Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.

Ülésnapok - 1896-433

256 433. országos Ülés 1899. márerins 24-én, pénteken. czának költségvetését is kitűzni. Méltóztatnak ehhez hozzájárulni ? (Felkiáltások a baloldalon: Tíz órakor?) Szerdán délelőtt a rendes időben. A szerdán, április 5-én délelőtt 10 órakor tartandó ülés napirendjén lesz tehát az említett két tárcza költségvetése. Egyúttal tekintve azt, hogy bőszszabb ideig ülés nem lesz, kérem a t. háztól a szokáaszerű felhatalmazást arra nézve, hogy a netán szükséges választásokra nézve az elnök intézkedjék. (Helyeslés.) Tehát a ház a felhatalmazást megadja. Most áttérünk az igazságügyminiszter úrnak Visontai Soma képviselő úr interpellációjára adandó válaszára. Plósz Sándor igazságügy miniszter: T. ház ! Visontai Soma képviselő úr folyó évi márczius 4-én a következő interpellácziót intézte hozzám (olvassa) : »1. Van-e tudomása a t. igazságügyminiszter úrnak, hogy a budapesti királyi büntető törvényszék egyik vizsgálóbírója ez évi márczius hó 2-án délután négy detektív és rendőri segédkezes mellett behatolt a Magyar Estilap politikai lap szerkesztőségébe s kiadóhivatalába és ott egy ugyanabban a lapban megjelent hírlapi közlemény kéziratát követelte; midőn pedig a jelenvolt kiadóhivatali főnök a sajtótörvény idevonatkozó szakaszaira hivatkozva ennek kiadását megtítgadta: házkutatást rendelt el 17.900/99. számú végzésével. 2. Tudja-e az igen tisztelt igazságügyminiszter úr, hogy a hozott végzés tartalmából világosan kittínőleg a legnagyobb törvénytelenség és a legsúlyosabb jogtiprás forog fenn, mivel a fontos alkotmányjogi biztosítékot képező sajtótörvény megkerülésével és kijátszásával a hírlapi czikk kéziratának kutatása rendeltetett el a nélkül, hogy eme kéziratot reprodukáló hírlapi czikk tarts Ima miatt bármikor is sajtópanasz terjesztetett volna elő, akár köz-, akár magánvádló által; a nélkül, hogy eme czikk üldözése miatt bármikor is a Budapest-kerületi sajtóvizsgáló bíró úr által bárki ellen is akár sajtónyomozás, akár sajtóvizsgálat elrendeltetett volna ? 3. Van-e tudomása az igen tisztelt igazságügyminiszter úrnak, hogy a vizsgálóbíró úr által hozott 17.900/99. számú végzés tartalmából sem tűnik ki, hogy kinek &z indítványára, kinek a parancsára jártak el; ámde indokul azt jelzi a végzés, hogy a czikkíró a közlemény adataihoz csakis a büntetendő cselekmény útján juthatott. 4. Mivel pedig maga ez az indokolás, mely szerint azért, mert a hírlapi csikknek adatai gyanúsnak találtattak, akár az ügyészség, akár a vizsgálóbíróság nem is ama gyanús hírlapi czikk esetleges megtorlását czélzó sajtóeljárás keretén belül, hanem a sajtótörvény egyenesen ravaszul kijátszva és az alaki és fokozatos felelősség elve által nyújtott immunitást megtámadva, a rendes bűnvádi pör szabályai szerint a hírlapi czikk keletkezésének, megírásának körülményeit, sőt a czikkíró személyét is rövid úton, sajtóvizsgálat nélkül az 1848 : XVII. törvényczikk és az 1867. május 17-iki igazságügyminiszteri rendelet összes idevonatkozó szabályai figyelmen kívül hagyásával kutatni: ez oly eddig páratlan visszaélés, mely súlyos megtorlást kivan. 5. Tekintve pedig, hogy a vázolt eljárás a bírósági rendes hatáskörön kivűl az alkotmánytörvények feltűnő megsértésével eszközöltetett; tekintve, hogy a mennyiben czélzatosság nem forog fenn, akár az ezen eljárást indítványozó, akár ezen indítványt elfogadó bíróság részéről nagyfokú hanyagság és tájékozatlanság tapasztalható, kérdem : hajlandó-e az igazságügyminiszter úr ez ügyben szigorú vizsgálatot megindítani, erről a képviselőháznak jelentést tenni és azokat, a kik ezen eljárásra okot szolgáltattak, a törvény szigorával sújtani.« T. ház! (Halljuk.'Halljuk!) A t. interpelláló úr által interpellácziójában és az ezt megelőző beszédében közölt tényállás egészben véve való. A dolog tudniillik úgy áll, a mint azt a hivatalos iratokból kiderítettem, hogy a budapesti ügyészség folyó évi február 18-án egy küldeményt kapott, a melyben följelentés foglaltatott valami Piek Dávid nevű egyén részéről, a ki azt állítja ezen följelentésében, hogy ő a lipótmezei elmegyógyintézetben elzárva tartatik, daczára annak, hogy épelméjű, és a mely följelentésben kéri, hogy az ügyészség járjon közbe ügyében. Egyszersmind előadja azt, hogy az ottani intézet vezetőinek nagy érdeke van abban, hogy ő élve ki ne kerüljön, mert igen terhelő adatokat tud az intézet vezetői ellen. Ezt a följelentést a budapesti ügyészség közölte fölvilágosító észrevételeinek megtétele végett a lipótmezei elmegyógyintézet igazgatóságával folyó évi február 28-án. Másnap, azaz márczius 1-én a Magyar Estilap 49. számában egy közlemény jelent meg »Ép elmével az őrültek házában« czím alatt, a mely közlemény lényegben a följelentés adatait és az erre hozott ügyészségi indítványt tartalmazza. Az ügyészség ennek alapján azt a gyanút találta indokoltnak, hogy ez a közlemény csak onnan származhatik, hogy vagy az ügyészségnek, vagy az elmegyógyintézetnek valamelyik alkalmazottja mással közölte ezt a hivatalos iratot, tudva azt, hogy hivatalos titkot tartalmaz, és miután ebben a cselekményben a büntetőtörvény 479. § ában megállapított hivatali titkok elárulásának vétségét, abban az esetben pedig, ha a közlő jutalmat, vagy pedig ajándékot kapott, a büntetőtörvény 467. § ában megállapított hivatali megvesztegetés