Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.
Ülésnapok - 1896-432
230 432. országos ülés 1899. márczlus 23-án, csütörtökön. Ha kifogás ez ellen nincs, a kért átruházási jogot megadottnak jelentem ki. T. ház! Minthogy a következő tételhez még szónok van felírva, az idő pedig előre haladott 8 különben is interpelláczió is elő fog terjesztetni, javaslom, méltóztassék a tanácskozás folytatását a holnap délelőtt 10 órakor tartandó ülés napirendjére áttenni, a melyre javaslom, hogy ugyanazon tárgyak tűzessenek ki, mint a melyek a mai ülés napirendjén voltak. (Helyeslés.) Elfogadja-e a ház ezen javaslatomat? (Helyeslés.) Ha a ház elfogadja, ezt azzal a toldással jelentem ki a ház határozataként, hogy a holnapi ülés folyamán az igazságügymimszter úr fog felelni Visontai Soma képviselő úrnak a törvény által biztosított sajtószabadság súlyos megsértése miatt hozzá intézett interpellácziójára. Most pedig áttárünk Rosenberg Gyula képviselő úrnak az ülés elején bejelentett sürgős interpellácziójára. Rosenberg Gyula: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Az utolsó napokban egy igen rövid, igénytelen kis hírből, a mely alig keltett talán különösebb figyelmet is, oly dologról szereztünk tudomást, a mely kevés fejlődésnek indáit iparágaink egyikét, talán legfontosabbikát érdekeiben lényegesen veszélyezteti és sérti. Az angol keletindiai gyarmatok törvényhozása a czukorvám differencziális kezelését léptette életbe, illetőleg szándékozik életbeléptéim, vagy jobban mondva elhatározta, hogy az olyan országokból jövő czukorbehozatal, a mely országok czukorkiviteliiket jutalmakkal látják el, nemcsak az ott eddig is dívott, ha jól tudom, ötszázalékos értékvámmal lesz megvámolandó, hanem ezenkívül még oly váratétellel, a mely megfelel a termelési ország czukorkiviteli jutalmának. Hogy ezen intézkedés mily sérelmes ránk nézve, azt talán legjobban igazolja azon körülmény, hogy összes czukorkivitelünknek mintegy 40°/o a, — az utolsó években, talán az utolsó két évben megindult czukorkivitelt véve alapúi, talán még ennél nagyobb százaléknyi tétel is — Kelet-Indiába megy, és hogy Kelet-Indiában a czukorkivitel tekintetében egy ország sincsen relatíve annyira érdekelve, mint épen mi. Geográfiai fekvésünkkel kapcsolatos olcsó viteldíjak, czukoriparunk leleményessége és ügyessége, a melylyel berendezkedéseiben alkalmazkodni tudott ii keletindiai kivitel szükségleteihez, érték el ezt a kiváló eredményt, úgy, hogy ma mintegy 300.000 métermázsányi czukorkívitellel vagyunk Kelet Indiában érdekelve, (Mozgás a szélső haloldalon.) tehát, mint mondám, összes czukorkivitelünk 40°/o-áva], oly összeggel, melylyel tulajdonképen egy ország sincs a keletindiai czukorkí vitelben érdekelve. Hogy ily körülmények között feltétlenül kell, hogy ez a tervbe vett intézkedés nagymérvű figyelmünket felköltse, az, azt hiszem, kétségtelen. De kell, hogy felköltse egy másik szempontból is, mert meggyőződésem szerint a tervbe vett intézkedés határozott szerződésszegés, és a köztük és NagyBritannia s annak gyarmatai között érvényben levő kereskedelmi szerződés idevágó intézkedéseinek sértését involválja. (Ügy van! Ügy van! jőbhfelől.) Ezen érvényben levő Szerződés II. czikke következőleg szól (olvassa) : »Az osztrák-magyar monarchiában előállított földtermények és iparczikkek, valamint általában minden az osztrák-magyar monarchiából érkező árúk, melyek ő Felsége a nagybritánniai királynő területeire és birtokaira, a gyarmatokat és a külországi birtokokat is ideértve, bevitetnek, és viszont a brit eredetű földtermények és iparczikkek, valamint általában minden a brit országokból érkező árúk, melyek az osztrák-magyar monarchiába bevitetnek, és pedig akár fogyasztási, akár rakodás, akár isméti kivitel, akár átvitel czéljából, a jelen szerződés tartama alatt ugyanazon bánásmód alá fognak esni, és különösen nem lesznek alávetve sem magasabb, sem más illetékeknek, mint az e részben a legnagyobb kedvezményeket élvező harmadik állam terményei és árui « Ezen rendelkezés szerint tehát a mitőlünk Nagy-Britannia gyarmataiba, tehát Kelet-Indiába is bevitt árúk semmi körülmények között más elbánásban nem részesülhetnek és más illetékkel meg nem róhatók, mint bármely más árú, tehát e gy olyan országból odajövő árú is, a' mely esetleg kiviteli czikkeit jutalommal nem látja el. Az, hogy mi termelésünket milyen kedvezményekben részesítjük, ezen intézkedésnek hatályát nem alterálja; arra abszolúte befolyással nem lehet; jogalapúi arra nem szolgálhat, hogy azért a mitőlünk odavitt árúk más elbánásban részestíljenek, mint bármely más országból odavitt árúk. Barta Ödön: Hát a tiroli gabonavám nem sérelmes? Rosenberg Gyula: Bocsánatot kérek, én nagyon szeretném tudni, mi összefüggést talál a t. képviselő úr a mi keletindiai czukorkivitelünk és a tiroli gabonavám között. Különben ismeri a t. képviselő úr a tervbe vett újabb kiegyezési javaslatokat, a vám- és kereskedelmi szövetség tervezetét és nagyon jól tudja, hogy arra nézve is megvan az intézkedés ebben a szövetségben, hogy ez az anomália, a mely létezik é3 a mely anomáliának lett elismerve az osztrák kormány részéről is, meg fog szüntettetni. A kiviteli jutalom tisztán belkormányzati
