött az utolsó óra, a mikor azt le is kell szállítani. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) De hát a kormánykörökben legalább eddig azt tapasztaltuk, hogy erről hallani sem akarnak, sőt azt sem akarják meglátni, hogy minő irtóztató aránytalanság van a földnek a megterheltetése, megadóztatása és a mozgótőkének és vagyonnak megadóztatása között. (Úgy van! Úgy van! a szélső haloldalon.) T. ház! Nagyon kétségbeejtő dolog az, mikor egy országban a produktív osztály, mely annyi koczkázattal dolgozik, mint a földmívelési osztály, ily iitóztató módon meg van terhelve, úgy hogy ideális, tiszta jövedelmének egy negyedét veszi el tőle direkt adóban, mondom, csak az ideális, tiszta jövedelemnek, mert a reális jövedelemnek sokszor a felét, vagy ennél is többet. És azt kérdezem, t. ház, hogy vájjon mit kap ezért viszonzásai a szegény földmíves-osztály ? Bátran ki merem jelenteni, hogy semmit. És épen ezért nem nagyítom a dolgot, mikor azt mondom, hogy a földnek ilyen irtóztató módon való megterhelése a legszívtelenebb szivattyúmunka az állam részéről, a melynek eredménye nem lesz más, mint a földmíves-osztálynak kisebb-nagyobb mértékben koldusbotra juttatása és a földnek végkizsarolása, kiszipolyozása a rablógazdasággal, a mihez kénytelen folyamodni a gazdaközönség az irtóztató terheknek elviselhetése miatt. (Úgyvan! a ssélső baloldalon.) Mi tehát várva várjuk azt a perezet, időt, a mikor be fog következni az igazságos megadóztatása a földnek és más természetű adótárgyaknak, különösen a mozgó tökének Itt már többször hallottuk a miniszteri székből, hogy fogunk gondolkozni egy helyesebb, igazságosabb adózási rendszernek életbeléptetéséről, hanem rám ez az ígéret azt ;i hatást teszi, melyet tesznek az emberre az auzlagba tett üres üvegek, melyekre rá van írva : »Tokaji«. Nagy ünnepnapokon, szükség pillanatában kirakja a minisztérium az auzlagba ezen Ígéreteket, de a mint elmúlik az ünnepélyeskedés, az történik, a mi velem történt annak idején, mikor az intézetbe jártam, hogy leveszik az asztalról a ezukros süteményt, megint üveg alá teszik, és a legközelebbi ünnepnapig nem látják a gyermekek, de akkor is csak látják. KÉPVH. NAPLÓ. 1896 —1901. XX. KÖTET. T. ház! Engem nem lelkesít földmívelési költségvetésünk azon tétele, a mely szerint az, elismerem, meglehetős nevezetes szaporulatot mutatott fel. Nem lelkesít azért, mert ha még négyszerte annyi volna felvéve a magyar földmívelésügyi érdekek élőm zdítására, mint a mennyi fel vau véve, még akkor sem jelentene egyebet, mint azt, hogy vissza akarná az állam fizetni a földmíves-osztálynak egy részét azon igazságtalanul beszedett adónak, melyeket 30 eszteodő óta sajtol ki tőlünk az adóprés. Valósággal nem mondhatok egyebet, mint hogy ezen összeg oly aprópénz, melylyei nagy adósságokat kifizetni sohasem lehet. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezekután, t. ház, arra a kérdésre akarok kit érje-ízkedni, vájjon a földmívelés útján előállított termények és más értékesíthető czikkek értéke és értékesíthetősége emelkedett-e, javult-e, igen, vagy nem? Erre én határozott nemmel felelek. Nem javult, sőt határozottan állíthatom, hogy bizonyos tekintetben sokkal kedvezőtlenebb helyzetben vagyunk jelenleg, mint voltunk a múltban. Elismerem azt, hogy a földmívelésügyi adtuinisztrácziók terén történtek intézkedések, a me y intézkedések következtében a termelés javul, szaporodik. Az adminisztráczió terén tétettek ily természetű intézkedések, de az értékesítés terén nem tétetett semmi, mert ehhez már e^y kis nemzetgazdasági, közgazdasági és állami politika is kívántatnék. Azonban ehhez nem merünk hozzányúlni, félünk, hogyha valamely ilyen játékszert veszünk kezünkbe, Bécsben a körmünkre ütnek. (Igaz! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Lássuk például, hogy az állattenyésztés és állataink értékesítése terén mi történt? Nem akarok reflektálni arra, hogy még azon nyugoti államokba sem tudjuk bevinni állatainkat, melyekbe szerződési viszonyainknál fogva jogosan bevihetnők. Tisztán csak a mi kedves, jó sógorainkra, Ausztriára hívom fel a t, ház figyelmét. (Halljuk! Halljuk!) Mi történik ott?! Ausztriába nem lehet bevinni egy vármegyének egyetlenegy községéből sem állatot, ha a vármegye valamely községében valami ragály ütött ki. Már most azt kérdezem, ha Pest vármegyének felső részében valamely községben kiüt például a szájfájás, Baja mellől mért nem lehet az állatot felvinni? (Igaz! Úgy van! a széhő baloldalon.) Vagy ha Bihar vármegyében, Szerepen kiüt valamely ragály, miért nem lehet a belényesi hegyek közül a hízott marhát felvinni? (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Szerep ott van íőszomszomszédságában Püspökladánynak; ha Püspökladányból szabad felvinni, Belényesből miért nem szabad? De annyit sem bírunk kivinni, hogy a forgalmunk elébe épített gátaknak esak egyetlenegy gerendáját el tudná a t. miniszter úr czipelui, De nézzük részletesebben 34