Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.

Ülésnapok - 1896-434

484. országos ülés 1899. i. április 5-én, sierdán. 563 rendezésére, a szakismeretek terjesztésére, mezőgazdasági különböző czélok előmozdítására, a szőlőszet és borászat mívelésére s a haladás érdekében való emelésére, a rovarok kiirtására, a mezőgazdasági statisztikának fejlesztésére van a többlet taxatíve részletesen előirányozva. Ha ezen többletet és az előirányzatnak czélját tekintem, azt látom, hogy a föídmívelésügyi miniszter úrnak czélja az, hogy a szakértelmet fejleszsze, másodsorban, hogy a szocziális intézkedések, a cseléd- és munkásügyek kérdése előbbre vitessék, hogy különösen a kisebb mezőgazdák nevelése s oktatása eszközölhető legyen. Ezen czélok és szándékok mind a mezőgazdaság és a mezőgazdasággal foglalkozó gazdaközöiiségnek érdekeit szolgálják. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök (csenget): Csendet kérek! Papp Elek: Mert példának okáért vitázni alig lehet a felett, hogy az állattenyésztésnek fejlesztésére múlhatlanúl szükség van. Szükség van egyrészt azért, hogy valami úton-módon pótoltassék az a nagy veszteség, a melyet az állatjárványok eddig okoztak az egész ország állatállományában, de másrészt saükség van az állattenyésztés fejlesztésére azért is, mert minduntalan napról-napra hangoztatjuk a beíterjesebb gazdálkodás terjesztését. Már pedig ez más módon, mint elsősorban az állattenyésztés emelése által nem érhető el. Ennélfogva tehát szó sem fér ahhoz, hogy az ez irányban történt kiadások nem hasznosak, nem czélszerííek. Hasonlóképen a szakértelem fejlesztésére történt intézkedések is csak helyesléssel találkozhatnak, mert azzal különösen az alsóbbrendű osztályok intellektuális erejét fejlesztjük. Ezen ezélból e néposztály-oktatás is feltétlenül szükséges. Nem mulaszthatom el azt, hogy saját tapasztalatom alapján ne konstatáljam azt, hogy különösen az Alföldön a népszerű előadásokat a magyar földmíves nép, az ifjabb nemzedék s a kisebb gazdák a legnagyobb buzgalommal hallgatják, látogatják, és hogy folyton szaporodik azok száma, a kik ezen vasárnapi szakelőadásokon megjelennek. Ezt nagyon kellemes és nagyon megnyugtató jelenségnek tartom, mert ezeknek az előadásoknak ily rohamos módon való látogatása egyszersmind morális tekintetben is nagy befolyással van a népre. Tehát e tekintetben is elismerem, hogy a t. miniszter úr nagyon helyesen használja fel azt az összeget, a mely a jelenlegi költségvetésben a múlt évi költségvetéshez viszonyítva mint többlet mutatkozik. T. ház! Szólva a munkás-kérdés megoldásáról, hogy erre milyen égető szükség van, azt különösen mi, mezőgazdasággal foglalkozó birtokosok érezzük legjobban, és nagyon jól esik tapasztalnunk azt, hogy a megoldás eszközéül nem a zsandárok szuronyait kívánja a föídmívelésügyi miniszter úr felhasználni, hanem inkább szövetkezeteket, társulatokat alakít, a melyekben a mezőgazdaság körében foglalkozó munkásokat csoportosítani kívánja, és ezáltal mintegy bizonyságot tesz arról, hogy ezen elhagyatott osztályra rátekint az állam is, s igyekezik őket öszhangzásba hozni a munkaadókkal és felszabadítani azon tévtanok hatása alól, a melyek miatt a múltban a magyar állameszmét s a társadalmi rend által föltétlenül megkövetelt polgári kötelességeket is napról-napra a legdurvábban megsértették. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) De, t. ház, én azt gondolom, hogy a szocziális és munkáskérdésekre vonatkozó intézkedések valójában csak nagyon, de nagyon kis mértékben képezik alapját, nagyon szűk, nagyon kis térre épített alapját azon fontos és mindenesetre a legközelebbi időkben megvalósításra váró intézményeknek, a melyeknek életbeléptetése immár halaszthatatlanul be kell, hogy következzék. De, t. ház, még ha mindazon intézkedések helyességét készséggel elismerem, és nincs okom megtámadni azon irányzatot, a mely felé a t. föídmívelésügyi miniszter úr politikája halad, mégis kénytelen vagyok kijelenteni, hogy akkor, midőn arról van szó, hogy a föídmívelésügyi miniszter úrnak megadjuk az eszközöket, az anyagi erőt arra, hogy továbbműködhessek : akkor meg kell a föídmívelésügyi miniszter úr sáfárkodását a maga teljességében vizsgálnunk; különösen szükséges kiterjeszteni figyelmünket azon körülményre, hogy vájjon az ő működése, az ő ígéretei és cselekedetei összhangban vaunak-e a közvélemény akaratával, óhajtásával és Magyarország nemzetgazdasági politikájának érdekeivel; (Úgy van! a szélső baloldalon.) és hogy vájjon azon hiányoknak pótlására, a melyek szembeszökően nagyok és nagy számban vannak, s a tapasztalt bajok orvoslására alkalmasak-e és czélszerüek-e azon eszközök és szerek, a melyek használatát a t. föídmívelésügyi miniszter kilátásba helyezi? Ez az a kérdés, a melylyel szorosabban és komolyabban kell foglalkoznunk, mert azt sohasem lehet tagadnunk s azt napról-napra, minden alkalommal hangoztatnunk kell, hogy Magyarország jövője csak akkor lesz biztosítva, ha egy helyes, öntudatos és egészen határozott czélt szem előtt tartó közgazdasági politikát követünk, és azon programmot, a melyet megalkotunk, öntudatosan, czéltudatosan, következetesen és vasszigorúsággal kereszttílviszszük. Én azt gondolom, — hogyha ezen szempontból veszszük bírálat alá a költségvetést, — hogy erre vonatkozólag nagyon kevés jót mondhatunk, mert igaz ugyan, hogy 7.125,393 forinttal járul hozzá az állam az előirányzott földmívelési kiadásokhoz, de azt kérdezem én,