Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.

Ülésnapok - 1896-433

433. országos ülés 1899, márczlus 34-én, pénteken. 245 között. Hogyha a családtagok ezen számával elosztjuk azt az összeget, melyet a selyem beváltásra fordítottunk, akkor kitűnik, hogy bár egy családra nem nagy összeg, de mégis jelentékeny, a szegény nép szempontjából talán nagynak nevezhető pénzmennyiség esett, a menynyiben egy-egy család 11 forint 36 krajczár jutalékban részesült. Ez nem nagy Összeg, az igaz; de ha tekintetbe veszszük azt, hogy ezen összeget olyanok keresték, a kik különben tétlenül éltek volna otthon, és ha tekintetbe veszszük, hogy ezt 86.000 család élvezte, hát akkor mindenesetre figyelemben kell ez eredményt részesítenünk. (Elérik helyeslés.) 1898-ban különben nemcsak a selyembeváltó gubók árából kapott a szegény nép e czímen jövedelmet, hanem azon gyári alkalmazások után IS, ä melyek a selyemtenyésztéssel állanak kapcsolatban. És itten 3000—4000 munkás volt az, a ki csaknem az egész évben keresetet talált és ez a 3000— 4000 munkás az év folyamán a gombolyító és más kezelési helyeken 150—300 forintnyi keresetre tett szert. Különben megemlítem még mint nem érdektelen körülményt, hogy a gubómennyiség a lefolyt évben 1,300.000—1,600.000 kilogramm közt váltakozó mennyiségben teroieltetett, és hogy míg Újvidéken egy selyemgombolyító gyár épíílt, addig Pancsován a város közönsége, felismerve a selyemgombolyító gyárral egy befűzött gazdasági hasznot, hajlandónak mutatkozott az állam támogatása mellett egy új selyemgombolyító gyárat építeni és erre 6.000 forintot meg is szavazott. (Helyeslés.) Föltétlen elismerés illeti azt a férfiút, a ki egész tevékenységét, minden munkálkodását önzetlenül, csak a szegény nép szeretetével mint jutalommal megelégedve, ennek az ügynek szenteli. (Élénk éljenzés.) Pichler Győző: Éljen! Bezerédj nagyon szépen dolgozik! Pap Géza előadó: T. képviselőház! A felsorolt tételek röviden azok, a melyek a földinívelésügyi költségvetés egyes czímeinél gondosan elosztva, a földmívelésügyi tárcza költségvetésében az 1899. évre mezőgazdasági érdekeink ápolása, megóvása és fejlesztése érdekében felvétettek. Azt hiszem, hogy az előadottak beigazolják azt, hogy a földmívelési kormány gondos szemeit nem kerülte el egyetlen gazdasági ág sem, és hogy a rendelkezésre álló eszközök, a melyek felhasználását pénzügyi helyzetünk megengedi, czéltudatosan legelső sorban a szegény munkásnép érdekeinek előmozdítására fordíttattak a költségvetés egyes tételeiben. Ezek alapján ajánlom a költségvetés megszavazását. (Általános, élénk tetszés, helyeslés és éljenzés. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök* Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: T. ház! Az ülést folytatjuk. Ki következik? Dedovics György jegyző: Mócsy Antal! Mócsy Antal: T. ház! (Halljuk! Halljuk! balfelol.) Az imént elhangzott előadói beszéd még azokat is teljesen tájékoztatta a földmívelésügyi tárcza tekintetében, kik körülményeiknél fogva nem vehettek maguknak időt arra, hogy magukat az előterjesztésből és az indokolásból tájékoztassák. Én felszólalni akarván ezen költségvetés tárgyalásánál, átnéztem ezeket a dolgokat, és annak daczára örömmel jelenthetem ki, hogy a t. előadó árnak nagy köszönettel tartozom imént elhangzott és valóban mintegy mintául szolgáló előadói beszédeért. Azonban nemcsak ő maga aratott előadásában dicséretet, hanem abban a képben, melyet oly hosszasan, oly szépen és kimerítően megfestett, egyszersmind a tárczavezető miniszter urat is megdicsérte s adózott neki az elismerés szavaival. Én magam is, noha ellenzéki ember vagyok, noha a t. miniszter úrral mindenben egyet nem érthetek, mégis kezdettől fogva mondtam, hogyha nem is épen szakember, mert nem erre a szakmára készült, de a földinívelésünk fölvirágoztatásáért őszintén lelkesülő s tőle telhető minden erővel és buzgalommal működő férfiát ismertem fel benne. Ezért én meg vagyok róla győződve, hogy ezen tárczának vezetése, habár mint mondtam, a t. miniszter úr előkészületeinél fogva nem szakember, mégis azon lelkesűltségnél, azon előszeretetnél és sikereknél fogva, a melyekkel ezen tárczát betölti, igen jó kezekben van ez a tárcza. Az utóbbi napokban minden oldalról gyönyörű, lelkes beszédek hangzottak el, a melyek mindnyájának tárgya az volt, hogy hazánkat minél előbb közös akarattal, a különféle nemzetgazdasági ágaknak a felkarolásával hatalmassá, erőssé, népét boldoggá tegyük. Természetesen, a mint általában szokott történni a bajok orvoslásánál, hogy az orvosok nem szoktak mindig egyetérteni, hanem mindenféle orvosságot szoktak ajánlani, úgy minálunk is, a mi nemzetgazdaságunknak és ez úton népünk gazdagságának, jólétének, országunk, nemzetünk hatalmának a gyarapítására különféle orvosszerek ajánltatnak. Az egyik a parasztgazdának, illetve a kisgazdának az istápolása útján gondolja, hogy minden baj meg fog szűnni, a másik a kisipar védelme mellett tör lándzsát, mert hogyha a kisipar nálunk virágzani fog, akkor nem lesz sok