Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.

Ülésnapok - 1896-432

132. örsiágos Ölés 1899. ntárcitns 23-án, esfltSrtSkSn. 231 gazdasági intézkedés, a mely arra, hogy egy másik állam részéről, a hol a legtöbb kedvezmény biztosítva van, alapúi szolgáljon arra, hogy egy differencziális elbánást indokoljon, abszolúte nem alkalmas, épúgy, mint a hogy meggyőződésem szerint lehetetlen, hogy azért, mert egy állam kimondja, hogy a búza termelésére szánt föld után adót nem szed, hogy egy másik állam ezen államnak búzatermelését differencziális eljárásban részesítse, pedig ez is egy neme volna a kiviteli jutalomnak. (Igás! Ügy van! a jobboldalon.) Ismétlem és odakonkludálok, hogy meggyőződésem szerint a tervbe vett keletindiai vámintézkedés csakis határozott szerződésszegéssel, a szerződés sérelmével volna életbeléptethető, és meg vagyok győződve, hogy e tekintetben a foganatba veendő erélyes és határozott eljárás meg fogja teremteni a maga eredményét és meg fogja óvni ezen fontos érdekünket attól, hogy ilyen sérelmet szenvedjen, a mely talán sokkal végzetesebb volna czukoriparunkra nézve, mint a milyennek első perczben látszik. Mindezek folytán következő interpelláezióval járulok a kereskedelemügyi miniszter úrhoz (olvassa): »Interpelláczió a kereskedelemügyi miniszter úrhoz. 1. Van-e tudomása a kereskedelemügyi miniszter úrnak az angol keletindiai gyarmatok törvényhozásának a czukorvám tekintetében tett intézkedéseiről ? 2. Ha a tervbe vett intézkedések a valóságnak megfelelnek, hajlandó-e a miniszter úr a fennálló kereskedelmi szerződés ily módon való megsértése ellen szükségesnek mutatkozó megfelelő intézkedéseket haladéktalanul megtenni ?« Elnök: A kereskedelemügyi miniszter úr a választ azonnal megadja. Hegedüs Sándor kereskedelemügyi miniszter: T. ház! (Halljuk! Halljuk/) Engedje meg a t. ház, hogy azonnal megadjam válaszomat. (Halljuk! Halljuk!) A t. interpelláló képviselő úr motivácziói és kérdései közül az elsőre vonatkozólag azt vagyok bátor válaszolni, hogy van tudomásom az angol-indiai kormánynak, fájdalom, nemcsak tervéről, de már megkezdett intézkedéseiről, és midőn erről február hó 21-én reggel sürgönyileg értesültem, azonnal intézkedtem és jegyzéket küldtem Goluchowski Agenor külügyminiszter úrhoz, a melyben figyelmét ezen rendszabálynak rendkívüli hátrányos és sérelmes voltára felhívtam. (Helyeslés a jobboldalon.) Fontosnak és sürgősnek tartottam az intézkedést azért, mert csakugyan úgy van, a mint a t. képviselő úr mondotta, hogy tudniillik az indiai kivitel meglepő módon nagy fontosságot nyert reánk nézve az utóbbi két év alatt. És ezt azért emelem ki, mert mintegy kétszázezer métermázsa ezukrot vittek ki, s az idén a répamegrendelések alapján mondhatom, hogy ötszázezer métermázsát tenne ki a kivitel. Ez úgy ipari, mint mezőgazdasági szempontból oly fontos dolog, hogy azt könnyen nem lehet venni. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Enne'-; következtében igen melegen és erélyesen kértem a külügyminiszter urat, hogy e tekintetben tegyen kísérletet az angol kormánynál ezen sérelem elhárítására, mert abban is egyetértek a t. képviselő úrral, a mit a második pontban kérdez. Én is úgy magyarázom az Angliával kötött legtöbb kedvezményes szerződést, mint a melybe bele vannak vonva a gyarmatok és a tengerentúli birtokok, hogy ez nem kedvezményes eljárás és ezen az alapon felszólalhatunk, és kértem is a külügyminiszter úr közbelépését. Nem hallgathatok el a t. ház előtt még egy megjegyzést iparunk ezen irányára nézve, másodszor pedig ezen eljárás módozataira vonatkozólag, a melyet ismerek már az amerikai és angol kormányoknak korábbi nyilatkozataiból. A mi az ipart illeti, azt kívánom megjegyezni, hogy íme egy példa arra, hogyha a külföld Ízléséhez és konjunktúráihoz tudunk alkalmazkodni, akkor tudunk magunknak kivitelt teremteni. (Helyeslés.) Ez a kombináczió elég távoli és mégis sikerre vezetett, pedig igen csekélységeken fordult meg. Tanúíságképen ez inczidensből ki akarom ezt emelni. A magyar czukorgyárosok tudniillik elég ügyesek voltak az indiaiak ízléséhez képest, a kiknek az egészen raffinált ezukrot vallási hitük tiltja, egy bizonyos más, úgynevezett homokezukrot használni a kivitelre. Hiszen még a pakolás tekintetében is vannak bizonyos szokások, előítéletek, melyekhez az üzletembernek alkalmazkodnia kell, (Igás! Ügy van!) hogy sikerrel dolgozhassák. S ezt mint elismerést és dicséretet kívánom kiemelni. A mi pedig magának a szerződésnek magyarázatát illeti, bátor vagyok megjegyezni, hogy — még egyszer hangsúlyozom — a szerződés betűiből, szelleméből és intézkedéseiből én itt csakugyan azt olvasom ki, hogy ez az eljárás sérelmes ránk nézve, s azért tettem meg az intézkedést; de nem hallgathatom el a t. ház előtt, hogy Anglia és Amerika részéről más alkalmakkor az a magyarázat hozatott fel, miszerint ez egy kiegyenlítés, és épen akkor történik egyenlő elbánás a többi országokkal szemben, ha ily módon lépnek fel a prémiás országokkal szemben. Én ezt kiegyenlítésnek nem tartom. Tüzetesen ki tudnám fejteni erre vonatkozólag okaimat, de tagadhatatlan, hogy a prémium-rendszer erre sem okúi, sem jogalapúi, hanem ürügyül