Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.

Ülésnapok - 1896-432

432. országos ülés 1899. márczius 33-án, csütörtökön, 117 én is harezosa vagyok, és nagyon örülök rajta, hogy ennek az igen tisztelt kereskereskedelemügyí miniszter úr is kifejezést adott programmbeszédében. Talán legkevésbbé domborodott ki beszédében a kisiparosok ügye, de én azt hiszem, hogy ez inkább talán a részletekre való ki nem terjedésnek tudandó be, mintsem azon jóakarat hiányának, a melyet én a miniszter úrban feltételezek a kisiparosok érdekében. Ebből a szempontból elbírálva a miniszter úr beszédét és a koimánynak czélját és igyekezetét ez irányban, részemről ezen tárcza költségvetése ellen kifogásom nincsen. (Helyeslés a baloldal hátsó padjain.) Molnár Antal jegyző: Komjáthy Béla! Komjáthy Béla: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Már a pénzügyi bizottságban, midőn a kereskedelemügyi minisztérium költségvetését tárgyaltuk, bejelentettem, hogy itt a plénum előtt egy kérdést fogok felhozni, a mely kérdésben én a magam részéről, s azt hiszem, az a párt is, a melynek tagja vagyok, közjogi sérelmet látunk. De ha ezen bejelentést nem tettem volna is meg a pénzügyi bizottságban, akkor is kötelességemnek tartanám ma a felszólalást azért, mert erre egyrészről késztetett a kereskedelemügyi miniszter úrnak tegnap elmondott és programmnak elkeresztelt beszéde, de késztet különösen felszólalásra azon beszéd, a melyet ma itt gróf Károlyi Sándor t, képviselő úr szájából hallottam. (Halljuk! Halljuk!) Nem óhajtanám, t. ház, hogy ezen, gróf Károlyi Sándor által elmondott beszédre itt a kellő felelet meg ne adassék, mert nekem az a hitem és meggyőződésem, hogy a mennyire hiszem, hogy meggyőződésének adott kifejezést a t. képviselő úr, épúgy hiszem, hogy azon eszmékkel, törekvé sekkel és felfogásokkal a háznak nagyon kevés tagja azonosíthatja magát. Mint méltóztattak hallani, az egy erős agrárius színezetű beszéd volt, sőt hogy magával az igazi szóval éljek, valóságos reakcziónárius beszéd volt, a melyet én itt hallgatással nem mellőzhetek, Én, t. ház, és azt hiszem, hogy Magyarország minden gondolkodó embere a magyar földbirtokos osztály érdekeit szívén hordja. Természetes dolog, hogy nekünk úgy társadalmilag, mint törvényhozásiíag, mint a kormányintézkedések terén mindent meg kell ragadnunk arra nézve, hogy mi ezen érdekeket kielégítsük. Mert, fájdalom, Magyarország nagy részében még mindig agrárius állam. De ugyanakkor, mikor ezt a nézetet mindenki' osztja, a ki Magyarországnak jövőjén lelkesül, a ki ezt az országot jövőre függetlennek akarja látni, a ki azt akarja, hogy még a vész közepette is megálljon éa tovább kiépítse magát, annak ilyen agráriusnak lennie nem szabad, és a mi legfőbb törekvésünknek KÉPVH. NAPLÓ. 1986—1901. XXL KÖTET. oda kell irányulnia, hogy államunk iparos-állammá alakuljon át, hogy az országot ezen alapon építsük fel. (Helyeslés balfelől.) A t. képviselő úr azon kezdte beszédét, hogy Magyarország agrárállam lévén, na,gyon helyesli és örömmel üdvözli a kereskedelemügyi miniszter urat azon a téren, a melyen az ő felfogása szerint — de majd bebizonyítom az én felfogásom szerint is — az iparfejlesztés terén neki állásánál fogva jövő hatalmat és erőt nem használja fel kellő mértékben. Mint magát kifejezte a t. képviselő úr, nekünk az iparfejlesztésre nagyon törekednünk nem lehet, mert nekünk első és főfeladatunk, — feljegyeztem magamnak, — hogy mi először a mezőgazdasági termeivények eladását biztosítsuk. Ez egy igaz, helyes mondás, erre mindnyájunknak törekednünk kell. A különbség köztem és a t. képviselő úr között csak az, hogy az én törekvésem ezen termeivények eladása tekintetében az, hogy azokat elsősorban itthon értékesítsük, és csak arra keresem a piaczot, a mi itthon nem értékesíthető. (Helyeslés balfelől.) Ez törekvésem, és kell, hogy nekünk első feladatunk legyen mindent elkövetni arra nézve, hogy lehetőleg fejleszszük az ipart, és apródonként Magyarországot iparosállammá varázsoljuk át. A t. képviselő urak méltóztatnak azt tudni, nagyon sokan, nagy államférfiak, a kikkel e tárgyról bizalmasabban is beszélgettem, midőn az én elveimmel szemben, ki az önálló vámterületnek vagyok híve, ők a közös vámterület mellett felszólaltak, indokaikat mindig abból merítették, hogy vigyázzunk egy ugrástól, féljünk attól a válságtól, mely az átmenetet talán követné, mert csak akkor mehetünk arra a térre át, ha előzetesen az ipar fejlesztése által abba a helyzetbe jutunk, hogy a válságtól ne féljünk. Tehát ott, a hol így gondolkodnak az emberek, ha akad egy hang, mely útját akarja állani annak, a mit eddig is kár volt nem megtenni, hogy iparosállammá legyünk, azt elhallgatni nem tartom helyesnek. De, t. képviselőház, mégis az ipar fejlesztésével szemben egészen nem foglalt álláspontot az előttem szólott t. képviselő úr, azonban egész előadásának tenorja az volt, hogy maradjunk csak a mostani állapotban, ne menjünk tovább, mert Magyarországot nem is kívánja soha másnak, mint agrárállamnak. A képviselő úr beszédének egész irányzata, mint más felszólalásban is, tökéletesen homlokegyenest ellenkezik azzal az irány nyal, a mit én képviselek, s a mit azt hiszem, az a párt is képvisel, a melynek tagja vagyok. Fölhozza a munkáskérdést, és mikor örömmel üd vözölte a miniszter urat azért, hogy tegnapi beszédében a humanizmusra hivatkozva akarja 38