Képviselőházi napló, 1896. XXI. kötet • 1899. márczius 13–április 15.

Ülésnapok - 1896-432

432. országos ülés !899. márcziae 28-án, estttürtökCn. gQg Ezek mindenesetre oly dolgok, a melyek a legnagyobb értelmet, a legnagyobb szorgalmat fogják igényelni a mi suszter úr részéről, hogy az ilyen bajokat lehetőleg paralizálja más gazdasági ágak felkarolása által; az első feladat azonban mindig a földniívelési érdekek felkarolása lesz. (Helyeslés a baloldalon) De ha már iparról szólok, meg kell emlékeznem a kartellekről. Én abban a hitben vagyok, hogy a kartelleket úgy egyszerűen, pur et simple, eltörölni nem lehet. Ez nem vág össze jogi felfogásunkkal sem; mert ha a szövetkezések, együttműködések lehetségesek, épúgy lehetséges a kartel is, Csakhogy olyan karíel kell, a mely a közérdek szempontjából üdvös és akkor azt his/.em, hogy bizonyos viszonyokban megengedhető, más viszonyokban pedig károsnak jelentkezvén, meg nem engedhető, és így csak arról lehet szó, hogy mennyiben és mikor szabad kartelnek lenni. Egészen eltörölni talán nehéz lenne, módot kell tehát nyújtani arra, hogy e hátránynak valamiképen eleje vétessék, és én azt hiszem, hogy a törvényhozásnak kell a közérdekben káros karteleket megtörni. A hol ilyen üzelmek előfordulnak, ott interveniáljunk szövetségek útján és interveniáljunk úgy, hogy oly vállalatokat létesítünk, a melyek képesek kartelirozás nélkül is versenyezni és az összeesküvőket, a kik a természetes árt a köz rovására megbontják, lehetetlenné tenni. (Helyeslés a baloldalon.) Oly kartelt, a mely a közzel szemben áll, nem szabad megtűrni, hanem minden eszközzel, a mely rendelkezésre áll, azt meg kell tömi, akár a vasúti tarifa, akár más kedvezmények megvonásával, a melyek nehézségeket támasztanak. És ha ezt mint axiómát voltam bátor odaállítani, akkor méltóztassék figyelembe venni, hogy nálunk az állam tulajdonképen maga is kartelez. Benn van a vaskartelben. Pedig ez nem járja; akárki a világon benn lehet egy kartelben, de hogy az állam maga benn legyen, ez helytelen. Mert csak azért, hogy Diósgyőr kedvezőbb mérleget mutasson itt a képviselőknek, és mi a felett elbámuljunk, e miatt belépni kartelbe, az igazán képtelenség. (Igazi Úgy van! a hal- és $zélsö baloldalon.) Én a magam részéről a miniszter urat igen kérem, legyen szíves odahatni, hogy ez a ferdeség megszűnjék. (Helyeslés a báloldalon.) De a kartelektől eltekintve, a miniszter úr tegnapi beszédében, a midőn a kisiparról és különösen a munkásügyről szólott, egy szót mondott, a mely mindentől eltekintve, a mit különben is oly helyesen és oly jól mondott, bennem őszinte viszhangra talált. A midőn tudniillik az iparosnál és különösen az ipari munka nál — mert a földmívelőmunkáról nem beszélek, — előforduló bajokról szólott, humanizmust KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XXI. KÖTET. említett. Ez az, a miért újból üdvözlöm az ő tegnapi beszédét, mert óhajtom ezt a humanizmust és a kérdések egész sorozatánál szükségesnek tartom azt, nem állami kényszer, vagy beavatkozás útján, h^nem mindig az állami segélyzést és ösztönzést értve, de főkép társadalmi működés útján is. Én a miniszter urat csak egyre kérem; vállalkozzék arra, — és akkor igazán nagy piedesztált érdemel, — igyekezzék a magyar társadalmat a humanizmus terén is felrázni, mert ez a társadalom ma minden téren tunya. Ez locus communisnak látszik, de tény, mert ha egyszer a társadalom cselekedni kezd, tettlegesen közreműködik : ez az ország bizonyára fel fog virágozni, (Úgy van! balfelöl és a jobboldalon.) E kérdésben én felette szükségesnek látom az angol eszme felkarolását, a hol soha kényszer nem volt. Angol- és Németország e kérdésben nagyon eltérnek egymástól. Németországban kényszerbiztosííás van ; ott úgyszólván mindent kényszer útján rendeznek; az angolnál nem. Mit ér ezzel az angol ? Azt, hogy az angol emberek biztosítják életüket, nyugdíjukat stb. Angolországban minden szabad alakulás, szabad akaratból történik. Eleintén kevesen biztosítottak, később többen és utóbb mind többen. Itt a szellemet kell felébreszteni. (Helyeslés.) Az 1895. évi mezőgazdasági kongresszuson arról volt szó, hogy az állam a kényszer- vagy szabad biztosítást hozza-e be ? Én azt hiszem, hogy inkább egyáltalában ne legyen biztosítás, mintsom hogy kényszerbiztosítás legyen. Láttam, mi történt e téren Németországban. Ha ott méltóztatnak egy munkással szóba állani, azt fogják hallani, hogy a munkás szidja a biztosítást, mert az neki alkalmatlan ; a gyárak ig szidják a biztosítást, mert az drága; az állami közegek pedig azért, mert úgy találják, hogy ez nekik sok munkát okoz. E tekintetben szellemet kell alkotni, kortes-polítikát kell csinálni: a szabad alakulás, a szabad akarat terén kell maradui, s inkább kapaczitáczió, rábeszélés útján létesíteni a biztosításokat, mint kényszer útján. És nevezetesen áll ez a nyugdíjas az életbiztosításokra. Francziaországban e tekintetben talán a legkiváíóbbat érték el. Ok felette állanak az angoloknak és annál inkább felette a németeknek. Francziaországban teljesen a szabad alakulásra bízták a nyugdíj-szövetkezeteket, hanem a franczia állam aztán dotálta is a nyugdíj-alapot s az alap kedvező kamatoztatásával előnyökben részesítette azt; azonkívül az egész szervezetet könnyű alakulás, a belépési mód egyszerűsítésével és a bürokratikus nehézkességek elhárításával segítette elő. Nagyon ajánlanám az igen tisztelt miniszter úrnak, méltóztassék ezen kérdést a liberalizmus, a szabad alakulás és nem a kényszer alapján figyelme tárgyává tenni és lehetővé 27