Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.

Ülésnapok - 1896-434

2 61 * 8 *- orsEágos ülés 1899. április 5-én, iieráán. Borsod vármegye közönségének feliratát a szeszforgalmi adóról szóló 1898: XVI. törvény ­czikk módosítása iránt; Petőhenye községi lakosoknak Farkas Jó­zsef, — Dobroncz községi lakosoknak Kálmán Károly képviselők által beadott kérvényét a po­litikai, gazdasági és erkölcsi bajok orvoslása tárgyában. Kiadatnak a kérvényi bizottságnak. Végre, t. ház, a házszabályok értelmében függőben levő interpellácziók jegyzékét ma­tatom be. Kérem jegyző úr, tessék azt felolvasni. Molnár Antal jegyző (olvassa a jegyzéket). Elnök: Tudomásul vétetik. Most fel fog olvastatni az indítvány- és az interpellácziós könyv. Molnár Antal jegyző: Tiszteletteljelen­tem, hogy az indítváirykönyvben újabb bejegyzés nincsen. Az interpellácziós könyvben be van jegyezve április hó 5-iki kelettel Kálmán Károly képviselő úr interpellácziója a belügyminiszterhez, nagy­csütörtök ünnepe ügyében. Elnök: Az interpellácziót a képviselő úr szokott módon az ülés végén fogja megtenni. Most, t. ház, áttérünk a földmívelésügyi tárcza költségvetésének (írom. 479) folytatólagos tárgyalására. És pedig ki következik szólásra? Perczel Béni jegyző: Papp Elek! Papp Elek: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Nem tagadom, sőt készséggel elismerem, hogy a t. földmívelésügyi miniszter úrnak három évi működése jelentékeny eredményt tüntet fel. Mert hiszen tudvalevő dolog, hogy az ő működésének ideje alatt több oly régen hangoztatott kívánsága és óhajtása ment teljesedésbe a gazdaközönség­nek, a mely óhajtás jogosult volt, és a mely óhajtás teljesedése kedvező eredményeket idézett elő. Üdvös intézkedéseket léptetett életbe és czélszerű törvényeket alkotott. Ha mindennek daczára kénytelen vagyok azt hangsúlyozni, hogy egy nagyobbszabású, átgondolt, egyöntetű politika nem honosíttatott meg a földmívelésügyi tárczá­nál, azt leginkább annak tulajdoníthatom, hogy talán nem volt meg az összkormányzatban az az akarat, az a komoly elhatározás, hogy a föld­mívelésügy mindenekfelett előbbre vitessék és annak érdekei minden irányban előmozdíttassanak. Most azonban, mikor általában véve újabb kor­szak kezdetén vagyunk a politikai átalakulás következtében, abban a reményben és hitben élek, hogy talán az eddigi rendszerrel szakítva, a földmívelás érdeke az általános állami és gaz­dasági politika legfőbb érdekei sorába fog emel­tetni. Ebben a hitben élek és ezen hitet táplálja a miniszter urnak részint itt a házban elhangzott Ígérete, részint pedig az országos magyar gaz­dasági egyesület küldöttsége előtt kifejtett állás­pontja. Abban a reményben vagyok tehát, hogy a magyar földmívelás ügyével szemben a hosszú évtizedek alatt felgyűlt államadósságok, — hogy úgy fejezzem ki magamat — végre-valahára és meglehetős gyorsan, remélem, teljes mértékben le fognak fizettetni. T. ház! Ha tisztán csak arról volna szó, hogy vájjon a költségvetésben található szám­tételek eredményt és haladást mutatnak-e, és hogy ezen számtételekből visszatükröződő irány­zata, felfogása és gondolkodásmódja a föld­mívelésügyi miniszter urnak megfelel-e a köz­óhajtásnak és ebből kifolyólag, ha tisztán csak szubjektiv indokok vezetnének a felszólalásra, akkor egész készséggel kijelenteném azt, hogy a miniszterelnök úr iránt való elismeréssel be­szédemet be is zárhatnám. Azonban sajnálattal kell konstatálnom, hogy bárminő eredményeket mutatnak is fel a költségvetésben foglalt számok, és habár azok sok tekintetben haladást jelente­nek is, a mely haladásra az előadó úr a maga beszédében egész tüzetességgel, szakavatottság­gal és tárgyilagossággal ki is terjeszkedett, és a mely előadás mindenesetre ritkítja is párját ezen a téren; ha mondom, t, ház, ezeket mind készséggel elismerem is, azért mégis lehetetlen­ség, hogy a költségvetés tárgyalása alkalmával a földniível esnek politikai részével és annak kritikájával ne foglalkozzam, hogy vájjon egy­általában visszatükröződik-e ebből a költség, vetésből a szándék és akarat arra nézve, hogy egy nagyobbszabású s Magyarország közgazda­sági és földmívelési érdekeit egészben és nagy­ban átölelő politika czéloztatik és szándékoltatik-e meghonosíttatni ? T. ház! Az ez évi költségvetésben — a mint látjuk — a kiadás 26,052.614 forinttal van előirányozva; a bevétel pedig 18 924.221 forinttal. Tehát a nem fedezett hiány 7,128.393 forint, a mi az előző évhez képest haladást je­lent, mert a múlt évben 6,795.900 forint volt a különbség a bevétel és a kiadás közt. Ebből tehát önként következik, hogy ez évben 332.984 forintra emeltetett azon összeg, a melylyel más tárczának a bevételeiből dotáltatik a földmívelési tárcza. T. ház! Az emelkedés a rendes kiadásoknál 444.562 forint lévén, elismerem azt, hogy úgy ezen rendes kiadások emelkedése, valamint a rendkívüli kiadásoknál az emelkedés okosan, czélszertíen és gondosan fog, a mint a költség­vetésből látszik, elköltetni és felhasználtatni. Mert a mint a szaporulat felhasználása czéloz­tatik, a költségvetésből az tűnik ki, hogy az állattenyésztés emelésére, a mezőgazdasági mun­kás- és cselédügynek szocziáíis szempontból való

Next

/
Oldalképek
Tartalom